You're mine Pt 1 //Hisoka X Reader// ✔️

20: Anya?!

"... Elmeséltem neki, hogy már egy ideje eltávolodtunk egymástól és, jelenleg közelebb állok Feitanhoz mint a lányhoz. Azt viszont én sem tudom, miért történt ez..."

Amikor beértünk az osztályba, Gon padja felé vettem az irányt. Katy meglepetten nézte, ahogy teszem a lépéseim. Köszöntem a fiúknak és leültem Feitan mögé.

Csengetés előtt néhány perccel, amikor már majdnem mindenki bent volt, nyitódott az ajtó. Na vajon ki jött be? Hát az én drága, egyetlen Machi-m. Már annyira vártam, hogy betolja a ronda pofáját a suliba. Leült a helyére és elővette a könyveit. Nem volt rajta kötés és ez kicsit rontott az összképen, de még így is jó volt látni. Gondolom nem akarta, hogy lássuk benne és ezért nem jött ilyen sokáig.

Amikor beszélgetett Paku-val, néha-néha hátra nézett. Gondolom nem értette, miért ülök Gon mellett. Mondjuk leszarom, mit gondol.

Ugyanúgy telt a nap mind mindig. Annyi különbséggel, hogy ma nem beszéltem Katy-vel...

Hisoka szemszöge🃏:

⭐Otthon💧

Ma én se beszéltem Kay-vel, mert még y/n megint megsértődne. Kicsit rosszul esik, hogy miattam nem beszélnek...

Befeküdtem az ágyamba Gyilkossal és megláttam, hogy Katy írt. Már csak ez hiányzott.

Katy: Szia! Nem tudod miért ül y/n Gon mellett és, hogy miért nem szól hozzám?

Ön: Szia! A tegnapi miatt, azthiszem

Katy: Mármint azért mert felhívtalak?

Ön: Inkább azért mert felvettem...
Ön: Azt mondta, hogy sose vele foglalkozok eslőnek
Ön: Ja meg azért is mert szombaton átmentem hozzád

Katy: Akkor jó féltékeny lehet
Katy: Bocs, ha vlmit elrontottam

Nem nagyon akartam vele beszélgetni, úgyhogy rövidre fogtuk a beszélgetést.

Y/n szemszöge💥:

Délután van és éppen egy csoport hívásban röhögjük szét az agyunkat a fiúkkal. Már nem nagyon tudjuk, min kezdünk el nevetni, de még nem hagytuk abba. Ezt szinte minden nap eljátszuk. Katy-vel ezt nem lehetett csinálni. Volt olyan, hogy valami vicceset írtam neki vagy valami és azon nevettünk, de ilyet egyszer sem csináltunk. Mindig szerelmi bánatba volt és már nagyon régóta untam, de nem szóltam neki. Sokkal jobbak az új barátaim.

Miközben a második nevető görcs közepén jártunk hívtak.

- Srácokh valaki hív, leteszemh. - mondtam még mindig nevetve

- Jóh szia sziah. - köszöntek el a többiek is.

Felvettem a telefont és egy nő szólt bele.

- Jónapot y/n-val beszélek? - kérdezte egy hang. Nem tudom honnan ennyire ismerős.

- Igen. Kivel beszélek? - kérdeztem kicsit émelyegve az oxigén hiánytól, amit a nevetés váltott ki belőlem.

- Bernadett vagyok. Az anyád. - mondta a nő átlagosan. Hogy a laposra kloffolt disznó pöcsébe tud egy ilyen mondatot, ilyen átlagosan mondani?!

- Mivan? - mondtam a vártnál több flegmasággal és undorral - Elnézést, de szerintem rossz számot hívott. Az én anyám néhány éve meghalt autó balesetben. - erőltettem magamra nyugalmat. Lehet tényleg csak félreütötte a számot.

- Nem. Nem hívtam rossz számot. Tényleg a lányom vagy. Bizonyítani is tudom: - a legkisebb részleteken keresztül mindent elmondott a gyerekkoromról és ekkor kezdett felmenni bennem a pumpa - Ha tudnánk valamikor találkozni, mindent elmondanék.

- Na ide figyeljen! - emeltem fel a hangom - Nem tudom ki maga és, mi a bánatot akar vagy, honnan tud rólam ennyi mindent, de ajánlom, hogy hagyjon engem békén. És főleg ne mondjon nekem ilyen faszságokat, hogy "én vagyok az anyád" - mondtam gúnyosan és magas hanggal az utosó tagmondatot.

- Megértem, hogy nem hiszel nekem, de attól még nem hazudok. Fontold meg azt amit mondtam. - hallottam tovább a hangját az úgynevezett "anyámnak"

- Kösz, de nem. A soha viszont nem hallásra. - nyomtam ki rá a telefont

Őszintén szólva nem tudom, hogy miért, de megérintett az eset. Most nem akartam semmit, csak hozzábújni valakihez. Valakihez, aki megért. Összepakoltam néhány ruhámat és a holnapi könyveimet egy táskába, majd elindultam lefelé.

- APAAA! MA HISOKÁNÁL ALSZOM. PUSZII! - kiabáltam fel az emeletre.

Hallottam egy 'akkor jó szórakozást' szerűséget és becsaptam az ajtót. Egyre gyorsabban tettem meg a lépéseimet. A zaklatottság úrrá lett rajtam és futni kezdtem. Érzetem, ahogy egy forró könnycsepp végig gördül az arcomon, de nem fogalkoztam vele. Végül az a csepp nem lett árván, jött a többi is. Zokogva futottam, ameddig elértem Hiso házát. Bekopogtam és vártam.

Nemsokára kinyitódott az ajtó és szerelmem nyakába vetettem magam. Ott folytattam a sírást. Nem kérdezett, csak ölelt és csitítgatott. Gyilkos aggódóan ült a folyosó végén és nézett. Amint kicsit megnyugodtam, elengedtem Hiso-t.

- Ma aludhatok nálad? - kérdeztem, miközben megtöröltem a szemem

- Persze. Gyere be és mindent mesélj el! - mondta majd elvette a táskámat.

Bementünk a szobájába, leültünk az ágyra és beszélni kezdtem.

- Ma felhívott egy nő és azt mondta, hogy az anyám... - tartottam egy kis szünetet, hogy összeszedjem a gondolataimat - Én persze elsőnek nem hittem neki és elkültem melegebb éghajlatra. De ugyanolyan komolyan beszélt utána is. Ráadásul egy komplett önéletrajzot mondott el a gyermekkoromról. Azt mondta, találkozni akar velem. Nem tudom, miért, de nagyon megilyedtem. Mi van ha tényleg az anyám és csak beadtak nekem valami hülye történetet arról, hogy meghalt? De lehet, hogy csak valami személyiség zavaros, zártosztályos lady, aki... fogalmam sincs, hogy mit akarhat. Mit tegyek? - néztem segítség kérően a szemébe.

- Nem gondoltam, hogy ennyi minden történt veled manó. - szorított szorosan magához - Csináljuk azt, - engedett el és nézett bele a szemembe - hogy felhívod, megbeszélsz vele egy találkozót, és elmegyek veled, nehogy bajod essen. Mit szólsz? Persze csak, ha neked is jó így. - cirógatta meg az arcomat - És akkor kiderülne az igazság.

- Rendben van. - sóhajtottam - Szeretlek.

- Én is szeretlek téged. - nézett mélyen a szemembe - Most gyere, együtt megfürdünk és lefekszünk aludni. Benne vagy? - mosolygott rám lágyan

- Benne. - mondtam, majd adtam orrára egy puszit

Annyira rendes Hiso-tól, hogy eljön velem a találkozóra. Mostantól nem bírnám elviselni, ha nem tudnám meg az igazat. Mindenesetre apunak még nem mondom el az egészet.

Na gyermekeim itt lennék egy hisszú kihagyás után.
Megálmodtam a részeket a sori végéig, és visszatértem. 🛐
Visszajött a családi titkok feeling. 😗✌️
Lehet találgatni, hogy mi lett y/n anyjával xd
Hibákért bocsi, sietek a kövivel.
Addig is helooookaa ❤️