22: Csomag

293 17 2
                                    

"... - Ezt még megbánod! Meglátod, keresni foglak!... "

Eddig tűrtem. Ha ezt a mondatát a pofájában tartotta volna, megúszta volna. Megálltam, majd lassan visszafordultam. Hisoka tudta, mire készülök és még időben lefogott. Szegénykém alig tudott tartani, de ha fenyeget, akkor muszáj ezt tennem.

- Szóval fenyegetsz te cseléd? Na ezért kinyírlak. Ha Hisoka-nak vagy apának a közelébe mész, már indulhatsz is vissza Írországba a kis kezelésidre. - kapálóztam az említett fiú karjai közt.

- Manó hagyd! Nyugodj le és menünk haza. - kérlelt.

Sértődőtten rántottam egyet a kabátomon, majd megfordultam. A haza fele tartó úton megtapasztaltam milyen amikor "ver az ideg". Tényleg olyan, mintha az összes idegszáladat baszná egy idegesítő kis valami, alias Cseléd.

Hisoka szemszöge🃏:

Most éppen y/n-ékhoz megyünk. Egész úton izgultam, hogy az az ér a nyakán mikor fog elpattanni és beteríteni vérrel. Nagyon ideges lehet. Még sosem láttam így.

Amikor elértük a kapujukat, berontott, mint egy elmebeteg és lehívta az apját. Vagyis hát a "APAAA!! KURVA KIBASZOTT GYORSAN GYERE LE!! " Lehívásnak számít? Mindegy. Amikor Viktor bá' (még nem is említettem a nevét y/n apjának *-*) leért, akkor látta csak, milyen állapotban van y/n. Aggódva leült a konyha pultnál felsorakozott székek egyikére és kifaggatott minket.

- Figyelj... Mondd azt, hogy minden rendben van nála szellemileg, mert ha az a cseléd benned, Hiso-ban, a barátaimban vagy akár Katy-ben kárt tesz én leszúrom. Nem fog érdekelni, hogy az anyám. - mondta és már komolyan elkezdtem aggódni, hogy elpattan az az ér

- Kicsim nem hinném, hogy akármit is tenne Bernadett. - próbálta nyugtatni y/n-t - Szerintem ez csak üres fenyegetés.

- Apu... - vett egy nagy levegőt - ne vedd rossz néven, de jelen helyzetben nem számít, hogy mit hiszel. Azt kérdeztem, hogy veszélyes-e az a cseléd vagy sem?!

- Hát nem éppen a legbiztonságosabb vele egy közegben lenni. - mondta kicsit zavartan

- Hiso kérlek, - fogta arcomat két keze közé - ha látod magad körül, vagy akármi akkor szólj! Az a nő nem komplett és biztos, hogy ilyen módon próbál majd ártani nekem. - szólt aggódó mégis dühös szemekkel

- Ne aggódj! - vettem le kezeit az arcomról és nyomtam rájuk egy puszit - nem lesz semmi baj. Szerintem annyi esze még van, hogy nem jön nekem. Egy kicsit nagyobb vagyok nála.

- Igen, lehet igazad van... - próbálta nyugtatni magát De akkor is vigyázz magadra!

Y/n szemszöge💥:

Komolyan mondom, ha akármit fog tenni akárkivel a közvetlen környezetemben, akkor én vagy vízbe folyom, vagy rovarírtót itatok vele, vagy nemtudom...

Amikor beadta a kis történetét legszívesebben megfejeltem volna. Miatta van minden! Miatta kellett anya nélkül felnőnöm. Miatta sírtam magam álomba hetekig. Miatta toltam el magamtól minden embert, mert azt hittem egy idő után mindenki elhagy. Mindezt azért, mert neki eltört a lába.

Utálom ezt a nőt. Utálom és ez soha nem fog még változni. Legszívesebben mindig magam mellett tartanám Hiso-t, mert simán kinézem ebből a nőből, hogy bántaná. Inkább nem is gondolkozom ilyeneken.

Hiso kicsivel a beszélgetésünk után hazament.

Este alig tudtam aludni. Csak azon járt a fejem, hogy mi van, ha az a cseléd bántani fogja Hiso-t. De úgy sem bántaná. Miért tenné?

Reggel olyan voltam, mint egy zombi. Elindultam a suliba. Reggel semmit sem ettem, mert nem volt étvágyam. Most maxoltam ki a "csak felkaptam valamit" szavakat. Félholtan vettem ki valamit a szekrényemből. Csak fogmosás közben vettem észre, mi is van rajtam. Egy terep mintás bő pulcsi aminek feltűrtem az ujját, egy fekete farmerral. Mondjuk nekem minden ruhám passzol mindenhez. Ezért nézek ki jól még másnaposan is. Most inkább lennék egy nagyon durva másnaposság közepén, mint a mostani állapotomban...

Bementem az osztályba és láttam, hogy Hisoka már bent van. Odaszaladtam hozzá és konkrétan az ölébe ugrottam. Most nem érdekelt, hogy néztek. Beszórtam arca minden egyes kis szegletét puszikkal.

- Boldog - kapott még egy puszit - első - és még egyet - hónap - még egy puszi - fordulót!

- Neked is manó. - szorított magához.

Leszáltam az öléből és megfordultam. Mint vártam minden szem minket nézett. Nagy levegő. Most kedves leszek hozzájuk, mert jó kedvem van.

- Mégis mi a faszt bámutok megint?! - hát ez van. Érjék be ennyivel.

Hiso megkérdezte, hogy aludtam... Én csak annyit mondtam: "az mennyit árul el, hogy most úgy érzem magam mint aranyhal a sivatagban?". Szerintem értette, hogy értem. Mindig érti, hogy értem.

Vissza mentem a padomhoz és mindent elmeséltem a srácoknak a tegnapról. Közöltem velük, hogy mostantól mindenkitől óránként kérek üzit a csoportba. Hiso-tól fél óránként. Nem kockáztathatom meg, hogy baja essen. Nem bírnám ki, ha bárkinek, aki fontos nekem miattam esne bántódása.

Ma Katy-vel is beszéltem. Neki is elmondtam mindent és, hogy nagyon vigyázzon magára. Megpróbált nyugtatni, de nem nagyon sikerült. Mostmár nem haragszom rá, de nem ülök vissza mellé. Túlságosan megszerettem ezeket a barmokat.

Haza fele menet, azon gondolkoztam, mit kéne csinálni hétvégén. Arra jutottam, hogy elmehetnénk Hiso-val és a bandával moziba.

Amikor haza értem, felfedeztem az ajtónk előtt egy kis dobozt. Felvettem és bevittem a házba. Apa lent volt a nappaliba és megkérdeztem tőle, hogy ő rendelt-e csomagot. Azt mondta nem, ezért kibontottam.










Milyen lett a rész? Elég unalmasra sikeredett, de most csak ennyi telt tőlem 🙇‍♀️
Hibákért bocsi, sietek a kövivel.
Addig is heloooookaa❤️❤️

You're mine Pt 1  //Hisoka X Reader// ✔️ Место, где живут истории. Откройте их для себя