You're mine Pt 1 //Hisoka X Reader// ✔️

24: Japán

"... Miután kibeszéltük magunkból a hülyeségeinket összebújva aludtunk el..."

Reggel elkészültünk es elindultunk suliba. Mivel Hiso is velem volt, ezért nem kellett kocsival mennem. Egy ideig csendben tettük a lépéseket, amikor Hiso megtörte a csendet.

- Meséltem, hogy a szüleim nemrég vettek egy házat Tokio-ban? - vetette fel a témát

- Nem még nem. Ez tök jó. - itt elgondolkodtam egy kicsit - Ezt most azért mondtad, mert ki akarsz költözni Japánba és itthagyni engem? - kérdeztem teljesen hétköznapi hangnemben

- Dehogy. - nevetett - Csak gondoltam elmondom, hogy tudd.

♥️Délután♣️

A nap ugyanolyan unalmasan telt, mint mint mindig. Hiso haza kísért. A szobám felé vettem az irányt és köszönés nékül feltrappoltam az emeletre. Kivágtam az ajtómat és elhajítottam a táskámat a sarokba. Amikor lefeküdni készültem az ágyra teljesen lefagytam. Ugyan az történt mint múltkor... Az ágyam felett ugyanúgy piros valamivel egy szöveg díszelgett:

MIÉRT NEM SZERETSZ?

A pánikroham szélén álltam, de vettem egy nagy levegőt. A félelmem és izgalmam haragba váltott át. Lementem apa szobája elé és bekopogtam. Amint kinyitotta az ajtót megragadtam a karját és felvonszoltam a szobámba. Szegény kicsit megszeppent, de nem kérdezősködött. Megállítottam az írás előtt és ingerülten rámutattam.

- Most nézd meg mit csinált! - szóltam dühösen - Hulla legyek egy árokban, hogyha nem keresem meg ezt a cselédet és tekerem ki a nyakát!

- Kicsim nyugodj le! Ne foglalkozz vele, majd abbahagyja. - próbált megnyugtatni apu

- Nem! Most fogja abbahagyni, mert egyesével fogom levágdosni az ujjait. - mondtam, majd a telefonomért nyúltam.

- Hé, nehogy felhívd! - kapott a kezem után

- Nem érdekel. - mondtam és már hívtam is a cseléd számát.

Megmondtam neki, hogy egy óra múlva találkozunk ugyanabban a parkba, ahol elsőnek. Szóltam Hiso-nak is, hogy merre készülök. Minden áron el akart kísérni, de mondtam neki, hogy nem kell. Egyedül is el tudom intézni.

Már mérgesen trappoltam a park felé, amikor gyors lépteket hallottam magam mögött. Hiso futott utánam.

- Manó... ne csináld! - szólt kicsit lihegve

- Lehet, magamat fogom ismételni, de nem érdekel. - és már indultam is a padhoz, ahol múltkor is ült az a cseléd. Már előttem ott volt és várt.

Nem köszöntem, nem ültem le csak megragadtam a nyakánál a ruháját és a szemébe néztem. Hiso látta rajtam, hogy ilyenkor nem a legjobb ötlet nyugtatgatni, úgyhogy ő csak várta az eseményeket.

- Nézd... Nem tudom, mit akarsz tőlem, hogy milyen szellemi betegségeid vannak, hogy miket éltél át az utóbbi nyolc évben, de nem is érdekel. Hagyj engem békén! - préseltem ki a szavakat fogaim közül.

A cseléd csak elmosolyodott és gyengéden megfogta a még mindig őt tartó kezemet.

- Nem. - mondta lágyan. Elengedtem a ruháját és megpofoztam. Ő csak állt lesokkolva.

- Utállak. - szóltam és hátat fordítottam neki.

Hisoka utánam jött, hogy megnyugtasson. Ennyire látszana a feldúltságom?

- Manó jól vagy? - fogta meg a kezem

- Igen persze csak... Annyira utálom ezt a nőt. - mondtam elcsukló hangon

Elindultunk haza. Megint beállt a kínos csend. Egész úton nem beszéltünk, amikor elértük a házunkat. Hiso-t is berángattam, mert nem akartam egyedül lenni. Bementünk a szobámba és leültünk az ágyra.

- Y/n költözz ki velem Japánba! - mondta hirtelen Hiso

- M-mi? Ez, hogy jött? Miért költöznék? - néztem rá értetlenül

- Kérlek! Nem most, hanem majd érettségi után. - fogta meg a kezem - A ház a belvárosban van, könnyen találnánk munkát.

- Jó még átgondolom... - szóltam bizonytalanul.

Ahhj már megint ezen jár az esze? Miért akar velem ennyire összeköltözni? Elképesztő ez a srác. Mondjuk tök jó lenne Japánban élni, főleg vele. Lehet, igent mondok.

Aaah god sajnálom, hogy ilyen rövid lett 🙇‍♀️🙇‍♀️
Próbálok hosszabbakat írni, de megjött az ichletem egy másik sztoryhoz és most nincs kedvem ezt írni... 😐
Hibákért bocsi, sietek a kövivel.
Addig is heloooookaa❤️