You're mine Pt 1 //Hisoka X Reader// ✔️

26: Indulás

"... Már csak ezt az 1 hónapot és a kövi 2 évet kell kibírnom.

// A történet 2 év elteltével folytatódik //..."

♥️Érettségi után♣️

Ez a két év is hamar eltelt. Anyám ugyanúgy zaklatott ezalatt a két év alatt és a rendőrségi feljelentés sem ért semmit. Nem voltak nagy dolgok, de attól még zavartak. Inkább csak csínyek voltak, amikkel az agyamat akarta húzni. Például karácsonykor az ablakpárkányomba tett néhány mikulást kis táblával a nyakukban, hogy boldog karácsonyt. Vagy éppen átrendezte a ruháimat a szekrényben, amik szín szerint voltak rendezve. Nem nagyon foglalkoztam velük, egy idő után megszoktam, hogy néhány dolog nem ugyanúgy van, ahogy lefekvés előtt hagytam őket.

Már összepakoltam minden cuccomat, amit viszek magammal Japánba, mivel holnap indulunk. Szerencsére nem szakítottunk Hisoka-val, inkább még jobban megerősödött a kapcsolatunk. Sok megpróbáltatáson mentünk keresztül, de kibírtuk. Két év alatt csak egy ember lett megverve. Méghozzá Chrollo. Szegényt Hiso rendesen lerendezte, amikor rámhajtott.

Most este van és apával beszélgetünk. Korán reggel kelünk mind a ketten, hogy elvigyen minket a reptérre, ezért nem nagyon lesz már alkalmunk így beszélgetni. Az utóbbi hónapokban nagyon sok időt töltöttünk együtt. Lehet, így sokkal jobban fog hiányozni, de nem bírtuk ki, hogy ne beszéljük ki eddigi életünk lejobb illetve legviccesebb élményeit.

Most is éppen azt beszéltük ki, amikor kicsi voltam eltörtem a kezem. Miután begipszelték és jöttünk ki a kórházból, leestem a lépcsőn - mert minden árom előre akartam menni - a kikötött cipőfűzőmben és arccal erőre beleestem a virágágyásba. Megjegyzem, hogy előtte nap nagy eső volt és a virágágyás inkább hasonlított egy mocsárra. Mind a ketten annyira nevettünk, hogy alig tudtam felkelni a földről. Egyik legszebb emlékem. Rengeteg ilyen jött fel az este folyamán. Nagyon fog apu hiányozni.

Már a barátaimtól is elköszöntem és velük is nagyon sokat beszélgettem az elmúlt három év szépségeiről. Időközben a kapcsolatom Katy-vel rendbejött, és ő összejött Illumi-val.

Most a szobámba tartok egy csésze drogos teával, hogy lefeküdjek aludni. Hajnalban kell kelnem, mert reggel hat órakkor már megy a gép. Megittam a teámat miközben a csoportba, - ahol a barátaimmal vagyunk - beszélgettünk.

Sonic/Killua: Hé srácok! Emlékeztek, amikor y/n úgy lefejelte az osztály ajtaját, hogy vérzett az orra? Xddd

Psziho/Feitan: Még a mai napig rágondolni is jó xd

Szektás/ön: Kussoljatok xd Minden héten ezzel jöttök. Kibaszták rám az ajtót nem tudtam mit csinálni xdd

Hamupipőke/Gon: Akkor nagyon sajnáltalak 🥺 Igaz nem sokat láttam a könnyeimtől úgy röhögtem, de attól még sajnáltalak xdd

Szektás/ön: Én is szeretlek Gon xd

Monopoly/Leorio: Hát én akkor majdnem leestem a székről xD

Síp/Bonoleno: Emlékszem 😂 én fogtalak meg

Szektás/ön: Én meg arra, hogy csak Kurapika jött oda segíteni🙄xd

Pikácshú/Kurapika: Csak nekem szokásom zsepit tartani magamnál xd

Alkoholista/Uvogin: De azért neked is nehezedre esett visszatartani a röhögést xdd

Pedo maci/Hisoka: Ne ölj meg y/n de én is nagyon sokat nevettem akkor xdd

Hiányozni fognak ezek a barmok. Megbeszéltük, hogy minden nap videochatelni fogunk és "körbevezetjük" öket Japánban.

Nem sokkal a beszélgetésünk után be is aludtam.

Reggel tökéletesen kipihenve keltem fel. Gyorsan felkaptam a ruhákat, amiket már tegnap este kikészítettem magamnak. Fogmosás és fésülködés után elmentem kajálni. Apucikám már felöltözve kavargatta a kávéját és olvasta az újságját egy nagy tál gofri mellett. Amikor meglátott letette a papírt és beszélgetni kezdtünk. Most nem a múltban történt dolgokról, hanem a jövőmről. Én már mindent megbeszéltem erről a dologról Hiso-val, úgyhogy nem lesznek a beszélgetésben talánok.

Elmondtam apunak, hogy rögtön miután beköltöztünk, másnap megyünk mindketten munkát keresni. Persze már a tovább tanulás le van rendezve Tokió egyik legnevesebb egyetemén. Mind a kettőnket fel vették a suliba, ráadásul ugyanabban az osztályban leszünk.

Eleinte nem lesznek olyan munkáink, amiket életünk végéig csinálni akarunk. Inkább csak bolti eladó, meg efféle baromságok. Megnyugtattam apát, hogyha valamilyen oknál fogva kettéválnának útjaink, akkor is lakhatok ott, csak ugye külön szobában, lakótársként.

Amikor észrevettük, hogy mennyi az idő összeszedtük a cókmókunkat és bevágtuk a nagyobbik kocsinkba. Még volt egy kis idő, de elindultunk Hisoka háza felé. Mind a ketten bementünk, mert eléggé sűrűn voltunk egymás lakásában, apuval együtt.

- Szia nyuszi! Bocsi, hogy hamarabb jölttünk. - köszöntöttem reggeli puszival a ház tulaját

- Szia manó! Semmi baj, gyertek csak be mindketten.

Még nagyon gyorsan megittunk egy-egy csésze kávét és már csak gyilkos volt hátra. A legtöbb dolgot érti, amit mondunk neki, mert Hiso sokat beszélt vele, hogy hozzá legyen szokva a szavakhoz. Megbeszéltem a kutyussal néhány napja, hogy elköltözünk és ő is jön velünk - nézzetek hülyének xd - és látszólag értette amit mondok.

Hisoka kivitte a kutya szállító ketrecet és betette a hatalmas csomagtartóba, a bőröndjeivel együtt.

- Gyilkos! Gyere szállj be, indulunk! - szólt be Hiso a kutyusnak. Gyilkos nem nagyon szeretett vona menni - Nyugi vissza jövünk még látogatóba! Csak gyere!

Erre a mondatára - igaz vonakodva - elindult az autó felé és beszállt a ketrecbe, amit rácsukott Hiso. Még gyorsan becsukta az ajtót és a kulcsot a ház melletti kis kert egyik nagyobbacska köve alá tette. Én értetlenül néztem rá

-  A szüleim ideutaznak és bérbe adják a házat. - felelt kérdő tekintetemre.

Apu beült a volán mögé én pedig párommal a hásó ülésre. Elindultunk a reptérre.

Ez most nagyon hosszu lett, úgyhogy kérem a régen látott sütimet! 😋🍪
Nem tudom, jól sikerült-e a rész mondjátok meg 😅
Hibákért bocsi, sietek a kövivel addig is helooookaa ❤️