You're mine Pt 1 //Hisoka X Reader// ✔️

28.

"...Sikeresen leszálltunk és még egy szikla esett le a szivemről..."

Átvettük a csomagjainkat és Gyilkost. Még a reptéren letámadtam az első büfét. Gyorsan vettem 3 hell-t és meg sem várva a blokkot, nyitottam és ittam is az életadó folyadékot.

- Mostmár jól vagy? Elég koffein van a véredben? - nevetett Hiso

- Mostmár jól. Gyilkos, hogy van? - vakartam meg a kutyus fülét a rácsokon keresztül

- Remélem jól. Nem hiszem, hogy megviselte volna az út. - magyarázta Hiso.

- Amúgy meg... Hogy jutunk el a házhoz? Ismered te annyira Tokiót, hogy haza találjunk és ne haljunk meg? - gondolkoztam hangosan

Barátom már válaszra nyitotta volna a száját, de valaki beléfojtotta a szót.

- Hééé! Hisoka, haver de rég láttalak! - szólt fennhangon egy pasi, majd kezet rázott Hiso-val. Szóval ismerik egymást

- Y/n, ő itt Hiroto. Gyerekkori jóbarátom. - mutatta be nekem az említettet - Ő vigyázott a házra amíg távol voltunk. Egy ideig velünk fog lakni és elkísér minket néhány helyre, hogy ne haljunk meg.

A pasi majdnem akkora volt, mint Hiso. Ránézésre olyan 175-180 cm magas. Fekete haja rendezettem állt. Teljesen kitűnt a tömegből. Itt a legtöbb ember úgy néz ki mint egy kretén, de ő... normális volt. Semmi homlokba fésült haj, semmi "kínaiaknak lenni kici facuk" akcentus. Elegáns és egyben laza öltözködés. Mintha Hisora néznék. A férfiú elindult felém és megállt előttem. Kinyújtottam a kezem, amit ő el is fogadott.

- Y/n vagyok. - mondtam kifejezéstelenül

- Én Takashi Hiroto. Örülök, hogy meigsmerhetlek. - kedvesnek tűnik.

Elindultunk Hiroto-san autója felé. Nem vagyok nagy autó szakértő, de egy Mercedes Benz-nek tűnt. Bepakoltuk a cuccainkat és elindultunk. Hisoka és Hiroto az egész utat végig belszélgették mint két tinipicsa.

Megérkeztünk a lakáshoz. Megállt a kocsi egy tipikus tokiói tömeglakás előtt. (nem tudom a nevét rip xd) De ez hatalmas volt. Megfogtuk a bőröndjeinket és Gyilkossal az oldalunkon elindultunk az épületbe.

Az ajtó előtt álltunk. Benyitottunk és  csodálatos látvány fogadott. Egy hatalmas nappali egybenyitva a - valószínüleg - konyhával. A szoba egyik fala üveg volt, amin rá lehetett látni Tokió hatalmas metropoliszára. A nappali közepén egy nagy fekete kanapé díszelgett, ami tökéletesen illett a sötét bútorokhoz és a hófehér falakhoz. A kanapé előtti falon láttam még egy nagy tévét. - Tokióban gondolom nem adják a Mónika showt - Gondolataim úgy látszik, hogy kiültek az arcomra. Hiso hátulrol átölelt és a fülembe suttogta.

- Tetszik?

- Nagyon... - mondtam csillogó szemekkel

- Gyere megmutatom a szobánkat! - szólt, majd megfogta a kezem és egy folyosó felé kezdett el húzni. A folyosó (he he, szóismétlés :3) végén volt négy ajtó. A legközelebbibe benyitottunk és egy hasonló szoba fogadott. Szintén fehér falak és fekete bútorok. Naaagyon szép volt. Pont a stílusom. Az egyik falra fel volt ragasztva néhány képünk. Időközben Hiroto-san is bejött a szobába.

- Az az én ajándékom nektek. - bökött fejével a képek irányába

- Nagyon jó munkát végeztél. - mondtam neki kedvesen - Deee, honnan voltak meg neked a képeink?

Hiso és Hiroto összenéztek és egyszerre megrántották a vállukat.

Elkezdtük kipakolni a ruháinkat. Gyilkos felfedezőúton volt és a ház minden négyzet centiméterét átnézte. Nekem nem volt sok ruhám úgyhogy Hisonak segítettem a pakolászásban.

- Minek neked ennyi ruha? - tettem fel a jogos kérdést, amikor készen voltunk a második bőrönd kiürítésével is - Rosszabb vagy egy lánynál.

- Most míért? Csak háromszor annyi ruhám van mint neked. Az nem is olyan sok. - mondta miközben összehajtott egy szürke melegítő nadrágot és félretette, hogy később felvegye. Az Isten áldja meg a kezedet az ilyen tetteidért.

Felálltam, hogy a maradék dolgaimat elhelyezzem a szobában.

- Muszáj volt azt az izét is magaddal hoznod? - mutogatott a kezem tartott életnagyságú Chuky-babára.

- Hé! Tudod, hogy Norris nélkül nem megyek el sehova. Ő véd meg a démontól álmomban, aki folyton követ minket mindenhova. - nevettem, mert tudtam, hogy Hiso nagyon fél az ilyen fekete mágiás izéktől

- Hagyjál már a hülyeségeiddel! - vágott hozzám egy párnát - De miért hívod Norris-nak?

- Hát, mert ő egy Chuky-baba, Norris meg Chuk Norris, ÉRTEEEEED.

- Te nem vagy normális. - nevetett

Miután mindennel megvoltunk lefeküdtünk aludni.

Reggel kipihenten ébredtem. Láttam, hogy Hiso még alszik, úgyhogy nem akartam felkelteni. Ránéztem az éjjeli szekrényen pihenő órára, ami azt mutatta, hogy még reggel hat sem múlt el. Óvatosan kimásztam az ágyból ügyelve rá, hogy még csak véletlen se keltsem fel imádottamat. A vászon alvó partneremet - alias Chuky-t - az éjjeli szekrényre ültettem, hogy amikor a drága egyetlen szerelmem felkel őt lássa meg elsőnek. Igen tudom, végtelenül kedves lelkem van.

Kimentem a konyhába, hogy kajáljak valamit, mert megtehetem. Nem vagyok egy konyha tündér, ezért csak kivettem három instant ramen-t és bekapcsoltam a vízforralót. Az idő alatt, miközben Naruto-t megszégyenítő gyorsasággal vártam betoppant a két "lakótársam" és a forraló hangja felé kapták a fejüket.

- Minek van ilyen hangja? Várj, te tudsz főzni? - nézett rám értetlenül Hiso

- Eszednél vagy? Én, főzni? Instant ráment csinálok, nem bolondultam meg. - mondtam, miközben a vizet beletöltöttem a három porcelán tányérba. Megfogtam néhány evőpálcikát a készítményeimmel együtt és az asztalnak szolgáló konyhapult felé sétáltam velük. Letettem az életadó étket és leültem a pulthoz, ahol már helyet is foglaltak a többiek.

- Nagyon finom. Saját recept? - kérdezte Hiso, miközben megkóstolta a ramen-t

- Ne foglalkozz vele. Egyél. - mondtam mosolyogva - Amúgy megtanulok főzni és nem kell életed végéig instant ramen-en és fagyasztott pizza-n élned.

- Nekem mindegy mit eszek. Az a lényeg, hogy veled egyem. - mosolygott rám és megfogta a kezem. Kis idő mulva újra megszólat - De ha azt a retkes babát mégegyszer mellém teszed én felgyújtom. - mondta még mindig szívből jövő mosollyal és gyengédséggel

Úgy érzem, teljesen más élet vár rám... életem szerelmével.

VÉGE

Szeretnétek 2. évadot? 🤔
Persze, csak ha lesz ötletem, hogy mit írjak bele.
Remélem, jó befelyezése lett ennek az izének 😹
Köszönöm, hogy végig itt voltatok velem és nagyon köszönöm a rengeteg megtekintést! ❤️❤️ Soha életemben nem hittem, hogy ennyi embernek tetszeni fog a könyvem. Imádlak titeket.