The Promise

Vágytól fűtve

Adam:

Mámorító orgona illatát már akkor jól esően magamba szívtam mikor be lépett az ajtón, de amikor a szobában szemtől szemben meg láttam gyönyörű ártatlan valóját azt hittem rögtön magamévá teszem, de természetesen nem akartam annyira paraszt én se vagyok, hogy rögtön ezzel kezdjek.
De mikor könnyes szemeibe néztem és mögötte a nyakába szippantottam már nagyon nehezen bírtam, hogy ne teperjem le azon nyomban, de türtőztetni kellett magamat addig míg a szüleivel nem találkozik, addig nem fog rettegni tőlem. Persze nem az a célom, hogy féljen tőlem, de hát na, csak egy prostiról van szó... Így is szar, a tudat, hogy olyan sokan meg kapták már és nem akarok egy ilyen omegától már semmit viszont a gyerek meg muszáj, hogy tőle legyen mivel ő vele fogok megházasodni...

Újra magamba szívom az orgona illatot majd hirtelen fel indulásból amin még én is meglepődtem meg fordítottam, és arcához közelebb hajolva, hátán végig simítok egészen formás popsijához amibe a tervezetnél kicsit erősebben markolok bele, amire ijedten ugrik meg karjaim között én pedig el mosolyodom.
- Tudod nem terveztem, hogy már ma neki látok a gyerek nemzésnek úgy három napot akartam adni, vagy legalábbis egy napot, de valamit valahogy irtó jól csinálsz- mondom direkt ijesztő mély hangon amitől nem kicsit rázza ki a hideg és húzódna el tőlem, de én erősen magához szorítva tartom.
Közepes tempóban hátra felé tolva őt lököm neki szekrényemnek, de mielőtt még nyikkanhatott volna mohón tapadtam rá ajkaira, amit zokogva és rettegve fogadott, de tudta mit kell tennie mert nem sokkal később sírva ugyan, de bevetette száját és engedte, hogy el mélyítsem a csókot.

A vágytól fűtve kezdtem el szagattni ruháját kicsit sem finomkodva majd el váltam tőle.
- Csináld azt és úgy ahogy mondom és akkor nem fog annyira fájni később- morgom. Lassan bólintott gondolom nem az első erőszakos alfa vagyok akivel életében találkozott- jó fiú, akkor most feküdj az ágyra.
Szipogva fejét lehajtva bólintott és az ágyamhoz sétált majd hátára feküdt és le sütött szemekkel várt rám.
Le kaptam magamról is az idegesítő ruha darbokat amit szemével elpirulva követett, de mikor észre vette, hogy le bukott gyorsan megint le sütötte szemeit.
- Na mi az drága- mászok fölé, ő pedig félve próbál az ágyba süppedni- tetszik a látvány? Ne aggódj ezzel én is így vagyok- hajolok nyakára amit itt ott jól meg szívok. Nem szoktam és nem is szeretek az lenni, jobban élvezem amikor öntudatlanul és kínzóan magukat teljesen át adva nekem vágynak utánam...
A kis drágának is sikerült ellazulnia, ahogyan észre vettem jól eső sóhajain, és apró kezei is felfedező útra indultak hasamon, vállalom majd hajamba is bele túrt amit néha itt ott meg is húzott.

Hirtelen ötlettől vezérelve fordítottam helyzetünkön így ő a következő pillanatban már lovagló pózon találta magát rajtam, amin nem kicsit kezdett csodálkozni.
Selytelmes mosollyal tettem mancsit mellkasomra és fel ültem hozzá, hogy fülébe suttoghassak
- Mutasd meg drágám mit tudsz, miről is vagy annyira híres- harapok fülcimpájára.
- Ahogy óhajtod alfa- szólal meg amivel nem kicsit lepett meg, de tetszett a merészsége.
Vissza lökött a párnák közé, majd számra hajolt és vad csókba kezdett, mindeközben csípőjével is ingerelni kezdett, mire én a seggébe markoltam.
Mikor ágyékomon fel és le mozgott egyre gyorsabban nem bírtam tovább, és megint magam alá gyűrtem és egy forró csókba invitálás során el merültem benne mire mind ketten jól eső hangos nyögést hallattunk.
Mivel már teljesen be volt ő is zsongva így nem kellett várnom, hogy hozzám szokjon szóval rögtön gyors és erős tempóba kapcsoltam.
Nyögtünk, sóhajtóztunk, egymás elől szívtuk el a levegőt, ilyen jó még senkivel sem, még Jamievel sem volt.

Lihegve és ki fáradtan pihentünk, kis teste még mindig rajtam volt feje az enyém mellett mancsival nyakamat öleli át. Mint azt tudni lehet, hogy az össze bújást csak Jamienek engedem meg neki is csak éppenhogy el viselem, de valahogy most tőle ettől a kis semmilyen omegától még jól is esett... Tetszett, hogy magam mellett tudhatom, olyan volt mint amikor gyerekkoromban is karomban tartottam csak mostmár tudom mi volt az a furcsa érzés amit akkor és ott éreztem.

- Azt meg kell hagyni, hogy jó vagy a szakmában- nevetek és rá nézek, de ő már el aludt. Gondoltam rá, hogy fel keltem és el küldöm a saját szobájába, de aztán úgy voltam vele, hogy mindegy és maradhat, úgyis hozzá kell szoknom a jelenlétéhez főleg ha még gyereket is akarok.
Óvatosan le szedem magamról és halkan be megyek a fürdőbe ahol lezuhanyzom majd az átöltözöm és le megyek a konyhába valami vacsorát keresni.

Éppen eszek és tv-ek mikor csörögni kezd a telefonom. Előveszem és meg látom, hogy jövőbeli apósom az.
- Halo, szia Nick, mi a helyzet.
- Igaz amit John mondott?!- basszus, hogy nem tudja tartani a száját, nem így akartam tudatni vele a hírét.
- Igen, igaz- sóhajtom.
- Azonnal hozd ide! Látni akarom a kisfiamat!
- Nyugodj meg látni is fogod, de most alszik, holnap az első dolgom lesz át vinni jó?
- Rendben, vigyázz rá!- kezd le nyugodni az öreg.
- Vigyázni fogok ne aggódj, jó éjt.
- Jó éjt.

Vissza térve a szobámba egy nem várt látvány fogadott...
Sebastian csupa izzadtan és lihegve, és zokogva csukott szemekkel fejét rázva álmodott valami nagyon nem boldog álmot.
Mellé ültem arcát simogatva testét magamhoz szorítva nyugtatgatom és keltegetem, és pár perc múlva ijedten pislogott körbe, majd mikor rájött kinek a karjaiba van arcát lesütve ült tőlem odébb amit nem igazán értettem, hogy miért csinálja,de nem is foglalkoztam vele.
- Jól vagy?- kérdezem vonásait nézve melyekből most nem tudok sokat kiolvasni csak a félelmet, de úgy tűnik, hogy nem tőlem fél hanem attól a valamitől vagy valakitől akit álmában látott.
- Igen- suttogta és térdét mellkasához húzta.
- Rendben- hagytam rá inkább- képzeld kis madarak el csiripelték apádnak, hogy megtaláltalak és, vidd már itt is vagy- boldogan csillogó szemekkel néz rám mikor ezeket meg hallja- mondta, hogy látni akar minél hamarabb úgyhogy már holnap meg ismerheted.
- Köszönöm- ugrik boldogan nyakamba mire kicsit nagyon kicsit el mosolyodom, de aztán inkább el tolom magamtól.

- Nah, örülök, hogy örülsz és ha már fenn vagy akkor menj a szembe lévő szobába ugyanis az lesz a tiéd- fekszem le és várom, hogy el menjen de csak nem mozdul...
- Ne..nem...maradhatnék?- kérdezi szipogva és a kis mocsok még mámorító orgona illatát is ismét megerősíti mintha tudná, hogy a gyengém..- még olyan új minden, na meg nem szeretek egyedül sem lenni- fekszik el mellkasomon és simogatni is kezdi azt- hidd el nem lenne az olyan rossz..
- Legyen, de csak ma, nem szeretek együtt aludni senkivel sem- morgom de aztán csak át karolom és be takarom magunkat.

- A nevedet még nem is montad el- suttogja.
- Adam. A nevem Adam- suttogom én is.