The Promise

Emlékek, ígéretek és egy kis tűz...

Sebastian:

- Ne... Kérlek... Kérlek... Nem fogok elszökni többet ígérem, csak hagyd abba kérlek...
- Kussolj meg mondtam,hogy mi lesz ha meg probálod! De ha gondolod pihenés képpen máshogyan is tudsz nekem segíteni.....

- Neee- kiáltok fel és izzadtan és sírva ébredek fel, de hol vagyok?! És hol van Adam...oh...ugrik be amit mesélt az öcsém róla...de... most olyan egyedül és védtelennek érzem magamat...amikor velem van biztonságban érzem magamat, ezért sem értem hogy hogyan bírta azokat meg tenni... Jézusom.. ijedek meg amikor egy madár neki repül az ablaknak, aztán az adrenalintól felerősödnek az érzékszerveim és minden kis zajra meg ijedek...nem bírom... Muszáj át mennem...ha bánt... akkor...majd onnan is kirohanok legfeljebb...

Szinte sprintelve mentem Adam ajtajához, ahová nagyon halkan be nyitottam, de úgy látszik Adam sem aludhatott valami jól mert azonnal felkelt és rám nézett.
Félelemmel telve megyek nagyon lassan közelebb hozzá.
- Jesszusom, mi történt?- kel ki az ágyból és közelebb jön hozzám mire én automatikusan hatrálok, amit látva megtorpan- oké, nem tudom, hogy miért félsz most tőlem, holott eddig egyáltalán nem féltél, de nyugodj meg Rendben? A szavamat adom,hogy nem foglak bántani- nyújtja kezét felém, amit hosszas hezitálás után meg fogok.
- Én...én... megint...róla álmodtam...- dadogom és majdnem újra sírni kezdek.
- Jól van, gyere feküdjünk le és meséld el végre, hogy mégis kiről álmodsz ilyen sokat és ilyen rosszakat- húz gyengéden be az ágyba.

Ő hanyatt fekszik, én pedig szinte majdnem teljesen rajta fekszem hason. Kezével hajamat birizgálja ami nagyon jól esett.
- Szóval, akkor el mondod?- kérdezi.
Nagyot sóhajtok, de tudom, hogy az lesz a legjobb ha mesélek róla, legalább ki beszélem magam.
- Tudod a nevelő szüleim halála után 14 évesen az utcára kerültem volna ha egy kedves szomszéd öreg asszony be nem fogad.- a néni kedves emlékére el mosolyodom nagyon szerettem, de hamar el tűnik a mosolyom- vele éltem 18 éves koromig és végre boldog rendes életem volt, de mivel az asszony csak egy ember volt így ő természetes halált halt, így pedig újra utcára kerültem, és munkát sem tudtam találni, sehova nem vettek fel... Aztán úgy egy hónap után megjelent egy gazdag alfa aki be fogadott, jóval idősebb volt tőlem ezért gondoltam, hogy nem akar bántani csak segíteni rajtam. Fél év után azonban egyre furcsább lett, először apró simogatásokkal a testemen kezdődött, aztán egyre több mocskos dolgot mondott, hogy mit lehetne velem tenni, utána...- zokogok fel mire magához szorított- utána be zárt és 2 évig be zárva tartott a pincéjében és minden egyes nap emlékeztetett, hogy az "övé" vagyok...meg..megerőszakolt..és kínzott... Egyszer majdnem sikerült meg szökjön, de el kapott és... Nem ezt nem akarom el mondani...- sírok még keservesebben.
- Semmi baj, ha nem hát nem- puszil homokon, ami nagyon jól esett.
- Aztán a bordély tulajdonos akinek tartozott meg talált és megmentett... És habár dolgoznom kellett mert pénzügyileg már akkor sem álltak túl jól, de mindig csak olyan embereket engedett a közelemben akik vigyáztak rám.

Miután ezt mind el mondtam hosszasan csak csendben voltunk, de ez nem is volt baj nem is akartam többet erről beszélni,de aztán Adam mégis csak megszólalt.
- Csak, hogy tudd én soha nem tudnám ezt meg tenni veled, soha, semmilyen körülmények között sem!
- Pedig úgy tudom te pont ilyen vagy az onegákkal- szipogok csalódottan
- Tessék?! Ez meg ki mondta?! Jajj ne tudom.. Jamie mondta igaz?!- fújtat dühösen én pedig egy picit bólintok- figyelj- fordítja fejemet úgy, hogy szemébe tudjak nézni- nem hazudok fiatalabb koromban tényleg durvább voltam, de meg ütni vagy meg erőszakolni nem csináltam egyiket sem egyik omegával sem, és az is igaz, hogy az akkori hülye fejemmel benne voltam ember kereskedelemben de már rég kiszálltam és teljesen megbántam a dolgot. De mint mondtam már más vagyok, szóval kérlek ne félj mert nem kell félni tőlem.
- Ígéred?
- Ígérem. De azt hiszem jobb lesz ha most már alszunk, mert be kell holnap kora reggel mennem dolgozni, úgyhogy ne lepődj meg reggel nem vagyok itt.
- Rendben- mosolyodom és teljesen el fekszem rajta, amire csak sóhajt egy nagyot.

Tényleg segített, hogy valakinek beszélhettem őszintén a dolgokról, mert álmodni sem álmodtam a továbbiakban arról a mocsokról.
Reggel pedig arra kelek ahogyan Adam elég bénán próbál ki bújni alólam, amire akaratlanul is el nevettem magamat.
- Nagyon vicces, de ha már fel keltél esetleg le szállhatnál rólam- morogja mire jobban nevetek és fel nézek rá, és csak most vettem észre, hogy egész este egy alsót leszámítva meztelen, mondjuk rajtam is csak egy hosszú felső és alsó volt.
Valami késztetés miatt, ahelyett, hogy le szálltam volna egy rövid csókot nyomtam szájára, majd huncutol el mosolyodtam.
- Hát ez? Tegnap még reszkettél tőlem ma meg már itt csókolgatsz, na nem mintha zavarna..
- Valahogy most boldogan keltem- vonok vállat meg mindig vigyorogva, és végig simítok mellkasán- mit dolgozol? - kérdezem.
- A családi céget vezetem a városban, miért?
- Csak kíváncsi voltam, és így kiderült, hogy hogyan telt ekkor házra és kertre.
- Ezt nem én vettem a szüleim hagyták rám a házat a céggel együtt, de igen, tudom jó dolgom van, ahogyan neked is az lesz ha meg házasodunk, és persze a gyerekek is mindent meg fognak kapni, ahogy egykor én is- mondja és amikor a gyerekeket mondta boldogan él mosolyodott.
- Nem is vagy te annyira veszélyes igaz?
- Mármint?
- Hát, hogy adod a kemény és rossz pasit mindenkinek, pedig simán át mész papucsba- szemtelenkedek valamiért tényleg nagyon jó a kedvem..
- És most azt hiszed, hogy majd Hagyni fogom, hogy te dirigálj nekem?- húzza fel szemöldökét.
- Pontosan, a háztartásban mindig az omegák a főnökök- ülök fel csípőjére.
- Gondolod te, de itt más szabályok vannak- ül fel hozzám és a póló alatt derekamra simít és keze egészen a seggemig le megy- amiket jobb lesz ha be tartasz- markol bele, mire meg ugrok az ölében.

Már nem tudom, ki kezdeményezett, de a következő pillanatban hevesen csókoltuk és simogattuk egymást, a testünk egyre forróbb lett, ölében el kezdtem ingerelni őt mire morogva markolgatta hátsómat, amikor pedig már végre éppen levette volna felsőmet hát nem meg szólalt az az isten verte telefonja?! Morogva vált el tőlem
- Muszáj fő vennem, munka..
- Ha úgyis te vagy a főnök akkor tudnak válni- hisztizek mert hihetetlenül most akarom magamnak Adamat.
- Ez nem így megy sajnos, lehet, hogy egy társ cég- ültet le magáról és fel veszi.- Ahj a fenébe tudtam ha két rohadt napot nem vagyok ott ki tör a káosz, mond meg mindenkinek, hogy 10 perc és ott vagyok- teszi le idegesen és öltözködni kezd- bocsi ígérem este be pótoljuk, de rohannom kell teljesen el lettem havazva, ha bármi van hívj lent van a nappaliba a vezetékes telefon, és el küldök valakit, hogy nézzen rád rendben?- néz vissza még kapkodva az ajtóból.
- Persze, vigyázz az úton- sóhajtok és el dőlök az ágyon.

A nap további részében azonban egyre rosszabbul leszek... Egyre jobban fáj a hasam és mintha lázas is lennék, egészen addig nem tudom, mi van velem míg egész testem forró nem lesz és nem kezdem el mondogatni fájóan vágyakozva Adam után...bakker én most tüzelek...