The Promise

Szülőkként

Adam:

N

yolc évvel később:

- Papaaa- rohan be JiNoo, és azonnal lehúzza a takarót, majd rám ugrik.
- JiNoo! Mondtuk apával, hogy hagyd aput, úgyis nem sokára kelni fog- jön be NamJoon is.
- De én azt nem tudom ki várni! Hahó ma van az első napom a suliban, kelj már fel, nem akarok el késni!
- JiNoo...- próbálja le szedni testvére, amire halványan elmosolyodok.
- Hagyd csak- szólalok meg álmosan és fel emelem bal karomat, drága kicsi omega fiam aki a korához képest nagyon okos, veszi a lapot és hozzám bújik- menj csak vissza segíteni apának NamJoon.
- Rendben, lassan kész a reggeli- mondja és ki megy.
- Fel kelsz végre?!- nyúzz tovább JiNoo hajamat birizgálva.
- Ennyire várod?- kérdezem nevetve- én örültem amíg nem kellett el kezdenem tanulni.
- Jaj apu- forgat szemet- ez még csak első osztály, majd jövőre én se fogom várni, de most még várom!
- Értem, kicsim. Mi a reggeli?
- Bundás kenyér fúj...- játsza el mintha öklendezne- utálom, úgyhogy én inkább pirítóst ettem.
- Meg kóstolhatnád, nagyon finom.
- De tojással van készítve és én utálom a tojást...
- A palacsintában és egy csomó sütőben is van tojás...
- De azt nem látom, és mondhattok bármit semmi pénzért nem fogom megkóstolni!
Sóhajtva rá hagyom és egy puszit nyomok hajába, aztán fel ülök.
- Na végre ugrik újra fel mellőlem, majd az éjjeli szekrényről elvéve a távirányítót, megnyomja a redőny gombját húzza fel azt.
- JiNoo!- mondom már kicsit mérgesen- mondtam már, hogy ezt ne csináld!
- Másképpen vissza fekszel, mint egy vén ember- ölti rám a nyelvét.
- Gyere csak ide- kapom el lábát, mire nevetve sikítani kezd, de én kíméletlenül és persze óvatosan, csikizni kezdem.
- Neh...nehh hagyd abba...- próbál el tolni magától nevetve.

- Ha továbbra is játékkal fogjátok húzni az időt, tényleg esélyes, hogy el késünk- jelenik meg az ajtóban Sebi és mosolyogva rázza a fejét.
- Apu, kezdte...
- Persze kend csak rám- csikizem meg újra...
- Na én meg befejezem- mondja Sebi miközben szekrényünkhöz lépve veszi elő a ruháimat- JiNoo, mielőtt fel rohantál reggeli után kérdezni akartam, hogy szendvicset vagy pirítóst szeretnél vinni kajának a suliba?- dobja nekem a meg talált ruha darabokat- te pedig menj mosakodni és öltözni, aztán reggelizz, én addig be ágyazok.
- Legyen szendvics!
- Rendben, akkor rakd bele a táskádba, ott van a pultun előkészítve egy uzsis dobozban, ó és most jut eszembe, kérd meg a bátyjádat, hogy öntsön a teából mindkettőtöknek egy üvegbe, azt elfelejtettem.
- Nekem nem fog tudod milyen...- nyafog.
- Igen, amilyen te is vagy vele- forgat szemet és kapok én is egy rosszaló pillantást amit nem tudom miért kaptam- mindegy, mond meg neki, hogy én kérem.
- Jó...- megy ki duzzogva.

- Mi volt ez a pillantás?- húzom magamhoz és nyomok szájára egy rövid csókot.
- Tudod, te! Az egyiknek mindent meg engedsz a másikkal meg olyan vagy mint Hamupipőkével a mostohája...
- Ugyan már JiNoonak se engedek meg mindent, tény, hogy NamJoonnal kicsit szigorúbban viselkedem, de csak mert ő fogja örökölni a falkát! Nem szabad, hogy elkanászosodjon!
- De ez nem jelenti azt, hogy tilos lenne vele is játszanod vagy csak simán, esetleg nem arról beszélned vele, hogy mit csináljon jobban vagy nem kellene mindig az orra alá dörgölnöd, hogy ha valamit véletlenül elhibázz az mekkora katasztrófa! A falka harcosaival nem bánsz ilyen keményen! Még csak nyolc éves!
- Figyelj, te arra vagy neki, hogy szeretgesd én meg, hogy tanítsam.
- Na látod, én meg ezért a régi szar látásod miatt leszek mindig ideges! Lehet, hogy ez nálatok így volt, de mostmár nem így van és nem is lesz!- lép el tőlem fújtatva és el kezdi az ágyazást- szóval ajánlom, hogy reggelizés után intéz a másik fiadhoz is szép szavakat!
- Rendben- sóhajtok majd mögé lépve átölelem- ne haragudj- súgom neki és tarkójára csókolok- de én is ezt tapasztaltam apámnál és nálam bevált szerettem és tiszteltem az öreget.
- Igen, de tudod, hogy Nam, érzelmileg teljesen más mint te, ő sokkal érzékenyebb, amit megjegyeznék neked sem ártana...
- Drágám, én nem érzékeny, hanem szenvedélyes vagyok- ölelem szorosabban és pólója alá nyúlva simogatni kezdem hasát és oldalát- mikor is csináltuk utoljára- kérdezem fülébe suttogva, miközben alul még jobban magamhoz húzom, hogy érezze mennyire ki vagyok már éhezve.
- Már lassan egy hónapja- fordul meg karjaimban és végig simít vállaimtól lefelé egészen az alsó gatyám széléig majd....
- Mi tart ilyen sokáig, öt méteres szakállam fog nőni mire le jöttök...- Halljuk meg JiNoot, mire Sebi az órára néz.
- Basszus, már 7:20- kapkod magadra a ruhákat!
- Mert? Te viszed őket suliba nem? Azért vettünk még egy kocsit.
- Igen, de JiNoo azt mondta csak úgy hajlandó menni, ha te is jössz, majd utána el doblak a munkába miután ki raktuk őket.
- Értem, akkor sietek- sóhajtok és el kezdek öltözni.

- Akkor délben jössz értem apa?- kérdezi JiNoo Sebit, miközben az iskola előtt búcsúzkodunk tőlük.
Szerencsére nincs messze annyira a suli így 7:45re pont ide értünk.
- Persze, szívem, Nam te pedig akkor ma mész Taeyhungékhoz suli után ugye?
- Igen
- Rendben, de még majd beszélek Hoseokékkal, hogy meddig maradj.
- Nem aludhatok ott?- kérdezi csillogó szemmel.
- Hát...- kezdene bele Sebi, de meg előzöm.
- Nem, hétköznap senkinél ezt már meg beszéltük!- mondom komoly hangnemben, mire Sebi jól belém rúg- bár talán, mivel sokat nem tanultuk még ma esetleg kivételt tehetünk- egészítem ki magamat.
Fiam újból mosolyogni kezd és megölel, amire már én is elmosolyodom és fejére simítok.
- Köszönöm apa!
- Na, de akkor menjetek mostmár- ad mindkettőnek puszit és ölelést Sebi, amit követek, de én puszit csak JiNoonak adok.

- Nincs túl sokat Hoseokéknál?- kérdezem útközben a mukahelyemre- nem tesz túl jót neki... Jackson túl sokat enged meg nekik, Taeyhung és a bátyja is el vannak kényeztetve, nem szeretném ha az én gyerekeim is át vennék a stílusokat...
- Amit te elkényeztetettségnek hívsz az nem más mint az, hogy Jackson hagyja a gyerekeket, hogy gyerekek legyenek és ne kis katonák, és ha nem akarsz erről újra veszekedni nem piszkalod ezt a témát!
- Csak azt se értem, hogy YoungPyo, hogy engedhette Hoseokot egy olyan alakhoz mint Jackson...
- Először is, attól még, hogy Jackson kicsit másabb mint az itteni falka vezérek, attól még kitűnő harcos és jó ember. Másodszor nem volt sok választása, tekintve, hogy elrabolta és teherbe ejtette a fiát, harmadszor pedig miért is izgat téged, hogy Hoseokot kivel engedi házasodni az apja és kivel nem?!
- Nem izgat, de így Hoseok normális természete is oda lett.

- Megint rosszul látod! Hoseok nem más lett, hanem önmaga lett, hála Jacksonnak!
- Igazad van...
- Köszönöm!
- Abban, hogy inkább hagyjuk a dolgot mert veszekedni fogunk- teszem hozzá, amire szivatásképpen nyom egy satut én pedig orrba vágom magam mikor előre dőlök.
- Meg jöttünk drágám...- jelenti ki gúnyosan.
- Ugye tudod, hogy ma értem is értem kell jönnöd?- kérdezem sajgó orromat szorongatva.
- Igen, olyannyira fogok sietni, mint te amikor anyáekhoz megyünk, most pedig igyekezz, nem érek rá- duzzog.
- Jajj, édes- hajolok hozzá- ne csináld már, olyan jól alakult eddig minden- simítok arcára, de csak el húzza a fejét.
- Elkésel.
- Pont nem izgat- kezdem el ellepni nyakát apró csókokkal mint reggel- naa, végre kettesben vagyunk...- kezdem el lehúzni pulcsija cipzárát.
- Szeretnél?- mosolyodig el titokzatosan és megnyalja ajkait.
- Nagyon- simítok az előbb említett testrészére.
- Akkor...- hajol közelebb- talán... Vegyél ki szabad napot- jelenti ki újra mérgesen és visszalök az ülésbe.
- Miért nem lehet itt egy gyors menet? Régen szeretted, izgalmasnak találtad.
- Igen, régen amikor még kaptam tőled hosszadalmas törődést is! Mostmár elegem van és inkább otthon töltenék el veled egy teljes napot kettesben!- vált hisztiből szomorú hangnembe.
- Rendben, mit szólnál ha ma még be mennék, de holnaptól egész héten otthon leszek?
- Na látod, az ilyen hozzáállásokat szeretem!- mosolyodig el és át hajolva hozzám hevesen tapasztja össze ajkainkat.
Már éppen ölembe húznám, mikor el válik és vissza ül.
- Ez csak egy kis ösztönzés volt, hogy tényleg meg csináld- nevet gonoszan.
- Sebiii- nyafogok
- Nem! Most pedig indulj mielőtt hívogatni kezdenének!
- Szörnyű vagy- sóhajtok mosolyogva, majd egy búcsú csók után ki szállok.
- Vigyázz magadra- mondom mielőtt be csukom a kocsi ajtót.
- Te is- küld egy puszit.
Be csukom az ajtót, majd egy intés után elhajt, én pedig el indulok az irodába.