The Promise

Nyisd ki a szemedet...

Adam:

3 hónap elteltével

- Adam! Kelj fel csörög az óra- kelteget Sebi, mire én csak morgok egyet egy nagy sóhajjal.
- Nem akarok be menni...
- Én meg bármit meg adnék, hogy végre el húzhassak Drakula gróf házából, de pech van drágám tekintve, hogy most a cég sem működik jól és az a pszichopata is akárhol lehet aki rám vadászik, egyszóval ez nem a mi évünk...- mondja és fejbe dob a tegnap esti elő készített ruhámmal.
- Ahhhjj- nyögök fel még mindig nyafogva, de végül csak ki kászálódom.
Meg lepődve látom, hogy Sebi is fel van öltözve.
- Hát te, mióta vagy fenn? Máskor még csak fél álmodban szoktál kelteni, ha nem ébredek fel az ébresztőre.
- Rosszul lettem utána pedig valamiért nem tudtam vissza aludni.
- És már jobban vagy?- ölelem át hátulról.
- Igen, de aztán bele gondolok, hogy ennél már csak rosszabb lesz ez a terhesség... Jobban fognak fájni a végtagjaim, a derekam, a hátam, folyton idegbeteg leszek...
- Shhh, igen, értem nagyjából, és tudom, hogy ez most nehéz de gondolj bele- fordítom szembe magammal- ha ezt végig csináljuk akkor végre a karjainkban tarthatjuk a kis drágaságot...
- Jó, igen, de közbe az is zavar, hogy ide be vagyok egy csomó kripta szökevény alfa közé zárva...- lesz hirtelen mérges (ami amúgy majdnem mindenapos lett már most)
- Ezt is értem, de nem...
- Tudom! Tudom! Én is tisztában vagyok vele! Pont ezért jó lenne már el kapni azt a rohadékot!
- Már dolgozom rajta....
- Hát nem nagyon kapkodod el!- fújtat és kerül ki engem.
- Sebi! Alig találunk róla valamit! Mit kéne még tennem?! Mindenki ezen dolgozik! Emellett pedig mint mondtad a cég is elég szarul áll és ha nem javul a csőd szélére is kerülhet, ami elhiheted, hogy senki nem nem lenne jó!- kaptam már én is fel a vizet
- Én ezzel teljesen tisztában vagyok! De meddig húzzuk még meddig nem fogok tudni meg nyugodni?! Te is értsd meg, hogy ez nem maradhat így sokáig! Lehet már van egy terve, hogy ide is bejusson...
- Mindig állnak őrök az ajtó előtt és a harmadik emeleten vagyunk. Senki nem tud be jönni!
- Otthon is ezzel nyugtattál, mégis be jött! Be jött és még csak észre se vette volna senki ha álmunkban el vágja a torkunkat!
- Igen, de itt más! Itt nem vagyunk egyedül a házban és...
- Adam! Mindez semmit sem jelent! Értsd már meg, hogy aki be akar jönni az így vagy úgy de be fog tudni jönni! És míg meg nem lesz találva nekem egy nyugodt percem sincs,- sírja el magát- és ahogy telik az idő úgy kezdek egyre jobban rettegni! Már napok óta alig bírok aludni, mert ahogy le hunyom a szememet egy fekete alak megöl, bár hogy is küzdök ellene!- ül le meg törve a szoba sarkába.
Egy mélyet sóhajtva le ülök vele szembe és el veszem arca elől kezeit melyeket erősen meg is fogok.
- Néz rám édesem kérlek- simítok jobb kezemmel arcára.
Lassan rám emeli gyönyörű könnyekben úszó szemeit.
- Meg ígérem, hogy nem hagyom, hogy még egyszer a közeledbe jusson a rohadék! És ígérem, hogy meg találjuk amilyen hamar csak lehet! Rendben? Amint végeztem az irodában utána nézek, hogy hogy haladnak a kereséssel jó?- mondom gyengéden, mire halványan bólintott és hozzám bújt, én pedig azonnal szorosan magamhoz öleltem.

Az irodában

- Bocsánat a késésért- esik be az ajtón Tyson- kicsit rosszul voltam reggel.
- És jobban vagy?- kelek fel és megyek oda hozzá- elég sápadt vagy még mindig...ha gondolod menj csak haza, nem akarom, hogy betegebb legyél.
- Áh, nem csak biztos többet ittam tegnap a borból mint kellett volna- von vállat- különben meg hoztam magammal egy kis gyógyszert azt be veszem és szerintem két óra múlva már jól leszek.
- Rendben,de ha rosszabbul leszel irány haza!
- Értettem főnök- nevet és ki megy.
Én vissza ülök és újra neki állok kiutat keresni a cég válságából...
Már négy befektetőnk is vissza mondta a szerződést és ez még csak az e hetiek voltak... Nem tudjuk miért, de lassan már nem lesz ügyfelünk, valamiért sorban lépnek ki és alig találunk helyettük mást, és fogalmunk sincs miért, de ha ez így megy tovább be zárhatunk ami egyik falkának se lenne túl jó...
Gondolkodtam, hogy jelentem DooHonnak tekintve, hogy ő a másik tulajdonosa a cégnek, de úgy tudom, hogy most egy másik bizniszbe is bele kezdett és azt a rohadékot ő is keresi/keresteti, így inkább még várok vele és még próbálom az itteniekkel kitalálni valamit...

Idegesen fújom ki a levegőt és fel pattanok székemből... semmit nem találok és azt se tudom mit tegyek...
Egy kinti veszekedés hangja akadályozott meg, hogy mérgembe ne ordítsak fel.
- Mi történt?- megyek ki és Tysont látom Jamievel veszekedni.
Jöttömre felém kaptàk a fejüket.
- Éppen be akartam menni, ez a f**sz nem enged be hozzád! Mikor akarod már kitenni a szűrét?!
- Majd amikor te is el húztál a bús P***ba kis taknyos!
- Jaj, de nagyra tartod magad, pedig egy kis senki vagy aki....
- Jól van elég! Fejezzétek be! Tyson legközelebb inkább simán enged be, gyere Jamie- megyek vissza a szobába.
- Hogy én mennyire utálom ezt a kis férget!- mondja dühösen.
- Miért utáljátok egymást? Nem is ismeritek egymást...
- Nos kölcsönösen ellenszenvet érzünk a másik iránt, tekintve, hogy még anno mindketőnkkel lefeküdtél.
- Aha.... Na és mi volt annyira sürgős?
- Nos két dologgal kapcsolatban küldtek hozzád. Elsősorban anya küldi ezt a sütit Sebinek- veszi elő hátizsákjából a kajás dobozt- másodszor pedig apa küldi ezt számotokra Sebivel és üzeni, hogy garantálja a teljes biztonságot ő, Minho és DooHon is- nyújt az egy meg vacsora meghívót, amire engem és Sebit is meghívták.
- Nem is tudom...- húzom a számat- nem túl jó ötlet...
- Ugyanmár ott leszek én is és még sokan körülötte. Egy percre se hagyjuk magára, még wcre is vele megyünk!
- Jó majd át gondolom... Mikor lesz?
- Holnap után
- Rendben. Holnap írok miután beszéltem Sebivel is.
- Oksi, na de ha nem haragszol át sietek a szomszéd irodába drága lovagomhoz.
- Menj csak én is megyek kávét csinálni, vagy legalábbis ki szellőztetem a fejemet- megyek utána.
- Főnök- siet utánam Tyson- iratok érkeztek a Belgáktól.
- Jól van, menj be tedd csak le az asztalomra, én még csinálok egy kávét.
- Rendben főnök.

Újra otthon ( legalábbis átmeneti szoba otthonunkban)

- Nézd, anyud küldi- teszem az asztalra egy üdvözlő csók után.
- Nah! Mi az?
- Csak egy kis süti ha jól láttam csokis muffin.
- A kedvencem- hoz rögtön egy tanyért és már el is kezdi majszolni mint aki hetek óta nem evett, holott elfogadom, hogy alig telhetett el egy óra az evései között...
- Van még valami, azt pedig apád mondta- ülök én is oda.
- Találtak valamit- csillan fel a szeme.
- Nem sajnos, hanem holnap után lesz egy vacsora parti szerűség amire el hívtak minket.
- Igen!- sikít boldogan- végre kimozdulhatok!
- Hát szerintem ez egy rossz ötlet...
- ugyan! Egy csomóan ott leszünk, nem lesz semmi baj! Különben is már hiányzik mindenki! Kérlek Adam!
- Nem bánom, de nem maradhatsz egy percre sem egyedül!
- Ígérem- ugrik ölembe meg csókolva.
Éppen el mélyoteném a még száraz csókunk amikor hirtelen ki száll az ölemből.
Értetlenül pillanatok rá, majd elfog az ijedtség fal fehér arcát látva...
- Sebastian! Mi baj édes?! Mi van?!
Csak torkához és hasához kapkodva alig érthetően kezd el makogni, majd rángatózva össze esik és elájul.

- SEBASTIAN! KÉRLEK ÉBREDJ FEL! NYISD KI A SZEMEDET...