The Promise

A hideg kastély

Sebastian:

2 hónap múlva:

Halk lépések hangjára kelek ami a földszintről hallok.
- Adam, Adam!- rugdosom meg suttogva.
- Mi... mivan?- riad fel
- Shh, valaki van lent.
- Biztos Michael jött be kajáért, ma ő az őr szemünk- próbálja ennyivel le tudni.
- Nem! Én csináltam neki kaját...és amúgy sem ő... Érzem, hogy valami nem stimmel....- mondom gyanakodva, de drága férjem már újra horkol így újra egy nagyobbat rugok a lábába- menj és nézd meg!- mondom mérgesen neki
- Ahhj, komolyan...csak egyszer hagynál végre aludni...- száll ki az ágyból morogva- paranoiás vagy, csomóan őriznek minket még a legyeket se engedik be...
Szemet forgatok hisztijére, majd mivel nem mertem utána menni inkább ki mentem a teraszra, hogy kinézzek mindenki a helyén van e.

Meg nyugodva láttam, hogy semmi változás nem történt, így elmosolyodva, tényleges paranoiámon meg fordultam és mentem volna már vissza, amikor megpillantottam, mi lóg a terasz ajtó felett...
Sikítva hátráltam egész a korlátig majdnem átesve rajta.
Pár másodperc múlva már megjelent Adam, Michael és Davey értetlenkedve néztek rá mikor látták, hogy csak egyedül vagyok, így remgve, szememet nem tudva leszedni róla mutattam a fejük felé és a következő pillanatban már hánytam is el magam az egyre undorítóbb látványra.
Ők is felnézhettek és hátráltak pár lépést.
- Ez egy...- szólal meg Michael
- Egy véresen döglött madár fellógatva- válaszol rá Dave döbbenten.
- Menjektek és keressétek meg, hátha itt van még valahol- mondja egyre dühösebben Adam, mire a másik kettő, már futott is.
Pár perc múlva oda jött mellém és gyengéden magához szorított.
- Adam... ez... bejutott...- esek kétségbe- el is vághatta volna a torkunkat vagy akármi... Hogy történhetett meg?!
- Nem tudom, de nyugodj meg, kitalálom... Viszont az lesz a legjobb ha máshol szállásollak el amíg nem kapjuk el ezt a mocskot.
- Apáék?
- Nem, ha ennyire sokat tud rólunk akkor tudja, hogy oda mennénk rögtön. Nem olyan hely kell ahová nem tudná, hogy oda vinnélek...és olyan hely csak egy van...- sóhajt idegesen.
- Olyan rosszban vagy az ottaniakkal?- kérdezem
- Nem sőt sokszor megértem magamat a vezetőjükkel, hasonló látásunk van a dolgokban, csak egy valamiben nem értünk egyet...
- Mi..miaz?
- Gyűlöli és megveti az omegákat.l, de még a bétákat se szívleli, legfeljebb az erősebbeket...
- És pont erre gondoltál?!- akadok ki
- Figyelj ő se gondolná, hogy oda vinnélek, ezért számodra a legbiztonságosabb hely. Figyelj meg beszélem vele a dolgokat, egy újjal sem fognak bántani, én vagyok a legerősebb szövetsége, nem fogja ezt tönkretenni, szóval nincs mitől félned. Rendben?
- Jó..ha nincs más lehetőségem...- sóhajtom- de ugye ha teheted velem leszel ott is ugye?!
- Természetesen, este veled leszek, de napközben én is keresni fogom, hogy hamarabb találjunk rá.

Így hát reggel, miután telefonon beszélt Adam ezzel az alfával, össze pakoltam pár holmimat és indultunk is.
Útközben pár fontosabb dolgot elmondott Adam; a neve Jung YoungPyo, van egy alfa felesége Georin és egy béta fiúk Hoseok. A falka nagy része alfákból áll, és pár erősebb bétából. Adam szerint valami csalódás érhette az omegákkal kapcsolatban, fiatalon YoungPyot ezért gyűlöli annyira őket, legalábbis erre tippel, mert hát senki se ismeri nagyon ezt a falkát és a vezetőjüket, kivéve DooHont aki együtt nőtt fel vele, vagyis már nem fiatal.
Azt is mondta, hogy inkább ne beszéljek sokat senkivel mert a falka legtöbb tagja se szereti az omegákat, Hoseokkal se beszéljek a kelleténél többet, nehogy rosszul lássa a dolgokat az öreg.

Laparkoltunk, mire nagy levegőt vettem és lassan ki fújtam nagyon féltem...
- Ne aggódj, lehet kicsit magának való, és hűvös, de nem olyan vészes, és illemtudó, tehát tudja, hogy hogyan kell bánni a vendégekkel.- szorítja meg kezemet biztatóan a kocsiban, majd ki szállva leesett az állam és görcsbe rándult a gyomrom...
Egy hatalmas kastély tárolt elém amiről olyannyira látszott, hogy kísértet járta, hogy ijedten bújtam Adam mögé.
-  Jesszusom, ne ijedezz már ennyire- nevet mire vállára csapok.
- Inkább vállalom a gyilkost...- nyelvek egyet.
- Én viszont nem, na ne gyerekeskedj már...
- Adam!- szólal meg egy komoly és határozott hang mire majdnem Adam nyakába ugrottam.
A hátunk mögé néztem és három ijesztő alfát láttam körbe burkolózva ( mikor lett köd?!) .
- Óh, csak nem meg ijesztettük az omegádat?- mosolyodik el amitől fél állt a hátamon a szőr.
- YoungPyo!- köszön lelkesen Adam- áh, dehogy, csak jobban el kezdett tartani tőled mint bármi mástól- nevet mire csípőjébe rúgtam- auu, mivan?
- Ó... Ezer bocsánat akkor- jönnek közelebb- nem volt szándékos- mondja, majd mikor már előttünk áll jobban végignéz rajtam- YoungPyo vagyok- biccent.
Kis idő elteltével halkan remegő hangon megszólalok;
- Khm...Sebas... Sebastian..
- Joon! Mutasd meg a szobáját a vendégnek- mondja komolyan majd Adamra néz- beszéljünk még pár dologról.
- Rendben- bólint Adam, majd aggódó mosollyal rám felém nézett- Menj csak, este jövök, nem lesz semmi baj- csókol homokon.
- Siess- suttogom, majd ez a bizonyos Joon után megyek.

A ház vagy kastély, belül sem volt túl szívderítő...
Ijesztő festmények, szürke falak, sarkok tele pókhálókkal, sötét folyosók...ha az idegen vezetőm nem lett volna szintén ijesztő, a legszívesebben a nyakába bújva mentén volna, így viszont úgy mentem mint aki a gatyájába csinált...
Végre elérkeztünk a szobába, itt volt talán a legvilágosabb, ami felüdölés volt a lelkemnek.
- Reméljük megfelel a szoba- szólal meg hirtelen Joon az ajtóból kemény hangon.
- Ööö... Persze...- dadogom félve... Mintha egy horror filmbe csöppentem volna...
- Mindjárt be küldöm a személyes segítődet, neki bármikor szólhatsz vagy kérdezhetsz bármit, megjegyzem ő a főnök bizalmasa szóval érezd magad megtisztelve- mondta és már ment is.

Nagyokat pislogva, gyomorgörccsel néztem körül a szobában.
Nem volt csúnya, sőt egész otthonos volt, talán csak a folyosók olyan taszítóak és az emberek.
Nagynak sem volt olyan nagy, talán ezért sem volt annyira ijesztő, csak egy íróasztal egy nagy ruhás szekrény és egy két személyes francia ágy volt benne.
Olyan tíz perc múlva egy halk kopogás hallatszódott, majd pár másodperc múlva nyílt az ajtó.
- Üdv, Sebastian!- jön be egész jó kedvűen egy sebhelyes arcú alfa.
- Üdv...- köszönök félve
- Igazuk volt...- kuncog, mire értetlenül néztem rá- Joonék mondták, hogy teljesen rád lett hozva a frász és, hogy mennyire kis anyátlan vagy Adam nélkül, már bocsi...- nevet, és ha nem tartanék tőle szívesen felképeltem volna- amúgy a Greg én fogom figyelni a kéréseidet amíg itt vagy, és el mondok pár kérését a főnöknek.
- Miért nem mondja el ő?- kérdezem óvatosan.
- Mert mint ahogyan te is hallhattad már nem szívleli se a vendégeket se az omegákat.
- De miért?- lesz úrrá mostmár rajtam a kíváncsiság.
Hirtelen komollyá változik az arca.
- Erről nem beszélhetek és ha nem szeretnél semmi rosszat tenni akkor őt se kérdezed erről. Mindenesetre nem sok mindent kér tőled, bár ezek igazából csak tanácsok amiket jobb ha még fogadsz Csak azt, hogy nélkülem ha jót akarsz magadnak ne menj sehova, rajtam kívül ne beszélj senkivel ezzel is csak magadnak tennél jót és az utolsó ami a legjobb tanács, hogy őt sose keresd fel, na meg ugye ha szükséged van valamire csak szólj nekem. Ennyi.
- Tényleg ennyire gonosz itt mindenki, hogy ennyire félnem kell?
- Gonoszak?!- nevet megint- nem vagyunk azok csak meg van a saját stílusunk és történetünk ami sok mindenkinek nem tetszik- von vállat- egyébként nincs okod félni, senki se bánthat meg van az tiltva a biztonság kedvéért, bár amúgy se érdekelnél senkit mindenkinek megvan a saját feladata amivel törődöhet nincs időnk még a bántásodra se.
- Óh, hát ennek örülök...azt hiszem...
- Figyelj, ne csinálj semmi meggondolatlan, légy jó vendég és talán még jól is érezheted magad itt. Nem sok hozzád hasonló volt itt így mi se vagyunk hozzád szokva... utoljára még YoungPyo első szerel....- kezdi mondani mosolyogva, de aztán rá jött mit csinál és el harapja a mondatot.
- Az első szerelme is omega volt?- kérdezem gyanakodva
- Basszus, a f***rt nem tudom be fogni a számat- mérgelődik- vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit és ne! Ismétlem NE kérdezd ezt meg senkitől újra! A te érdekedben- mondja idegesen és egyszer csak az ajtót becsapva ki viharzott.

Vajon mi történhetett itt?!