The Promise

Ünneplés

Sebastian:

- Minden rendben?- nyit be a fürdőbe hajnalba Adam álmosan.
- Persze, ne haragudj, ha fel keltettelek.
- Biztos tegnap este és reggel is hánytál...
- Biztos csak valami vírus, nem kell aggódni, ha rosszabb lesz el megyek dokihoz- állok fel a wc- fölül és öblítem ki számat.
- Ahogy gondolod, de viszont én akkor már fel öltözök és megyek dolgozni.
- Rendben, én még vissza alszom- mondom a nyílván valót, miközben befekszem a puha ágyba.
- Vigyázz magadra- ad egy homlok puszit és már el is megy.
Sóhajtok egyet mert jó lett volna ha legalább azt meg várja, hogy el alszom, de mindegy... Úgyis hamar el alszom.

Később a korgó és éhes hasamra ébredek, így nyűglődve ugyan, de ki szállok az ágyból és le megyek a konyhába, ahol Mercedest látom meg palacsintát sütni.
Az első napokban valamiért nehezen szoktam hozzá, hogy helyettem ő csinálja meg a házi munkát, de aztán jól össze barátkoztunk.
- Életmentő vagy ülök le és kezdem el enni a már kikészített kaját, de úgy mint aki hónapokig éhezett...
- Jesszusom, nyugi van és lesz még bőven- nevet fel ezt látva.
- Nem tudom mi van velem- mondom- de nagyon éhes vagyok szinte bármit és bármennyit meg tudnék enni, de már vagy egy hete így van.
- Igen, ezt én is észre vettem, hogy eddig szinte alig ettél mostanában meg úgy mint a hajléktalanok.
- És nem csak ez van, már két napja hányingerre kelek, sokszor meg alig bírok ki kelni az ágyból.
- Várj csak- fordul felém hirtelen csodálkozva- mérhetetlen étvágy... reggeli hányás...fáradtság...- gondolkodik el, én pedig most jövök rá, hogy mit is akar mondani...
- Szerinted lehetséges?!- pattanok fel helyemről.
- Szerintem csak erről lehet szó, van itthon teszt?!
- Azt hiszem van nálam, még anno kellett- mondom, majd Mercedessel a nyomomban szaladok fel.

- Meg van- veszem elő a tesztet régi dolgaim közül és egy nagy levegőt veszek- szoríts nekem- mondom és be megyek a wc-re.
- Na?- ugrik mellém izgatottan mikor ki jövök.
- Pár perc és meg tudjuk...- mondom és pár perc múlva már meg is volt- ezt nem hiszem el...- nyílnak nagyra a szemeim.
- Istenem! Gratulálok Sebastian!- ölelt meg Mercedes.
- El sem tudom hinni- kezdek el boldogan könnyezni.

- Meg jöttem- kiáltja Adam, mikor be lépett az ajtón.
Be lépett a nappaliba és el állt a szava.
- Ööö... Mit is ünneplünk?- kérdezi az ünnepi kaját és díszítést látva.
- Hát először egyél és igyál- veszem el tőle a táskáját és kabátját mosolyogva- aztán el mondom.
- Hát oké..

Miután meg vacsoráztunk a kanapéra invitáltam egy üveg pezsgő és két pohár kíséretében.
- Szóval, el mondod végre, hogy mi ez a boldogság?
- Nem lehetek ok nélkül boldog?- húzom fel szemöldökömet.
- De, persze, örülök ha az vagy- viszakozik gyorsan- csak azt mondtad, hogy vacsi után mondasz valamit.
- Tudod, holnap jó lenne el menni a kórházba...
- Miért? Mi a baj?- kezd aggódni tök aranyosan.
- Tudod...ez a baj... nos még kilenc hónapig sőt azontúl még húsz évig is eltarthat...- mondom mosolyogva.
- Micsoda?!- áll fel hitetlenkedve- ilyen hamar megtörtént?!
- Igen, kicsit hamarabb mint gondoltuk de csak megtörtént- állok fel vele szembe én is.
- Ez csodálatos- csókol meg.
- Tudom, de jó lenne ha egy orvos is lecsekkolná.
- Persze, holnap reggel felhívom John, hogy nem megyek be és el megyünk.
- Köszönöm- csókolom meg most én- de nagyon ki merültem ebbe a nagy izgalomban úgyhogy szerintem le fürdök és alszom- mondom fáradtan és mennék el de vissza ránt magához.
- Mi lenne ha inkább velem zuhanyoznál? Tovább ünnepelhetnénk- mosolyog perverzen és nyakamat kezdi el puszilgatni.
- Talán...de akkor tüzelj fel..
- Az nem lesz gond bébi- morogja és vadul ajkaimra mar, amit imádok.
Kezeivel combom aláe nyúl én pedig már ugrom is az ölébe, majd már megyünk is a legközelebbi fürdőhöz.

Miután be értünk le dobtuk ruháinkat én el kezdtem be állítani a vizet, hogy azért ne forrázzuk le vagy fagyasszuk le magunkat, de Adamat nem izgathatta a dolog mert hirtelen maga felé fordított és be tolt a zuhany fülkébe szerencséjére langyos víz folyt.
Érzékien szét kentük egymáson a tusfürdőt majd egymás karjaiba hagytuk, hogy a víz le mossa rólunk a vizet, miután pedig ez is megtörtént Adam a újra fel emelt és a csempének nyomott, majd el is merült bennem mire mindketten jól esően nyögtünk egyet.
A gyönyör érzések után újra le mosakodtunk majd meg törölköztünk és aludni mentünk.

Az ultrahangon:

- Igen, jól sejtették, ön tényleg terhes- mosolyog rám a doki.
- Az a kis pontocska lenne ő?- kérdezi ámulatba ejtve Adam.
- Igen, de ne aggódjanak nem mindig lesznek ilyen picik- nevet az orvos.
- És egészséges?- kérdezem
- Makk egészséges, nem kell aggódnia, azonban...
- Azonban mi?- leszünk feszültek Árammal
- Nos amiket a terhességgel kapcsolatban mondtak úgy vélem, hogy nehéz terhesség lesz főleg durván egy hónap múlva kezdődik majd a megpróbáltatás.
- Mire gondol?
- Arra Adam, hogy készüljön fel főleg maga, hogy Sebastiannak gyakori lesz a hangulat változása, gyakran fog hányni és nagyon rosszul lenni és figyelnie kell, hogy ne izgassa fel magát.
- Szóval elviselhetetlenné fogok válni?
- Bocsássanak meg...de igen... Nagyon idegesítő lesz...

- Szóval akkor egy hónapunk maradt- mondja Adam mikor már fel úton vagyunk haza a kocsiban.
- Mármint mire?
- Hát az esküvőre muszáj még előtte el bennem téged és egy hónap múlva már nem szabad túl terhelned magadat.
- Aha, és miért is muszáj el venned még mielőtt meg születne?
-Mert akkor hivatalosan is az enyém leszel.
- Mert ugyan most kié vagyok talán a szomszédé?!
- Tudod, hogy értem- sóhajtott.
- Nekem okés. És mikor akarsz meg kérni?
- Mire?
- Cipőt pucolni te bolond! Van még hülyébb kérdésed is?! Szerinted mégis mire?!
- Jaa, hát minek azt, apád már nekem ígért- vonja meg a vállát miközben le parkolt az udvaron.
- Igazán?! És az egyikőtöket sem érdekli, hogy én hozzád akarok e egyáltalán menni?!- kezdek ideges lenni.
- Azt hittem, hogy természetes, hogy hozzám jössz, nem is értem mi bajod.
- Az a bajom, hogy te egy akkora tuskó paraszt vagy, hogy még csak eszedbe se jutott egy normális lány esetemben férfi kérés, de még egy rohadt randi sem! Így kezelsz mint egy tárgyat! Már pedig ha velem akarsz családot csinálni akkor ezt most befejezed, különben soha a büdös életben nem fogod látni a gyereket!- ordítok és ki szállok a kocsiból majd be robogok a házba, onnan a saját szobámba.

Azt reméltem az idő múlásával és az együtt töltött időknek hála már nem a tulajdonának fog venni... De tévedtem...