please don't lie to me/-Isaac Lahey (Befejezett)

15.

Mikor már azt hittem lehet egy nyugis szombatom, amikor semmit nem csinálok, csak pihenek a szobámban (pihenés alatt azt értem, hogy két zacskó chips társaságában nézem a kedvenc sorozatom). Tévedtem! Amint belekezdtem az első részbe, kopogást hallottam. Zeus rögvest felpattant és az erkélyajtóhoz sietett.
Egy percig toporzékolt, míg nem újra kopogtak. Sóhajtva leállítottam a videót, majd az ajtóhoz mentem.
- Már azt hittem ki se nyitod! - vigyorgott Isaac, miután beengedtem.
Teljesen otthonosan mozgott a szobámban. Levette a kabátját meg a cipőjét, és leült az ágyamra. Lopva ránézett a laptopom képernyőjére, aztán elképedve megszólalt.
- Te buksz a vámpírokra?
- Nem mondanám, de nincs már sorozat, amit nézni tudnék - vontam meg a vállam, majd visszaültem a helyemre és lecsuktam a laptopom tetejét. - Mit szeretnél? - néztem fel a fiúra.
Először beletúrt a hajába, majd megrántotta a vállát.
- Unatkoztam. Átjöttem, mondván unatkozhatnánk együtt.
Haboztam, de végül átnyújtottam neki a megkezdett chipses zacskót, amiből örömmel vett egy marékkal.
- Szüleid hol vannak? Mert csak a ti szívveréseteket hallottam, mikor ideértem.
- Ez elég ijesztően hangzott - nevettem fel. - Egyebként elmentek valami barátaikhoz. Azt se tudtam, hogy vannak barátaik - morogtam az orrom alatt komoran. Isaac bólintott, aztán közelebb hajolva megbökte az arcom.
-Nem tetszik ez az arc! - bökött meg még egyszer, mire ellöktem a kezét. - Oké, nyugi! Mesélj Isaac bácsinak, mi nyomja a kicsi szíved?
Megforgattam a szemem. Teljeséggel kizárt, hogy Isaac bácsinak hívjam ezt a majmot!
- Ennyire érdekel? - kérdeztem sóhajtva.
- Én már akkor elmeséltem a bajomat a kocsiban. Most te jössz! - mosolyodott el kedvesen.
Való igaz, már ismerem a történetét. Már akkor is meglepett, hogy ilyen nyíltan elmondott mindent. Első ránézésre Isaac Lahey egy zárkózott srácnak tűnik, de hamar rá kellett jönnöm az ellenkezőjére. Vele ellentétben én zátkózott voltam, mert nem tudtam, mire számítsak. Eddig mindenki hátba akart szúrni, és reménykedem benne, hogy Isaac nem ilyen.
Ismételten haboztam, de végül beszélni kezdtem. Nem akartam panaszkodni, a végén mégis ez lett belőle. Aztán mindez átment önsajnálatba.
- Tudod, az a legviccesebb, hogy bármennyire próbálok jól tanulni, jól viselkedni... sehogy se figyelnek rám. Valamit rosszul csinálok szerinted? - néztem fel a szemébe, mert eddig a kezemet tanulmányoztam.
-Nem! Semmit se csinálsz rosszul - mondta határozottan.
Törökülésben ültünk egymással szemben és beszélgetés közben nasit ettünk.
- Apám vert engem. Folyamatosan. Senki nem tudott róla. Mikor vérfarkas lettem, minden teliholdkor bezárt a pincénkben lévő fagyasztóládába - magyarázta halkan. - Én is próbáltam megfelelni neki, meg anyámnak. De nem sikerült. A lényeg, hogy a szülők szokszor későn veszik észre mekkora hibát vétettek a gyereknevelésben, mikor olyamsi történik, amire nem számítanak. A tinik ilyenkor belázadnak, megpróbálják felkelteni szüleik figyelmét valahogy. Nekem nem volt ehhez merszem, se időm...
Bólintottam. Még meg akartam kérdezni, miért nem nyomta le csak simán az apját, hisz sokkal erősebb egy átlagos embernél. De láttam, hogy kicsit felkavarta az emlékek felidézése, így csendben maradtam.
- Nem azt mondom, hogy lázadj fel. Csak beszélj velük. Hátha javít valamennyit a helyzeten - magyarázta.
Elhúztam a szám.
- Valahányszor beszélni akarok velük egy komoly témáról, valamelyikünk megsértődik.
- Most szivatsz, vagy tényleg ilyen bonyolult a családod? - kérdeztett visszafojtott röhögéssel. Ő legalább szórakoztatónak találja.
- Ó, ez még semmi. - vigyorodtam el. - Egyszer eljöhetnél egy laza családi ebédre, ami az esetek ötven százalékában tányér dobálással ér véget.
- Szuperül hangzik - bólintott beleegyezően. Percekig némán ültünk egymást bámulva. Nagyon elgondolkodtam, vajon fel merjem-e tenni neki azt a kérdést, amely régota foglalkoztat. Egy próbát megér!
- Isaac. Miért barátkozol velem...velünk? - helyesbítettem Zeusra pillantva. - Miért akarsz a "falkánkhoz" tartozni?
- Mert...Nekem nincs senkim! Szó szerint... Te meg Zeus, nem vagytok átlagosak és amint már régebben is elmondtam. Bírom a fura embereket! - mosolygott szélesen, nekem nagy kő esett le a szívemről. Ezután vidáman bontottam ki a másik zacskó chipset is.