please don't lie to me/-Isaac Lahey (Befejezett)

22.

Raven

- Hogy lehet az, hogy a dajmonokrol semmi nincs fent a neten? - kérdezte Isaac Deaton gépe előtt ülve.
Még mindig a doki rendelöjében dekkoltunk. Én és Zeus a vizsgáló asztalon ültünk, miközben Deaton megvizsgált minket.
- Mert ez nem egy olyan hétköznapi téma, mint például a vérfarkasok meg a vámpírok! - forgatta meg a szemét Skyler.
A lány fehér ballon kabát szerüséget viselt, szíve feletti részen az állatorvosi rendelő logójával. Fekete haja konytba volt összefogva, s látszólag élvezte az itteni munkát.
- Jó, de ez akkor is fura! -rázta meg a fejét, majd ismét belemerült a kutatásba.
- Tulajdonképpen mit keresel rajtuk? - kérdezte Kyle érdeklődve Daetont.
A férfi összevonta a szemöldökét, aztán elvett egy éles fémpengét az asztal melleti tálcáról.
- Sosem hallottam még dajmonokról, ezért még nem tudom megmondani mit keresek. Fürgefarkas azt mondta, hogy Zeus és Raven teljesen összekapcsolódik, hallják egymás gondolatait, érzik egymás érzésiet. - szólt morfondiros hangon. - Jelen pillanatban arra vagyok kíváncsi, hogy ha az egyikük megsérül, akkor azt a másik is érzi-e.
Egészen eddig a pillanatig nyugodtan ültem a helyemen, de erre még én is felkaptam a fejem.
Miről hadovál az öreg? - kérdezte a fejemben Zeus, s rám nézett.
- Ööö...Nem tudom! - motyogtam a farkasnak, mire Deaton és Kyle is értetlenül meredt ránk. - Zeus-nak mondtam - tettem hozzá.
- Rendben! - mosolygott a doki, s felmutatta a pengét. Kissé elfehéredve néztem, ahogy megcsillan a neon világítás alatt. - Most megvágom a kezed egy kicsit, nem fog annyira fájni!
Zeus felmordult.
-Nyugi! Deaton segíteni akar! - mondtam neki halkan, mire elhallgatott.
A doki bólintott. Felé tartottam a tenyerem, és vártam. A penge élesen hatolt át bőrömön, nem mélyed, de azért megéreztem. Felszisszentem a fájdalomra. A doki Zeusra vezette a tekintetét, de ő azonban feszülten figyelte a sebemet. Meg se rezzent.
- Akkor ezt elvethetjük! - sóhajtott fel Deaton, s elfodult.
- Zeus semmit nem érzett? - kérdezte Kyle, aki mindezt árgus szemekkel végig nézte.
Semmit. - felelte a farkas, én pedig megráztam a fejem.
Kyle csalódottan elhúzta a száját.
Ekkor valami furát éreztem. A fájdalom fokozatosan enyhült, majd teljesen megszűnt.
- Deaton! - szóltam a dokinak. - Valami történik!
Az említett villámgyorsan mellettem termett, vele együtt Isaac és Sklyer is. Mind a tenyerem néztünk, amin a seb egyszer csak elkezdett gyógyulni. Pár másodperccel később pedig már nem is volt ott seb.
- Hűha! - tátotta el a száját Skyler. Ezalatt a pár nap alatt megtudtam Skyler-ről, hogy ritkán lehet meglepni. Most valóban meglepettnek tűnt.
- Kurva jó! - kiáltott fel Kyle vigyorogva.
Isaac a kezébe vette a kezem, s megsimogatta a tenyerem.
- Tényleg begyógyult! Vajon ez is ennek a dajmon dolognak köszönhető? - nézett fel a szemembe. Megremegett a gyomrom.
Ha elkezdesz nyáladzani, én felmondok! - mordult fel Zeus.
- Ez nálad is működik? - néztem a farkasra.
Miről hadoválsz?
- Ha nekem begyógyul, akkor neked is! - vigyorodtam el.
Nem tetszik ez a vigyor, Lewis!
- Deaton, adja a pengét! - nyújtottam a kezem a tárgyért.
Zeus morogni kezdett, kivillantotta éles fogait, miközben felé közelítettem a pengével.

~~~

November utolsó hetében jártunk. A dajmonokról olyat tudtunk meg, mint például, hogy erősebbek és gyorsabbak lettünk. Azaz erő, amit megtapasztaltam először megrémített, aztán hozzászoktam. Nem panaszkodtam.
A szüleimmel továbbra sem javult a kapcsolatunk, én nem tudok nekik egyhamar megbocsájtani. Míg én a srácokkal és a saját bajaimmal foglalkoztam, ők a munkába temetkeztek. Reggel egyedül menten iskolába, délután pedig egyedül értem haza. Kezdtem egyre rosszabbul érezni magam a kialakult helyzet miatt.

Az iskolában Kyle kapott egy egyszemélyes padot, amit szorosan magunk mellé húztunk. Mr. Castellerrel sokat beszéltünk, főleg azért is, mert szerettünk volna mégtöbbet megtundi a látnokoról és szerencsére a tanárunk elég segítőkésznek bizonyult.
Ha már Mr. Casteller-nél tartunk, befejeztük a dokumentum filmünket. Kyle hisztizett egy sort, mert látni akarta, de megegyeztünk abban, hogy majd az órán megnézheti. Őrület mennyit tud beszélni és hisztizni egyszerre.
A két vérfarkas (Zack és Troy) többnyire távolról figyeltek minket. Talán Fürgefarkas nem akarja, hogy balhézzanak. Nem mondom, hogy nem volt alkalom, mikor majdnem nekünk estek, de az többnyire a mi hibánk volt. Kyle és Isaac hergelték őket, de szigorúan leállítottam a két fiút. Marhára nem hiányzik nekünk most egy bunyó.