please don't lie to me/-Isaac Lahey (Befejezett)

18.

Nem tudom meddig csókolózhattunk. Nem egyszer próbáltunk elhúzódni egymástól, de valamelyikünk végül visszahúzta a másikat egy újabb csókba. Ajkaink gyengéden, szinkronban mozogtak, mint akik nem most csókolóznak először. Olyan édes és szenvedélyes volt a csókja, szinte égtem belülről!
Egyszer csak elhúzódtam tőle, mert elfogoytt a levegőm. Nem engedett messzire, hanem karjaival átölelte a derekamat, s homlokát az enyémnek döntötte. Karjaim nyakát ölelték, kezemet pedig göndör fürtjeibe vezettem. Mellkasunk gyorsan emelkedett és sülyedt.
- Talán nem a legmegfelelő alkalmat választottam erre, de... - súgta lihegve. Ajkai priosak voltak. Teljesen belepirultam a gondolatba, hogy miattam ilyenek.
- Semmi baj! - vágtam a szavába lehunyt szemmel, majd elmosolyodtam.
- Akkor jó, mert a jövőben szeretném ezt megismételni egy párszor - szája vészesen közel volt az enyémhez. Éreztem, ahogy elmosolyodott.
Kinyitottam a szemem és láttam, hogy végig az arcomat figyelte.
- Annak én is örülnék! - csúszott ki akaratlanul a számon, mire eszméletlen aranyosan kuncogott.
Mondani akart valamit, de megszólalt a telefonja. Kegyetlen hangosnak tűnt, mert az elmúlt percekben csak a lihegésünk töltötte be a szobát.
Hirtelen azt is elfejeztettem, hogy hol vagyunk. Eddig képtelenségnek tartottam ezt, de ugy látszik ilyen hatással van rám Isaac.
A fiú egyik kezével kihalászta zsebéből a csörgő mobilt.
- Deaton az - mondta, majd fogadta a hívást és kihangosította. Egyszerre rohamozott meg minden, ami ma történt. Mr. Casteller jóslata, a családom elrablása. Ismét fajdalom nyilalt a szívembe.
A hívás másik oldalán először recsegés hallatszódott, majd halk morajlás.
- Deaton? Mi tö... - szólalt meg Isaac, mire gyorsan a szájára tapasztottam a kezem.
- Shhh! - pisszegtem le, mikor értetlenül nézett le rám.
Bolintott, mire leengedtem a kezem. Halványan elmosolyodott, aztán egy apró puszit lehelt a homlokomra. Kissé meglepődtem, aztán elengedtem a dolgot, mert jól esett. Némán próbáltuk kivenni, mit mondanak a telefon másik oldalán.
- Kötöttünk egy alkut druida! - mondta egy ismeretlen mély hang.
- Amit én természetesen betartottam - felelte azonnal Deaton.
- Igen. Nos, van egy lány és a farkasa. Raven és Zeus. Biztos forrásokból tudom, hogy ismered őt! - morogta az idegen. Tényleg morgott, mint egy vérfarkas. Biztos ő a portlandi falka tagjának egyike.
- Mi van vele? - kérdezte a doki kissé komorabb hanggal.
-Át kell adnod neki az ütenetem; ma éjfélkor meg kell jelennie a régi erőműben, Portland határánál. Ha nem jön el, a családja meghal. Megértette, doki? - az idegen hangja tele volt gúnnyal és ellenszenvvel.
- Igen, meg! - mondta Deaton.
Ekkor suhogást hallottunk, mint amikor valaki végig simít a nadrágján, hogy ellenőrizze megvan-e még a telefonja. Aztán bontotta a hívást.
Dermedten álltunk a telefon képernyőjét nézve. Kedves húzás volt ez Deaton-től, erre gondolva pedig kis lelkiismeret furdallást éreztem, mert nemrég haszontalannak neveztem.
Isaac maga felé fordította a fejem és egy csókot nyomott a számra. Miután elhúzodott kedvesen megsimította az arcomat.
- Azt hiszem el kell halasztani az első randinkat - jegyezte meg.
- Mikor beszéltünk randiról? - kérdeztem vissza elvigyorodva, mire sértetten felhúzta a szemöldökét.
- Ó, hogy te randi nélkül, csak így bele rohansz az egészbe? Ejnye, Lewis ezt nem gondoltam volna rólad - megrázta a fejét, én pedig megforgattam a szemem.
- Humoros vagy, mint mindig!
- Kiszámíthatatlan vagy, mint mindig! - vágta rá reflexből, s elvigyorodott

~~~

Öt óránk volt éjfélig. A hívást követően Deaton jelent meg a házunkban (hozzátenné tetőtől talpig felöltözve), közölte, hogy hívott erősítést. El sem tudom képzelni nála mit jelent az erősítés, minden esetre reméltük, hogy időben megérkeznek.
A nappalinkban neki láttunk kidolgozni a tervet. Egy térképen megmutattam Isaac-nek és Deaton-nek, merre van az a régi erőmű.
-A 2000-es években zárták be, miután valamilyen radioaktív sugárzás miatt felrobbant egy része. Azóta senki nem lépett be oda, legalábbis tudomásom szerint.
- Egy elhagyatott sugárzás veszélyes erőmű, kész paradicsom lehet nekik! - jegyezte meg Isaac, mire elmosolyodtam.
Deaton a térképet böngészte, majd felnézett. Egyenesen rám.
- Mi a terved? - kérdezte.
- A tervem? - hökkentem meg.
- Te vagy az alfa - jelentette ki merészen.
Talán túl merészen.
Az agyam lázasan pörgött.
Én vagyok az alfa...
Ki kell találnunk valamit; meg kell mentenünk a családom. Ez a legfőbb célom most. A portlandi falka már más tészta. Engem és Zeust akarnak, de miért? Mire kellünk? Ezek még mindig olyan kérdések, melyekre nem kapunk választ, ha nem cselekszünk.
- Rendben! - mondtam végül, ők pedig érdeklődve hallgattak. - Engem akarnak jelenleg, szóval egyedül kell bemennem oda...
- Kizárt! -vágta rá azonnal Isaac. Sóhajtva megrázta a fejét. -Nem foglak beengedni oda egyedül! És Deaton sem, igaz? - fordult a doki felé, aki megvakarta a tarkóját. - Deaton?
- Ravennek igaza van! Ha mind egyszerre rontunk be, azzal megölhetjük a szüleit és Zeust. - adott nekem igazat, Isaac pedig bosszúsan kisétált a konyhába.
Elnézést kértem a dokitól, aki csak megrázta a fejét. Közben megcsörrent a telefonja, így már nem éreztem annyira kínosnak, hogy ott kell hagynom egyedül.
A göndör fiú után siettem, aki idegesen a pultnak támaszkodott. Mellé léptem, s kezét megfogva magam felé fordítottam.
- Nem fog menni! Csak most jött össze ez az egész kettőnkkel, és ha elveszítelek én nem tudom... - motyogta lehajtott fejjel.
Lágyan felemeltem a fejét, hogy rám nézzen, közben pedig megsimitottam az arcát. Teljesen belesimúlt az érintésembe.
- Nem fogsz elveszíteni! - mondtam határozottan.
Kék íriszei megtörten csillogtak. Félt.
- Egyszer már elveszítettem valakit. Valakit akit éppen csak kezdtem megszeretni. Nem akarok még egyszer így járni, mert te más vagy! Melletted olyan oldalamat ismertem meg, amelyről nem is tudtam. Nagyon szeretek veled lenni, és a csók... Raven, egyszerűen fogalmad sincs milyen hatással vagy rám! - hangja egészen kétségbeejtő volt. Erről még nem is mesélt nekem.
- Isaac! - szóltam halkan, miközben összekulvsoltam az ujjainkat. Megszorítottam a kezét, amit viszonzott is. - Amíg engem látsz, és melletted vagyok...Egyáltalán nem kell attól félned, hogy elveszíthetsz! Rendben?
Nem válaszolt azonnal. Lassan beszívta a levegőt, aztán kiengedte. Tekintetét ismét rám vezette. Bólintott.
Elmosolyodtam, majd egy rövid csókot nyomtam szájára. Miután elhúzódtunk, egymásnak döntöttük a homlokunkat. Isaac halványan mosolygott, amitől nekem is moslyra görbült a szám.

Éjfél előtt egy órával már úton voltunk Portland határa felé. A forgalom igencsak lapos volt, ezért hamar átverekedtük magunkag a belvároson. Deaton szerint az erősítés is hamarosan megérkezik a megadott címre. Az út meglehetősen némán telt, egyikünknek sem volt kedve beszélgetni.
- Ez lesz az! - mondtam megpillantva az erőműt. Vagy legalábbis azt, ami.megmaradt belőle. Kicsatoltam az övem, miközben Isaac leparkolt néhány méterre tőle. Lekapcsolta a világítást, igy teljes sötétségbe borultunk.
Megnéztem az időt. 11:40 volt. Vártunk pár percet, de az ígért erősítés sehol nem volt.
Deaton folyton azt hajtogatta, hogy várjunk még. De nem volt már időnk.
Így hát fogtam magam és kipattantam az autóból, halkan becsukva magam mögött az ajtót. Isaac és a doki egyenként követtek. Elindultunk, de ebben a pillanatban fura hangok ütöttek meg a fülem, ezt követően egy fehér Jeep állt meg mellettünk.
Két ismeretlen szállt ki belőle. Még abban a gyér utcai világítasban is, amely az autópályárol szűrödött be tisztán láttam, hogy szinte fehér hajú fiú, és egy fekete hajú lány volt az. Mindketten izgatottan tartottak felénk.
A fiú kitárta karjait, majd Deaton nyakába borult.
- Doki bá'! De hiányzott már! - üdvözölte örömködve. Deaton esetlenül megveregette a fiú vállát, és eltolta magától.
- Szervus Kyle! - köszönt neki, majd biccentett a lánynak és felénk fordult. - Isaac, Raven, ők itt Kyle Higgins és Skyler Parrish! - mutatott be minket egymásnak.
Teljesen váratlanul ért, mikor Kyle megölelt. Zavartan megveregettem a vállát, mire Issac eltolta tőlem.
-Oké, haver elég lesz! - mondta neki erőltetett mosollyal, mire Kyle meg sem hallva szavait, őt is megölelte.
- Kyle nagyon szeret ölelkezni - közölte Skyler, mintha mi nem vettük volna észre a nyilván valót.
- Annyira vártam már, hogy ideérjünk! Igaz, Sky? Sosem voltam ilyen küldetésen biztos nagyon fasza lesz! Egyebként Deaton mesélt rólatok! Tudom, hogy te vérfarkas vagy! -nézett Isaac-re. - Én is az vagyok... Vagyis részben. Azt hiszem! Én egy kiméra vagyok. Állati, nem? - ekkor hozzám fordult. - Rólad pedig azt tudom, hogy van egy farkasod! Alig várom, hogy megsimerjem! Biztosan jól kijövünk majd! - a gyerek szó szerint szófosást kapott. Issac és én lesokkolva álltunk vele szemben, Deaton pedig a fejét fogta. Még mondta volna tovább, de a lány belé fojtotta a szót.
- Szerintem felfogták, de nyugodtan elmesélheted a születésed is. Biztos minden részletre kíváncsiak! - mondta szarkasztikusan.
Kyle ahelyett, hogy megsértődött volna, mosolyogva megvonta a vállát. Máris kedvelem a srácot, még ha sokat is beszél.
Skylerre néztem.
- Te mi vagy? - kérdeztem.
- Pokolutya - felelte röviden. Bólintottam.
Deaton megköszörülte a torkát, mire mind ránéztünk. Én szinte csak a körvonalait tudtam kivenni az éjszakai sötétben.
- Rendben. A feladat tulajdonképpen ugyanaz, amit elmondtam a telefonban. Raven, a főnök, rá kell hallgatnotok.
- És mi lesz Mr. Casteller jóslatával? Hogy valaki meg fog halni? - kérdezett közbe Isaac.
Megremegtem a hidegtől, mire azonnal átkarolta a vállam, s magához húzott. A belőle áradó melegtől valamennyire én is felmelegedtem.
- Nem tudhatjuk, hogy igazat mondott-e. Ha mégis, akkor...Úgy kell cselekdnünk, hogy senki ne haljon meg! - válaszoltam a kérdésére. - És most induljunk, fogy az időnk! - parancsoltam határozott hangon.
- Ez az! Csapjunk a lecsóba! - Kyle ököllel a levegőbe ütött, mintha egy focimeccsen lenne.
Mind értetlenül bámultunk rá, de aztán szó nélkül megfordultunk. Még hallottam a hátam mögött, ahogy utánunk rohan.
- Most mi van? Szeretem a lecsót. Ti nem? Tudok egy frankó receptet!

~~~

Sziasztook! Tehát, itt is van a következő rész, amely két új szereplővel gazdagodott! :)
Köszönöm, hogy elolvastátok! <3
Remélem tetszett!