please don't lie to me/-Isaac Lahey (Befejezett)

17.

- Először is, Raven tudnod kell, hogy én nem egyszerű állatorvos vagyok...
- Köszönöm, erre magamtól is rájöttem - forgattam meg a szemem.
- Egy druida vagyok, ami annyit tesz "bölcs tölgy". Ezért tudok annyi mindent a vérfarkasokról, meg a természetfölöttiről. Amolyan megbízottként vagyok jelen a vérfarkasoknál. A munkám Beacon Hillsben az igazi alfa falkájánál véget ért, ezért jöttem ide. Segítek Isaac-nek, és ahogy láttam máris falkára talált. - magyarázta Deaton. Isaac-re néztem, aki bólintott.
-Szóval...Maga segít a vérfarkasoknak? - értelmeztem röviden a hallottakat. A férfi bólintott. - De én nem vagyok vérfarkas, és Zeus sem az.
- Nem számít, hogy emberek vagy természetfölötti lények vagytok. Azért vagytok jók, mert önmagatokat adjátok - felelte nyugodt hangon.
Idegesen beletúrtam a hajamba. Remek, egy vérfarkas falka, egy druida... mi jön még?
- Oké, és most mihez kezdjünk? - kérdeztem körbe pillantva.
- Először tudnunk kéne, hányan vannak - nézett Isaac az orvosra.
- Hatan vannak - felelte bólintva.
Hogy mennyien??
- Nekünk annyi! - motyogtam az orrom alatt.
- Négy a hat ellen. Lehetnénk rosszabb helyzetben is - röhögött fel Isaac.
-Gyerekek, figyeljetek! Az alfájuk nem igazi alfa. Megölte az előző vezért, és elnyerte az erejét- tette hozzá rögtön, mikor értetlenül meredtem rá. - Két nappal azután, hogy idejöttem, felkeresett. Tudta, mi vagyok. Alkut kötöttünk: ő nem bántja Isaac-et, én pedig nem küldök rá vadászokat. Arról fogalmam se volt, hogy titeket is ismerhet. Ha tudom, gondolkodás nélkül levadásztatom. - mondta sajnálkozva.
Megvontam a vállam, jelezve, semmi gond.
- Mihez kezdünk most? Megtámadjuk őket? - kérdezte Isaac türelmetlenül.
Deaton azonnal a fejét rázta.
- Öngyilkos küldetés lenne! Nem tudom elérni őket, csak ha ők jelentkeznek.
- Szóval meg kell várnunk, míg ők lépnek - jelentettem ki kelletlenül.
- Igen. - sóhajtott fel az orvos.
Isaac mondani akart valamit, de megráztam a fejem. El kell fogadnunk, hogy nem léphetünk meggondolatlanul. Ők többen vannak és erősebbek. Ha ez kell ahhoz, hogy fényderüljön mindenre, akkor rendben.
Miután lenyugodtak a kedélyek, elmeséltük mi történt a suliban. Deaton egészen meglepődött, aztán dühös volt Isaac-re, amiért kis híján leleplezte magát. Meghalhatott volna, ha én nem vagyok ott - aminek én...Nem örültem volna.

~~~

Ahogy azt Deaton tanácsolta, vártunk. Eltelt pár nap, de még mindig semmi. A rendőrség semmi nyomot nem találtak az állatgyilkosról, viszont mi már tudtuk kik állnak mögötte.
A történtek óta, Zeus velem alszik. Figyelek rá az erdőben, miközben nagy nehezen folytatjuk a kisfilmünk forgatását. Egyikünk se tud rendesen koncentrálni. Én a farkasomat féltem, Isaac viszont egészen máshol jár sokszor fejben. Folyton elkalandozik. Nem tudom sokszor min jár az esze, de gyarkan rajta kapom, hogy engem bámul nagy szemekkel.
Bevallom az elmúlt napokban többször gondolok rá, meg arra, ami a szertárban történt...vagyis, ami majdnem történt.
Te jó ég!
Majdnem csókolóztunk! Beleremeg a gyomrom, ha erre gondolok. Nem tudom kiverni a fejemből a tekintetét, ahogy a számat nézte. Szinte sóvárogva bámulta.

Mély gondolatmenetemet az óra végét jelző csengő zavarta meg. Ijedten néztem körbe a teremben. Hirtelen azt se tudtam milyen órán vagyok, egészen addig, míg Isaac neg nem lökte a karom.
- Ébresztő, te álmodozó - állt fel a padból.
A többiek már rég kirohantak a teremből, csak mi és Mr. Casteller maradtunk. Egyetlen osztálytársunk hiányzott. Mark, akit a napokban felfüggesztettek egy hétre. Senki nem tudja miért, de Isaac láthatólag nyugodtabb, mióta nincs a közelünkben  Gyorsan összepakoltam, majd Isaac-et követve sétáltunk az ajtóhoz.
- Raven, Isaac! -szólt utánunk a biosz tanár. - Pár szóra maradjatok, kérlek!
Meglepődtem, mikor mellénk lépett es bezárta az ajtót. Ciki, mikor kettesben kell maradni egy tanárral. Valamiért mindenkit frusztrált lesz tőle. Én sem voltam másképp.
- Tanárúr, ha a kisfilmről van szó, akkor annyit mondhatok, hogy nagyon jól haladunk vele! - hadartam el gyorsan, mire a férfi mosolyogni kezdett.
-Abban biztos vagyok, de nem erről akartam beszélni veletek.
- Akkor miről? - kérdezte felvont szemöldökkel Isaac.
- Először is, Markot miattam függesztették fel. Tudtam, hogy mit tett veled - vetett egy sokatmondó pillantást Isaac-re, aki eltátotta száját meglepedtségében. Én is hasonló arcot vágtam. - Másodszor pedig, egy tanácsot akarok adni! -felelte Mr. Casteller.
- Tanácsot? - néztem rá furán. Nem tudtam elképzelni milyen tanácsot adhatna nekünk.
- Igen. - bólintott, s bizalmasan közelebb hajolt hozzánk. - Az elkövetkezendő két napban valaki meg fog halni!
Éreztem, hogy mellettem Isaac egész testében megfeszül. Az egésznek semmi értelme nem volt. Honnan tudná a biosztanárunk, hogy valaki meg fog halni?
- Ezt meg hogy érti? - magam is meglepődtem, milyen rekedt hangon szólaltam meg.
A tanár mélyet sóhajtott.
- Nem mondhatok sokat, csak annyit, hogy jól figyeljetek mindenre! Talán az ellenségeitek többen vannak, de ti sem maradtok egyedül ebben a csatában! - komor volt a hangja.
- Mr. Casteller, semmit nem értünk ebből az egészből! - szólt Isaac.
- Nem is kell! - a tanár óvatos mosolyra húzta a száját. - Csak vigyázzatok magatokra, és egymásra! Most pedig menjetek szünetre! - mondta sietősen. majd kiterelt minket a teremből.
Mozdulatlanul álltunk a folyosón hömpölygő diák tengerben.
Valaki meg fog halni. Habár Mr. Casteller tanácsot próbált adni, mi így is tanácstalanul meredtünk egymásra, mint két szerencsétlen.
Ha Mr. Casteller tudta mi történt Isaac-kel, akkor azzal is tisztában van, hogy vérfarkas. Egy átlagos emberre nem hatott az a méreg, amit az ételbe rakott. De honnan jött rá? Látta valahonnan? Valaki elmondta neki? Esetleg ő is druida, mint Deaton? Nem...akkor elmondta volna.
De akkor mégis ki vagy mi ő?

~~~

Isaac csendben leparkolt a házunk előtt. Félhomály volt, mert lassan sötétedni kezdett. Most már szokássá vált, hogy ő hoz haza. Nem mintha bánnám, hisz kicsit se hiányzik a séta ebben a hidegben.
Jó ideig csendben ültünk. Annyira meghökkentett mindkettőnket a mai nap, hogy alig váltottunk pár szót. Ebédszünetben felhívta Deaton-t, és a doki egyáltalán nem ismeri a biosz tanárunkat. De volt néhány öltete a kilétét illetően.
- Talán egy banshee. A Bansheek a halál hírnökei, megérzik a halált - magyarázta a kihangosított telefonban. A könyvtár egyik sarkában bújtunk el. - Vagy médium, ők olyanok, mint a jövendőmondók...
- Azok szélhámosok, nem? - szólt közbe Isaac.
- Nem mindegyik. Van egy médium ismerősöm, de nem ez a lényeg. Hogy druida-e, azt így nem tudom megmondani - jelentette ki Deaton.
- Rendben, köszönjük! - mondta Isaac kissé csalódott hangon, aztán kinyomta a hívást.
Én is kicsit csalódott voltam, de közben kételkedtem is. Mi van, ha Mr. Casteller hazudik, vagy félre akar vezetni minket? Ez is megeshet, viszont semmit nem tudunk, meg, ha nem cselekszünk.

- Bemehetek? - Isaac mély hangja rázott vissza a valóságba. Felé fordítottam a fejem, megint engem nézett.
- Be akarsz jönni? - kérdeztem vissza.
-Igen. Mármint az ajtón, nem az ablakon - mosolygott. Ekkor esett le, mit akar mondani. Halvány mosoly kúszott az arcomra.
-

Oké, azt hiszem a szüleim is itthon vannak - bólintottam, majd kiszálltam a kocsiból és becsuktam az ajtót. Ellenőrzésképpen tekintetemmel megpillantottam apa régi furgonját, amivel mindig dolgozni jártak.

Isaac követett, s bezárta a kocsit. Együtt léptünk fel a tornácra. Ekkor rossz érzés fogott el. Megtorpantam. A semmiből hideg futott végig a gerincemen. A göndör fiú megérezhette, hogy valami nem stimmel, mert aggódva pillantott le rám.
- Hallgatózz! - mondtam neki.
Értetlenül felvonta a szemöldökét.
-

Hogy mi?
- Használd a farkas hallásod vagy mi az istent! Hallgasd ki, van-e valaki a házunkban. Kérlek! - kérleltem halkan.
Lassan bólintott, aztán fülelni kezdett. Már megfigyeltem, hogy ilyenkor picit oldalra dönti a fejét, mint a kutyák, amikor számukra valamilyen idegen hangot hallanak. Egy perc elteltével ismét rám emelte kék íriszeit.
- Nincs bent senki - mondta ki, azt amitől a legjobban rettegtem.
Azonnal előkerestem a kulcsom, s kapkodva benyitottam a házba. A nagy hévtől az ajtó neki csapódott a falnak. Berohantam a nappaliba, ahol elkiáltottam magam.
- ZEUS! - tudtam, hogy felesleges, hisz Isaac megmondta, nincs itt senki. De mégis valahogy kiszaladt a számon.
Kétségbeestem. Zeus sehol nem volt, hiába szólongattam.
- Raven! - kiabálta Isaac a konyhából.
Odasiettem hozzá. Egy cetlit tartott a kezében. Ezúttal vörös tintával írtak rá:

Megmondtam. Bármi áron...

Lefagyva olvastam el újra és újra a két árva mondatot. Előkaptam a telefonom es tárcsáztam anyát. Miután nem vette fel, apát hívtam.
- Na? - kérdezte óvatosan Isaac.
Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
- Elvitték őket! - elcsulott a hangom.
A fiú magához húzott és szorosan átölelt. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy elrabolták a szeretteimet. Nagy nehezn vettem egy mély levegőt, majd szaggatottan kifújtam, de ez sem segített megnyugodni.
A könnyeim megállithatatlanul folytak, mire Isaac az államnál fogva felemelte a fejem, úgy kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Tekintetéből sütött az együttérzés és a düh.
- Raven! Figyelj rám!
- Elvitték őket... - suttogtam. Fájdalom nyilalt a szivembe.
- Hé! Figyelj rám! -ismételte meg. - Megoldjuk, megkeressük a falkát és kimentjük a szüleidet meg Zeust. Felhívjuk Deaton-t, és támadunk! De semmiképpen se gondolj a legrosszabbra... - mondta lágy hangon, de félbeszakítottam.
- Már hogy ne gondoljak a legrosszabbra?! - csattantam fel, ahogy elhúzódtam tőle. - Neked mi jutna eszedbe legelőször fordított helyzetben? Mr. Casteller azt mondta valaki meghal. Mi van, ha anya, apa vagy Zeus már rég halott? Ráadásul Deaton sincs nagy hasznunkra, mert nem mond semmi konkrétat! Nem tudja hol van a falka, nem mond semmit az alfájukról, se semmit! Nem hiszem el, hogy téged ez nem zavar! Senki nem tud konkrét tényeket mondani, és már a tököm ki van ezzel! Ez egyszerűen...- hadartam el egy szuszra, éppen levegőt vettem, mikor Isaac hirtelen magához rántott, lehajolva ajkait az enyémnek nyomta. Annyira lesokkolt, hogy nem tudtam mit csináljak. Végül az adta meg a löketet, ahogy két kezébe fogta az arcom. Viszonoztam a csókját, szét nyitotta a száját és engedtem, hogy magával ragadjon a gyönyörű pillanat.

~~~

Sziasztook! Hát, nem tudom mi történt velem, de itt is van a következő rész! <3
Remélem tetszett, és köszönöm, hogy elolvastátok! :)