please don't lie to me/-Isaac Lahey (Befejezett)

28.

Aggódva lépkedtem Szolovjovhoz elés Sullivanhoz. A két férfi igaz kicsit lelassultak, de még mindig osztottak egymásnak a pofonokat. Arcuk véres volt, ruhájuk pedig több helyen is elszakadt.
Ámon és a macska egymás mellett ülve figyelték dajmonaikat. Ők lerendezték a dolgot és eszük ágában se volt közbe avatkozni.
- Ö...Uraim! - kiáltottam rájuk. Egy pillanatra ledermedtek. Mr. Sullivan éppen Szolovjov haját tépte, a professzor pedig Sullivan kezére harapott rá. A hangomra rám pillantottak. - Nincs kedvük beülni egy kocsmába? - kérdeztem kedvesen.
Összenéztek, aztán szó néllül folytatták a...Harcukat.
Szerintam hagyjuk őket inkább! - mondta Zeus, s fejével a tisztás végébe intétt, ahonnan kijöttem az erdőből.
- Jó, akkor menjünk! Ki hozza a két jómadarat? - kérdeztem Ty-ra és Zackre mutatva.
Kyle szó nélkül ráharapott Ty kezére és vonszolni kezdte. Zacket Zeus húzta maga után. Kicsit dideregtem a hidegben, de mikor Isaac a derekamnál fogva magához húzott, valahogy felmelegedtem.
Végre valahára elindulhattunk vissza a házunkba.

~~~

Komoran ültem a konyhánkban. Már hajnalodott, mikor visszaértünk. Ty-t és Zacket lefektettük a nappaliban, látszólag mély álomba zuhantak. Deaton haza ment, megköszöntem neki, hogy itt volt, és mondtam neki, hogy majd valamikor találkozunk. Semmi erőnk nem volt elmesélni, mi történt a tisztáson. És szerencsére a doki ezt elfogadta.
Skyler bevállalta, hogy mielőtt haza megy ranéz Fürgefarkasra. Rábólintottam. Kyle vele ment, így Isaac nálunk maradt.
Felküldtem a szobámba Zeusszal, mondván ezt most nekem kell elintéznem.
Anya és apa velem szemben ültek, mindketten kerülték a szemkontaktust.
-Miért nem mondtátok el? - szólaltam meg elsőként, megtörve a feszült csendet.
- Nem gondoltuk volna, hogy baj lesz belőle, hogy végül is, apád az apád. Ő nevelt fel téged! - mondta anya sóhajtva.
- Azt azért elmondjátok ki a vérszerinti apám? - kérdeztem megfeszített állkapoccsal.
- Nos, nem tudjuk. Névtelenül zajlott le az egész! - hajtotta le a fejét apa.
Vettem egy mély levegőt, majd szaggatottan kifújtam.
- Te mióta tudtál a dajmonokról? - kerdeztem apát, aki keserű mosolyra húzta a száját.
- Egy másik dajmontól. Már nem emlékszem a nevére, de ő beszélt rá a dologra. Azt hittem a meddőségem nem fog gondot okozni - sóhajtotta.
- Van még valami, amiről tudnom kéne? - kérdeztem tettetett közömbösséggel.
Némán megrázták a fejüket. Szégyent láttam rajtuk, megbánást és bűntudatot.
Meg is érdemlik, hogy így érezzenek.
Feltápászkodtam az asztaltól. Minden izmom sajngott és pihenésért könyörgött.
- Bár a két vendégünk aludni fog egy ideig, ha valamelyikük felébred, azonnal szóljatok! - kértem, ők pedig bólogattak.
Ezután szó nélkül felmentem a szobámba. Bezártam magam mögött az ajtót és Isaacre néztem, aki aggódva figyelte, ahogy ledőlök mellé az ágyra. Zeus szintén csendesen figyelt, szerintem félálomban azt se tudta hol van.
Isaac mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig rögtön átkarolt.
- Mennyit hallottál? - kérdeztem halkan.
- Az egészet - felelte, miközben a hajammal játszadozott. Nem szóltam, ezért folytatta. - Nagyon sajnálom.
- Nem akarok beszélni róla. Fáradtak vagyunk, pihenjünk inkább - ásítottam.
Isaac lehámoztam magáról a karjaimat és fölém hajolt.
- Rendben, de előbb megígérem, hogy nem hagylak el! - mondta a szemebe.
- Meddig? - kérdeztem. A szívem a torkomban dobogott, s beharaptam az alsó ajkam.
Szeme rögtön a számra tévedt, aztán vissza a szemembe.
- Legyen mondjuk...Soha? - csókolt meg szenvedélyesen.
Belemosolyogta. a csókba, s a hajába túrtam. Mindketten koszosak és izzadtak voltunk, de ez egyikünket se zavart.
- Muszáj, ilyen érzelgősnek lenned? - suttogtam a szájára.
Éreztem, hogy elmosolyodott.
- Ez is miattad van, Napsugaram! Totál megbolondítasz! - sóhajtott tettetett nehezteléssel, aztán ismét megcsókolt.
Szóval ilyen érzés egyszerre szerelmesnek és összetörtnek lenni.
Csak remélhetem, hogy az elkövetkezendő időkben minden helyre jön. Addig is kiélvezek minden egyes pillanatot Isaac Lahey-vel, és a falkával.
Sosem hittem volna, hogy nekem, pont nekem lesznek majd barátaim. Mert ők már a barátaim is, nem csak a falkánk tagja.

~~~

Nos, sziasztok! Itt is lenne az utolsó része az első évadnak.
Nagyon köszönöm a sok kedves kommentet, és csillagot (valamint 6,41K megtekintés! Te jó ég!) sokszor tényleg ezzel dobtátok fel a napjaimat! Iszonyat hálás vagyok érte <3

VISZONT

Most már bejelenthetem (régóta gondolkoztam ezen) lesz egy új évada ennek a könyvnek, amit hamarosan megosztok veletek. Remélem az is ugyanannyira fog tetszeni, mint ez!

Köszönöm, hogy elolvastátok! :)