Végül csak te kellesz/ Stony

4.

~Tony szemszöge~

Bucky karjai között, egy pillanatig elfelejtettem Rogerset és a válást. Nem sokáig feküdtünk egymás mellett, mivel nekem elég hamar bűntudatom lett és nem akartuk, hogy bárki is észrevegyen minket, az is csoda, hogy eddig senki se jött le.
Mondjuk elég későre járt, lehet már alszanak.
Ruháinkat felkapkodtuk magunkra és halkan felsétáltunk szobáinkba. Az én ajtómat értük el előbb.

-Jó éjt.-szóltam Barnesnak és nyitotam az ajtót.

A férfi kezem után kapott, magához húzott és egy utolsó szenvedélyes csókkal búcsúzott.
Elpirulva léptem be a szobába, pár percig gondolkodtam, majd elmentem zuhanyozni. Ahogy a meleg víz a testemhez ért emlék képek villantak fel, egyszer Buckyról, máskor Steveről.
Először a külön-külön, majd hirtelen a kettő egyszerre, és lepergett a szemem előtt, hogy mi hárman...szóval mi hárman csinálnánk. A gondolatától libabőrős lettem. Mikor végeztem a fürdéssel, behuppantam az ágyba és nem sokkal későb el is aludtam.

*másnap reggel*

Mindenem fáj, a vállam, a hátam és a fenekem is...kurvára.
Már felülni is nehéz volt, nem hogy lesétálni a konyhába.

Egy kicsit bűntudatom volt a tegnapestével kapcsolatban, végül is Stevet akarom, vagy akartam, erre itt van Barnes akinek a létezéséről még csak meg is feledkeztem addig a pillanatig.

Leülve a többiek mellé még mindig kavarogtak a gondolataim. Elbambulva ültem az egyik üres széken, szembe velem Steve foglalt helyet, fején látszott, hogy elég másnapos.

-Tony, kérsz kávét?-kérdezte Romanoff és mint aki gondolat olvasó lenne egyből elkezdte csinálni a reggeli ébresztőmet.

-Igen.-feleltem egy kicsit megkésve.

Nem sokan voltak még fent, rajtam kívül Steve, Nat, Clint és Pietro volt a konyhában. Natasha lerakta elém a kávét, és köszönetképp bólintottam egyet.
A feketelöttyöt iszogatva éreztem magamon Rogers rosszalló pillantásait, mikor ránéztem mindig elkapta a tekintetét. Furcsáltam,de ráhagytam.

Időközben Barnes is lejött hozzánk, és a mellettem lévő széket foglalta el.
Ahogy leült rám pillantott és mosolygott.

-Jó reggelt!-köszönt édesen és a pulzusom az egekbe szökött ugyanis Bucky keze combomra vándorolt és simogatások után ott is maradt.

Kényelmetlenül fészkelődtem és nagyon reméltem, hogy Steve nem látja meg.
Újra éreztem, hogy a kapitány engem néz, most elkaptam tekintetét, szomorú volt, talán csak a fejfájásától. Nem tartot sokáig a szemkontaktus mert Bucky a fülembe súgott.

-Jól aludtál?-kérdezte amitől libabőrös lettem.

Rá se nézve bólintottam, az üres poharamat figyeltem, semmi érdekes nem volt rajta csak szégyelltem magam...de miért is? Mert jól éreztem magam?

Felpillantottam Stevere, most is engem nézett gyönyörű szemeivel és esküszöm mintha csalódottság tükröződött volna benne. Biztos nem úgy sikerült a múlt éjjel ahogy tervezte, mondjuk az enyém se.

-Buck, milyen volt a tegnap estéd?-kérdezte hirtelen Steve a mellettem ülő férfit.

Barnes a kérdés hallatán félrenyelt és elkezdett köhögni, gyorsan megpaskoltam a hátát és megkérdeztem, hogy rendben van e, mire visszanéztem a társaságra mindenki minket bámult. Rogers egy "beletörődő" bólintással felállt és kisétált az étkezőből.

~Steve szemszöge~

A Tonyval való beszélgetés után egy közeli bárnál találtam magam.
A pultnál ülve azon gondolodam, hogy miért is vagyok itt, hisz úgy se tudok berúgni.
Nem lehettem sokáig egyedül, mindig kaptam egy női társaságot, már a harmadikat küldtem el. Nem sok időm volt átgondolni a dolgokat, mindig megzavartak.