Végül csak te kellesz/ Stony

7.

~Steve szemszöge~

Ahogy Tony elhagyta a szobát nem tudtam, hogy értette, hogy "Csak még egyszer, utoljára".

Összezavarodva ültem az ágyon, nem értem miért fáj ennyire...alig történt köztünk valami, de mégis úgyéreztem, mintha elveszítettem volna a másik felemet.
Fogalmam sincs meddig ülltem a padlót nézve, úgy veszítettem el, hogy soha se volt az enyém, soha se lehetett az enyém, de én képes voltam őt is elveszíteni.

Egy idő után összszedtem magam és a gondolataimat, Tony után akartam menni, hogy magyarázza meg, hogy megmagyarázzon mindent.

A lépcsőhöz érve pillantottam meg Buckyt, aki keresett valakit. Az első gondolatom az az volt, hogy Tonyt, de lehet, hogy nem...egyáltalán Tony beszélt vele is? Vagy ők ugyanúgy együtt maradtak, vagy bármi is volt köztük?
Ezen járt az agyam miközben a lépcső tetejéről Buckot figyeltem, tekintetünk találkozott, a szemében láttam azt a haragot, amit régen, mint amikor megvédett, mert megvertek az egyik sikátorban. Most ez a harag keveredett kétségbeeséssel és keserűséggel.
Gyorsan elkaptam a tekintetem, már kezdett kínossá válni, ahogy egymást bámoltuk.

Először a garázsba néztem meg Starkot, de ott nem találtam visszafele összefutottam Buckyval.

-Ne keresd.-mondta egyszerűen és elsétált mellettem.

-Tessék?

-Tonyt, ne keresd. Nincs a toronyban.-mondta és újra elakart indulni, de nem hagytam.

-Bucky, mi bajod van?-furcsa, hogy ezt én kérdezem tőle, amikor nem is olyan régen én estem neki.

-Szerinted mi bajom van?-kérdezett vissza,de nem hagyta, hogy válaszoljak.-Te vagy a bajom tudod? Mindig miattad szenvedek.

-Mi? Miért szenvedsz mindig miattam?-fogalmam sincs miről beszél.

-Tudod...70 évvel ezelőtt jöttem rá, hogy más vagyok. De ezt nem mondhattam el senkinek, mert elítéltek volna, jobban, mint most. És tudod ki miatt jöttem rá?-egy újab kérdést tett fel amire nem hagyta, hogy választ adjak.-Miattad, ki más miatt?!- ez eléggé meglepett, hogyan nem vettem észre?-Mielőtt szuperkatonát csináltak belőled, gyenge és aranyos voltál, és ezt szerettem benned, szerettem, hogy megvédhettelek ha valaki megvert egy közeli sikátorban. Azután meg erős és iszonyat helyes lettél, amitől még jobban beléd szerettem, és már kezdtem elhinni, hogy te is érzel irántam valamit, de megjelent Peggy és boldoggá tett és én igazán örültem, hogy boldoggá tudott tenni téged. -tartott egy kis szünetet és gyorsan kapkodta a levegőt. -Ezekután a HYDRA belőlem is szuperkatonát csinált, és most sikerült elfogadnom, hogy nem érzel irántam úgy,ahogy én tettem irántad...jött ez a dolog Tonyval, aminek miattad lett vége, mert téged szeret és te őt. Mindig mást választasz helyettem, mindenki mást választ helyettem, Steve.-nézett a szemembe.-És ezt értettem az alatt amikor azt mondtam, hogy miattad szenvedek.-mondta ki az utolsó mondatát és meg se várta a reakciómat, hátat fordított és elment.

Hogyan nem vettem észre ezeket? Hogy lehettem ennyire idióta? Hogy bánthattam meg ennyire a legjobb barátomat?

~Bucky szemszöge~

Nem bírtam tétlenül a szobámban ülni. Bűntudatom volt, hogy csak úgy elküldtem Tonyt. Muszáj beszélnem vele.

Lesiettem a lépcsőn, mindenhol kerestem a férfit, de sehol se találtam, Natasha a nappaliban volt épp.

-Szia Nat.-köszöntem neki mosolyogva, próbáltam nem kimutatni mennyire nem vagyok jól.

-Szia Bucky.-köszöntött mosolyogva ő is.-Ömm baj van?-kérdezte, mert csak csöndben álltam mellette.

-Nincs, tudod merre van Stark?

-Huh egy pár perce ment el, azt mondta, hogy most le kell innia magát. Gondolom elment egy bárba, de nem értem miért, itthon is annyi pia van.-tárta szét a karját.

-Ó értem, köszi.-mondtam neki és elindultam vissza.

-Szívesen.-mondta majd utánnam kiáltott.-Bucky!

-Igen?-kérdőn hátra pillantottam.

-Starkkal csak óvatosan.-mosolygott, bárcsak előbb mondta volna...

Visszafele megláttam Steve t, hogy valakit keres, biztos voltam benne,hogy Tonyt.

[...]

Egy kicsit szabadabbnak éreztem magam amikor elmondtam végre mindent Stevenek. Már régóta bennem volt, de sose volt alkalmas az idő közölni vele mindezt.
Steve nem jött utánnam és én se mentem Tony után a bárba...bárcsak utánna indultam volna.

~Tony szemszöge~

Nem voltak sokan a bárban, alig 1-2 vendég volt rajtam kívül. A pultnál egymás után kértem az italokat. Addig akartam inni, amíg érzek bármit is.

Olyan nyugodt volt minden körülöttem, kezdtem érezni, hogy hatnak az italok, jó érzés volt, nagyon jó.

Egy pár óra elteltével társaságot is kaptam, nem néztem oda, bár ha oda is néztem volna akkor se hiszem, hogy sok mindent észrevettem volna belőle.

-Hellóóóó-köszöntem mikor oda fordultam az idegen nőhöz.

-Tony?-nah a hangja már nem volt annyira idegen.-Tony mit csinálsz itt?-kérdezte a nő.

-Hah? Hogy hívnak szépségem?-kérdeztem a lehető legjózanabbnak tűnve.

-Te tényleg nagyon részeg lehetsz.-felelte.

-Nanana "Teténylegnagyonrészeglehetsz" a teljes neved?-ezt annyira viccesnek éreztem, hogy majdnem megfulladtam a röhögéstől.

-Tony, Pepper vagyok.-mondta a nő a nevét.

-Ah muszáj volt ilyen nevet választanod, mint az exfeleségemnek?- nevettem.

-Tony nem ismersz fel?-kérdezte Pepper.

-Kéne?

-Istenem Tony...sokkal egyszerűbbé tetted ezt most nekem.-mosolygott rám a nő majd elnézett a fejem felett és bólintott egyet.

Valaki egy ruhadarabott nyomott az arcomhoz, lefedve vele a számat és az orromat, nem kellett sok idő mire attól a valamitől elájultam.