Végül csak te kellesz/ Stony

12

~Steve szemszöge~

Bruce és Jarvis viszonylag gyorsan feltörte a rendszert, ami elsőre  meglepő, hogy a S.H.I.E.L.D.-et ennyire egyszerűen fel lehet törni, de igazából ez lehet csak Bruce miatt történt így...biztos vagyok benne ha Tony csinálta volna már rég kész lenne, de büszke vagyok Bruce munkájára.

-Sikerült?-kérdeztem már sokadjára, szerintem kezd elege lenni belőlem, de nem bírtam a várakozást.

-Még mindig nem.-válaszolta fel se nézve a munkából.

---15 perccel később---

-Bruce...-kezdtem.

-Hm?-most se nézett rám.

-Kész vagy?

-Mindjárt.-válaszolta. Pár perc elteltével újra megszólalt.-Ésss kész!-mosolygott rám.

-Tényleg?-néztem rá csodálkozva.

-Steve. Mondtam, hogy megcsinálom és nézd...-intett, hogy menjek oda hozzá.-itt van a S.H.I.E.L.D. összes adata.

Ahogy oda értem a gépnél ülő férfihez, megkönnyebbültem, mert sikerült az első lépés. Most  már csak meg kell találnunk honnan küldték azt a videót Tonyról és meg lesz ő is, végre haza hozhatjuk.

-Oké.-csaptam össze a tenyerem.-Akkor szólok a többieknek, hogy még ma elindulunk.-néztem rá komolyan és már indultam volna ki az ajtón ha nem szól utánam.

-Steve...-kezdte.

-Igen?-kérdeztem sürgetően.

-Ránéztél az órára amióta itt vagyunk?-kérdezte egy apró mosollyal az arcán.-Már elmúlt este 10.

-Mi?-néztem az órámra, igaza volt már negyed órával elmúlt 10, már atöbbiek aludhatnak.

----Másnap----

Berohantam az első szobába, de senki se volt ott csak pár szék szét dobálva, Natasha és Bucky a másik irányba kezdtek szét nézni, Thor és Clint az emeletre indultak, hátha találnak fent valakit. Bruce a kocsiban várakozott, félt, hogy megint átváltozik és tombolni kezd.

A hosszú folyosón rengeteg szoba volt, de csak egy-kettőnél volt csukott ajtó, az üres szobákba benézve egyre jobban kezdtem félni, hogy nem én leszek az aki megtalálja Tonyt. A folyosón az utolsó ajtón nyitottam volna be, ha nem lett volna bezárva. Egy pillanatra megörültem, hogy végre megtaláltam a férfit, az örömöm azonban nem tartott sokáig, mert valaki hátrarántott, de nem éreztem semmit, se fájdalmat se az érintését. Nem foglalkoztam vele, gyorsan kiütöttem a fekete maszkos,-meglepően erős-férfit és az ajtó felé indultam, újra. Próbáltam betörni, de elsőre nem sikerült. Pár próbálkozás múlva feladtam volna, ha rejtélyes módon ki nem nyílik magától. 

Az ajtó lassan és nyikorogva nyílt ki, óvatosan benéztem a szobába és egy pillanat alatt hatalmas kő eshetett le a szívemről, ahogy álltam az ajtó előtt elöntött az öröm még pár örömkönny is legördülhetett az arcomon. Gyorsan berohantam a megkötözött férfihez, aki lehunyt szemmel ült a széken. Óvatosan kezdtem eloldani a köteleket, jobb keze már szabad volt, de még mindig becsukott szemekkel ült egyhelyben. Minden kötelet leszedtem Tonyról, azonban még mindig nem mozdult.

-Tony! Hé Tony!-ráztam meg a vállát, ügyelve, hogy ne érjek az égett sebeihez.-Tony ébredj!-hajoltam közelebb az arcához, olyan békés volt, annak ellenére, hogy több hete itt tartják fogva és kínozzák.-Nyisd már ki a szemed, To-kezdtem, amikor az előttem ülő férfi hirtelen kinyitotta a szemét és megragadta a karomat.