Végül csak te kellesz/ Stony

9.

~Steve szemszöge~

Körübelül éjfélig néztük a filmet. Nem volt valami érdekes, azt hinné az ember, hogy olyan fejlett a technológia, hogy egy hihető filmet összehozzon, de nem. Még kicsit se volt köze a valósághoz, nem értem miért szeretik az emberek ezeket. Rendben van néhány ami nagyon jó...például a Sherlock Holmes, az egy nagyon jó film, egyik kedvencem, de ezen kívül nagyon másikat nem tudok. 

Miután vége lett a filmnek és Tony még mindig nem ért haza, felmentünk a szobánkba. Útközben a szobáink felé elköszöntem Bucktól.

-Jó éjt.-mondtam és benyitottam a szobámba.

-Neked is, Steve.-visszanézett a válla felett és mosolygott.

Ahogy befeküdtem a puha párnáim közé, elkezdtem gondolkodni. Minden eszembe jutott ami a mai nap történt. Viszonylag boldogan gondoltam a filmezésre a legjobb barátommal, jó volt újra együtt tölteni egy kis időt, még akkor is ha ehhez Starknak le kell innia magát. 

Stark. 

Ahogy rágondoltam egyből lehervadt a mosoly az arcomról. Mostanra már biztosan valaki más ágyában fekszik és ott kel reggel és egy idegen lesz mellette egész éjjel ahelyett, hogy velem lenne. Ahelyett, hogy megbeszéltük volna a dolgokat.

 Elment, éreztem, hogy egy könnycsepp végig gördül az arcomon. Ezt az egy cseppet követte a többi, sorjában hullottak le az arcomon. A szívemet üresnek éreztem, hogy tudtam nincs a toronyban. Újra éreztem ajkait az enyéimen, amikor visszaemlékeztem az utolsó közös pillanatunkra. "Csak még egyszer, utoljára." 

A beszélgetésünk óta ez az egy mondat járt a fejemben. Miért mondta? Miért lépett ki azon az átkozott ajtón? Ezek olyan kérdések amikre minél előbb szeretnék választ kapni, nem szeretem ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy én azt szeretném. Még mindig folytak könnyeim, nem hagy nyugodni a tudat, hogy nincs itthon és a gondolat. hogy valaki mással lehet. Még Buckyval megértem...vagy...sehogy se értem meg. Csak azt érteném meg ha velem lenne...de nem akar velem lenni. Kiment azon az ajtón és nem jött vissza, máshoz ment. Párnámba temettem a fejem és próbáltam elaludni, de nem igazán sikerült.

  Hosszú éjszaka lesz. 

--------

Más nap reggel

Csend. Ez a rettenetes csend megőrjít. Kikászálódtam az ágyból és az ablak felé sétáltam. Szép idő van, szép idő,hogy Tony megmagyarázzon mindent. 

Felkaptam egy fehér pólót, egy hosszú farmer nadrággal. Álmosan léptem ki a szobából, Tony szobája felé igyekezve. Megálltam az ajtó előtt, mély levegőt vettem és bekopogtam. Csend...Újra kopogtam, megint nem szólt senki se, lassan kinyitottam az ajtót és csalódottan figyeltem a bevetett ágyat, itt nincs. Gyorsan kiléptem és becsuktam magam mögött az ajtót és a garázs felé igyekeztem. A szívem a torkomban dobogott, végre leértem Stark műhelyéhez, de itt se találtam. 

Kedvetlenül néztem az üres szobát. Jól indul a reggel. Nem baj még korán van...délutánig biztos haza ér.

Búsan sétáltam a konyhába ahol Natasha és Clint beszélgettek valamiről. Leültem melléjük az asztalhoz és a tekintetemmel az asztalt vizsgáltam.

-Tony még nem ért haza?-Clint szólalt meg először. Kérdőn rápillantottam majd megráztam a fejem. 'Nem.'

-Honnan tudjátok?-néztem rájuk.

-Mit? Hogy Stark nem jött haza az iszogatásból?- Nat kérdezte és bólintottam.-Hát nehéz nem észre venni ha nincs a környezetedben egy arrogáns és egoista...-mondta Natasha, de félbeszakítottam egy rosszalló tekintettel.-Szóval nehéz nem észre venni, hogy nincs itt.-mondta végül.

-Ah miattam ment el.-suttogtam magam elé.

-Nem. Steve, ő miattad, Bucky és maga miatt ment el. De nyugodj meg, nem örökre.-mondta Clint egy bíztató mosollyal az arcán. Akkor én miért éreztem úgy, hogy mégis?

--------------

Este

Bucky jött felém, miközben fel-alá járkáltam a bejárati ajtó előtt Starkot várva.

-Steve. Le kell egy kicsit nyugodnod. Nagy fiú már, akkor jön haza amikor akar. Ráadásul ez az egész az övé, az ő háza.-mondta Bucky miközben jobb kezét rátette a vállamra.

-Nem érdekel, már itt kéne lennie.-mondtam miközben mélyen Buck szemébe néztem.

-Jó, akkor legyél itt egész este, és felmentem aludni. Jó éjt.-köszönt el és elsétált.

-Neked is.

Pár nappal később 

~Tony szemszöge~

Amíg fogva tartottak  - Isten tudja hol - sikerült felmérnem a dolgokat. Ezek kibaszott mutánsok! És pszichopaták! És, mint kiderült most már Pepper is közülük való.

-Pepper megtudlak gyógyítani, csak eressz el!-néztem a nőre miközben a bőre narancssárgán kezdett el izzani. 

De jó, újabb "bűntetés", csak tudnám ezúttal mit csináltam...Akárhányszor engedély nélkül szólaltam meg, valamit beszóltam vagy ha csak csúnyán néztem, elkezdtek izzani és forró kezeikkel megérintették a testemet. Mindenhol ahol csak elértek. Ahogy hozzám értek a bőröm elkezdett égni s addig tartották a "kontaktust" míg nem kezdték el érezni az égett bőröm szagát. Betegek.

-Nem kell a segítséged!-szólt rám és bőrömhöz érintette vörös kezét.

-ÁHHH!-kiáltottam fel a fájdalomtól. Minden alkalommal amikor ezt csinálták, úgy éreztem, hogy el fogok ájulni, de most ezt egyáltalán nem éreztem, vagyis addig nem amíg nem éreztem azt az ismerős égett szagot. Végre felemelte a kezét a testemről, majd egy hirtelen mozdulattal felpofozott. "Auhhh" életemben nem kaptam még ennyire fájdalmas pofont még nőtől, de még férfitól se.

-Hé Tony, mit szólnál ha csinálnánk  egy kis videót?- jött be Killian a szobába.

-M-milyen videót?-kérdeztem, még én is észrevettem a félelmet a hangomban. 

-Csak egy kis rövidet a barátaidnak. Tudod az Avanzsálóknak.-kacsintott rám a féreg. Hiába kérdezte az elején, hogy mit szólnék hozzá úgysincs beleszólásom. 

Odaadott Peppernek egy maszkot és ő is felvett egy ugyanolyat. És elindultak felém izzó végtagokkal.

~Steve szemszöge~

Stark napok óta nem került elő. Hogy lehet ennyire...ennyire ilyen? Én meg aggódok érte, amikor biztosan minden reggel más ágyában ébred. Mindenki ezt mondta, hogy biztosan jól van és már "nagy fiú", én nem hittem nekik, de már kezdek.

Épp Natashaval volt edzésünk, amikor Jarvis szólt.

-Miss Romanoff, Mr.Rogers. Nick Fury várja magukat a tárgyalóban, azt mondja fontos.

-Rendben, köszönjük Jarvis. Gyere.-néztem az edzőtársamra. Bólintott és elindultunk.

A tárgyalóhoz érve láttuk, hogy már mindenki ott van és ránk várnak.

-Üdv, Miss Romanoff,Mr.Rogers.-köszöntött minket Fury.-Ezt látniuk kell.-mondta nem túl boldogan. Miről lehet szó? 

Amint mindenki helyet foglalt az asztalnál, Fury elindított egy felvételt. Kíváncsian figyeltük mi lehet ennyire fontos. A felvételen először két ember...egy férfi és egy nő volt fekete maszkban, fordult a kamera és megláttuk Starkot. Kikötözve és égett sebekkel?