Végül csak te kellesz/ Stony

8.

~Tony szemszöge~

[...]

Össze-vissza csúszkáltam, egyik lábtól a másikig.
Mikor felébredtem, nem voltam teljesen még magamnál, a fülemben eszméletlen hangosan zúgott valami. Egy ideig nem tudtam eldönteni mi lehet az és, hogy miért vagyok megkötözve vagy miért van egy ragasztószalag a számon.

Óvatosan kinyitottam a szemem, de csak résnyire. Hát nem sokat láttam, túl gyorsan be is csuktam.
Ami biztos, hogy rajtam kívül két férfi ül, egy furgonban?

Ahogy fordult az autó odagurultam az egyik férfi lábához az belémrúgva "küldött át" a másik férfihez és ő is belémrúgva lökött arrébb. A második rúgásra felszisszentem,ezt nem kellett volna.

-Ez ébren van?-hallottam egy mély hangot.

-Honnan tudjam! Rúgj bele mégegyszer!-szólt a másik.

Hirtelen újra az oldalamba fúródott egy cipő orr, az eddigieknél erősebben. "Ahhh!"-suttogtam, szememet összeszorítva.

-Vedd le róla a ragasztót!

Nem mondhatom, hogy kedvesen tépte le rólam azt a ragadós szart. Hirtelen fellélegezhettem a számon keresztül is, de már megint az orromhoz nyomták azt a ruhát.

[...]

A semmiből valaki felpofozott. Felpofozott! ENGEM!

Lassan kinyitottam a szemem, a lámpa fénye kiégette a retinámat, hunyorogva pillantottam a fogvatartómra. Nem sok látszódott belőle, először is egy nő az. Várjunk csak, egy nő? Pepper?

A hosszú hajú nő észrevette, hogy végre magamhoz tértem. De mi? Pepper pofozott fel? Sose tudtam róla, hogy ennyire...erős.

-Édesem ugye megérted?- mosolygott rám, miközben végig simított az állkapcsomon.

-Drágám.-jött be egy férfi.-Felébresztetted?-kérdezte és átölelte hátulról Peppert.

-Szia Tony!-hajolt hozzám közelebb a férfi.-Emlékszel rám?

-Killian, tudod milyen rossz a memóriája! Ha nincs nagy melled és szőke hajad, számára nem is létezel.- forgatta a szemét.-Vagyis...ha nincs nagy farkad és szőke hajad, akkor nem emlékszik rád.-mondta végül a nő.

-menj...a pokolba...-szegeztem mind kettejüknek a "jó kívánságmat".

-Nem édesem,te mész oda.-mosolyott elvetemülten a volt...mondjuk még mindig a feleségem, még el se váltunk, de már elrabolt...ha ez nem beteges ragaszkodás, akkor nem tudom mi...

-Savin, gyere ide!-kiálltott Kill...Killian?

Egy férfi jött be a szobába, egyikük szemébe se néztem, egy ideje már a padlót bámultam, amikor az idegen férfi elém ért, valami ismerős volt. Ah, a cipője, a furgonból. Ő rúgott belém többször is.

-Szia édeseeem.-mondta idegesítően elnyújtva a szót és az államat megfogva felemelte a fejemet, hogy a szemembe nézzen.

Ránéztem és egyenesen az arcába köptem. Hát lehet, hogy ezt nem kellett volna.
Dühösen felpofozott és letörölte az arcáról a nyálamat.
Az ütést követően elkezdtem nevetni. Nekem komolyan mi bajom van?. De ez még nem volt elég.

-Ennyi? Pepp erősebbet ütött.-mondtam és fogaimat kivillantva rámosolyogtam. Stark fogd már be!!!

-Te rohadék.-nézett rám és elkezdett narancssárgássá válni a keze. Mi a fene?

-Savin!-szólt a másik férfi.-Nyugi, tervünk van vele.-mondta az idegesítő akinek még mindig nem tudom a nevét...talán mert nincs nagy farka és szőke haja...

Tervük? Velem?

~Steve szemszöge~

Tony már több mint öt órája elment, értem, ha egyedül akar lenni,de legalább szólna, hogy ne várjuk egy ideig...
Fel-alá járkáltam a toronyban. Nagyon ideges voltam és nagyon vártam már, hogy Stark haza érjen.

[...]

Már mindenki felment a szobájába, csak én ültem a nappaliba, mert Tony még mindig nem ért haza. Vagyis azt hittem egyedül vagyok.

-Szia Steve.-szólt Buck a sötétből.

-Szia.

-N-Nem ért még haza?-nem válaszoltam csak megráztam a fejem.

-Még nem, de aggódok érte.-mondtam végül.

-Tudom...és én is.

Fura volt, hogy egy ideje nem voltunk így kettesben sehol. Jól esett, hogy kibékültünk, vagyis remélem ez azt jelenti, hogy kibékültünk.

-Ez mi?-kérdete Bucky.

-Hm?-kérdeztem vissza mert egy kicsit elbambultam.

-Mi megy a tv-ben?-kérdezte újra.

-Óó...valami akció film.