Végül csak te kellesz/ Stony

5.

~Tony szemszöge~

Barnes kezeit még mindig a combomon pihentette. Mindenki kérdésekkel bombázott, hogy hogyan nem emlékezthettem erre a lányra, ez egyszerű, nem érdekelt.

Rogers megint játsza a “herceget”, most hercegnője után szaladva magyarázkodik. Nem sokáig tudtam tekintetemmel követni őket, de az ajtó csapódásból arra következtetek, hogy nem sikerült meggyőzni Kath...azaz Samantát vagy Saraht? Na nem olyan fontos a neve, hogy megjegyezzem. Nem is próbálkozok.
Steve feldúltan rontott be a helységbe.

-Stark, mi volt ez?-vágott egyből a közepébe.

-Mármint mi?-kérdeztem vissza miközben tettettem a hülyét.

Nem értem mi baja van azzal amit mondtam, különben is...sokkal szexibb amikor ideges. A nyakán megpillantottam egy kidudorodó eret, na hát ez nagyon jól áll neki.

-Hagyjuk...- hm ez érdekes, nem folytatja a veszekedést.

Kár én szívesen folytattam volna még egy ideig. Rogers megfordult és elhagyta az étkezőt. Utánna néztem és újra tudomásul kellett vennem, hogy ez ~AMERIKA SEGGE~...csupa nagybetűvel.

Kínos csend telepedett a társaságra, mindenki halkan ette a reggelijét vagy itta a kávéját.
Natasha amikor végzett reggelijével, megragadta a csuklómat és kirángatott a folyosóra.

-Tony?

-Hm...?

-Miért csinálod ezt?- kérdezte hirtelen Romanoff.

-Már megint mit?- forgattam a szemem.

Kezd elegem lenni, hogy mindenki tudni akarja mit miért csinálok, amikor még én se tudom.

-Mi ez Buckyval?- ez kicsit váratlanul ért, azt hittem senki se látta.

-Mi lenne Barnessal?- tettettem a hülyét már megint.

-Miért vagytok így “egymásban”? Vagyis érted...-”Óh ha tudnád mennyire egymásban voltunk”

-Nem, nem igazán...

-Ah, szóval miért fogdosta a combodat és sugdosott a füledbe?- mondta ki kereken az orosz kém.

Huh egy kicsit megkönnyebbültem, hirtelen azt hittem valaki látott minket tegnap este, de nem.

-Hogy az...Barnessal csak “összebarátkoztunk”.-füllentettem egy kicsit, ez még belefér, nem mondhatom meg neki csak úgy, hogy meleg vagyok vagy nem tudom, meg ha el is mondom akkor Buckyt is elárulom és ezt neki kell majd közölnie a többiekkel.

-Sziasztok.-jött oda hozzánk Bucky is.

Natasha köszönt neki majd visszament a többiekhez.

-Lemegyek eddzeni, jó?-kérdezte aranyosan a férfi.

-Persze.-mondtam mosolyogva, ő megfordult és felment a szobájába átöltözni.

Barnes nagyon kedves és...és jól néz ki...nagyon jól. De nagyon tapadós, vagy hát tegnap lefeküdtünk, de ennél több nem történt. Én nem terveztem ezt vele, én csak Stevevel akartam csinálni, főleg először, de aztán Steve felhozta azt a lányt-akit még mindig nem tudok, hogyan hívnak-és akkor történt minden.
Életemben nem beszélhettem vele pár “Helló”-nál többet, és még azt se tudtam, hogy szereti a férfiakat...ezt még magamról se tudtam nagyon sokáig.

~Bucky szemszöge~

A szobába beérve egyből öltözni kezdtem, fel vettem egy rövid nadrágot, nem túl rövidet és felé egy fehér pólót.
Miután felküszködtem magamra az edző cipőmet, kilépve az ajtón a lenti edzőterem felé vettem az irányt.
Gyorsan szedtem a lépcsőfokokat, pár másodpeccel később már lent is voltam.