Bᴀᴊᴏs Gɪᴍɪシ︎

𝚖𝚊́𝚜𝚘𝚍𝚒𝚔シ︎

___Ki az a Ramóna?___

👽👽👽

2020 szeptember 2.
Kedd
7:26

Már nagyrészt elvégeztem a szokásos reggeli rutinomat. Hamarosan már a buszra fogok menni. Mint kiderült Anna is ugyan ezzel a busszal szokott járni reggelente, délutánként meg sokszor inkább sétál, amíg jó idő van. Meg Ákos is ezzel szokott jönni, ezért is volt tegnap olyan ismerős, mivel láttam már a buszon. Így már van két személy akikkel tudok reggelente a buszon beszélgetni, és nem kell halálra unnom a fejem. Amint felszálltam a buszra, megpillantottam Ákost. Mondjuk nem nehéz észre venni, mert kis cuki baba feje van. Nem hiába nevezték el cuki fiúnak. Anna talán kettővel arrébbi buszmegállónál száll fel.

- Szia. - öleltem meg a fiút, aki a leghátsó ötös ülésen ült.

- Szia. - viszonozta ölelésem.

- Foglaltam hármunknak helyet. - mondta elégedetten.

- Szuper. - húztam mosolyra a számat.

Egyébként Ákos az a fiú, akivel normálisan el lehet beszélgetni, és nem, nem csak játékokról. Persze tegnap Áronnal is beszéltem, hát Nándi inkább csak nyomúlni próbált, de vele is beszéltem. Tényleg Roland volt az, akivel alig váltottam pár szót, de nem azért mert nem akartam. Nem tudom, hogy utál, vagy csak egyszerűen nem akar velem barátkozni, csak kötelezőnek tartja mert a barátai velem lógnak... Mindegy ezen nem is akarok agyalni. Ha baja van velem, akkor majd úgy is elmondja. Nem olyannak néz ki, aki magában tartaná a véleményét.

A suliba beérve össze futottunk a többiekkel. Megöleltem Áront és Nándit, Rolandot nem mertem, mert egyáltalán nem mutatta ki, hogy meg akar ölelni.
Miután becsengettek, bementünk a terembe és vártuk a tanárt. Ma már tanulni fogunk sajnos... és ma már normális tesi is lesz.

👽👽👽

Már végig ültünk öt órát, már csak kettő volt hátra. Most éppen a büfénél ülünk, ilyen asztaloknál és én iszogatom a jeges kávét, amit az előbb vettem.

- Kivételesen nem romlott jeges kávét adnak. - szürcsölte Áron is a sajátját.

- Miért, azt szoktak adni? - lepődtem meg, és muszáj volt röhögnöm Áron fején, hogy mennyire jó ízűen issza azt a kávét.

- Hát egyszer sikerült pont romlottat vennem. Utána meg egy hétig nem jöttem suliba ételmérgezés miatt. - rázta a fejét.

- Legalább jelentettétek az igazgatónál? - kérdeztem meg tőlük.

- Igen, lett szólva. Azóta nem itt semelyikünk se, de most úgy tűnik, hogy orvosolták a problémàt. - válaszolt nekem Áron.

- Még szép... - nevettem.

Csengetéskor mi elmentünk Irodalom órára, a másik három fiú pedig a saját órájukra. Szerencsére szeretem az irodalmat és általában jó voltam belőle mindig. Habár lehet az azért volt, mert általánosba csak verseket kellett folyamatosan tanulni, én pedig imádtam azokat. Tavaly szembesültem vele, hogy gimibe már kevesebb jóval a vers és az irodalom inkább halad a történelem felé. Ezért tavaly majdnem hármasra zártam belőle, de végül elértem nehezen a négyest. Persze én ezen nem szomorkodtam, hogy "Jaj csak négyes", hanem inkább örültem.