Bᴀᴊᴏs Gɪᴍɪシ︎

𝚑𝚊𝚝𝚘𝚍𝚒𝚔シ︎

___váratlan esemény___

👽👽👽

2020.szeptember 6.
Szombat
10:35

Éppen most ébredtem meg, de csak mert a résnyire beszűrődő erős napfény, ami még a nyár legvégét jelentette, majdnem kisütötte a szemem a helyéről. Máskülönben aludtam volna még akár délig is, vagy tovább. Általában mivel sokáig fent szoktam maradni, ezért minnél többet szeretek aludni. De persze a hétköznapokon igyekszem minnél korábban lefeküdni, mert magammal azért nem akarok kicseszni. Mármint amikor össze jön...

Nem mentem le reggelizni, amint felkelltem, hanem még nézegettem a telefonom, az értesítéseim meg minden ami az interneten volt. Sokan nem kerestek, igazából Anna írt rám, hogy készülődünk-e együtt az estére. Én persze igent mondtam, amúgy sincs kedvem egyedül készülödni rá.

Miután úgy gondoltam, lementem reggelizni, mikor már ebédelni kellett volna már, de sebaj... Egyébként rá két órára meg is ebédeltem. Olyan négy körül rám írt Áron, hogy mielőtt mennénk a buliba szeretnének egy "bemelegítőt" tartani. Magyarul valahol akarnak iszogatni még a buli előtt. Persze én ebbe is belementem, nehogy én legyek a kis szürke egér, aki nem eggyez bele semmibe.

Egész nap nem csináltam mást, minthogy feküdtem, pihentem, hogy az este ne fáradjak el legalábbis egyhamar. Roland bulija este tizenegytől kezdődik, Áronék akörül akarnak össze futni mégcsak, szóval bőven rá érünk készülődni. Anna este nyolckor kopogtatott az ajtómon.

- Szia. - öleltem meg miután ajtót nyitottam neki.

- Szia Odett. - viszonozta ölelésem.

Becsuktam utána az ajtót, majd felrohantuk a szobámba, mielőtt anyáék ránk tapadnának.

- Végül szüleid mint mondtak a bulira? - érdeklődőtt Anna.

- Semmit, mert nem említettem. Anyámék mire mi elindulunk már alszanak, mi meg szépen kiosonunk. - vázoltam fel neki a tervemet. Lehet nem a legjobb, amit teszek, de sosem arról voltam híres hogy jó kislány vagyok. Nem mindig tehetek róla, én ilyennek születtem.

Kis koromban is folyamatosan rossz voltam, rosszabb mint egy átlag gyerek. Ez csak rosszabb lett, amint folyamatosan nőttem. Azonban szerintem nyolcadikban benőtt a fejem lágya, és rájöttem, hogy ezzel nem megyek semmire. Persze abban a városban már mindenki ismert egy bizonyos ügy miatt, és emiatt ki is közösítettek, ezért örültem, hogy költözünk.

- Rendben, én nem foglak lebeszélni téged erről, de máskor szerintem ésszerűbb lenne, ha megbeszélnéd velük. - adta a tanácsot. Ezzel csak az a baj, hogy ő nem ismeri a szüleimet...

- Persze, máskor majd az lesz. - hazudtam. Anna kedves és aranyos lány, örülök hogy már az első nap barátkozott velem, de egyenlőre még nem tudja milyen is vagyok és ha egyszer majd elmondom azt a bizonyos dolgot, akkor lehet, hogy már barátkozni se akar majd velem, ahogyan a fiúk sem. De ezt most hanyagoljuk is.

- Már tudod, hogy mit veszel fel? Szoknyát, vagy mit? - érdeklődött.

- Foggalmam sincs. - ráztam a fejem. - Tudtommal kicsit hűvös lesz este, szóval a szoknyán erősen gondolkozok. - húztam el a számat.

- Megmutizod, hogy milyen szoknyáid vannak? - momdta izgatottan. Rajta látszik, hogy szeret öltözködni, meg mindig nagyon szép és csinos, szóval most lehet rá bízom a ma esti ruhámat.