𝚗𝚎𝚐𝚢𝚎𝚍𝚒𝚔シ︎

236 3 0
                                    

___Áron közeledése___

👽👽👽

2020 szeptember 4.
Csütörtök
8:45

Az első órát végig "szenvedtük" már. Amúgy nem vészesek egyenlőre még a tanórák, mert a tavalyi anyagokból van ismétlés. Nekem csak az a furcsa, hogy egy-két dolgot teljesen máshogy vettek, vagy más sorrendbe haladtak. Igazából egyáltalán nem mozog minden gimi együtt, amit nem is lehet elvárni. Különben most bioszunk volt.

- Mi szépeket tanultatok bioszon? - jött oda hozzánk Nándi a szünetbe.

- Semmi különöset. - vontam vállat.

- Azt hiszem idén vesztek majd a közösülésről. - vonogatta szemöldökét.

- Az emberekét, vagy az állatokét? - kérdezte mosolyogva Anna.

- Hát, ha Nándiról van szó, akkor az állatokét. - oltotta be Ákos.

- Nagyon vicces. - fintorgott Nándi. - Az emberekét amúgy. - adta a választ Anna előző kérdésére.

- Hallottátok, hogy Roland bulit tervez hétvégére? Évnyitó buli. - tudakozott Ákos.

- Én tudtam. - tette fel a kezét Nándi, mintha órán lett volna. - Sőt én hoztam fel az ötletet, nekik úgy is hatalmas házuk van.

- Ki gondolta volna. - forgatta a szemét Anna. - Mindenesetre ha elhív, akkor megyünk. - nézett rám a lány.

- Hát nekem még szüleimmel le kell egyeztetni. - húztam el a számat. Utálom, hogy nem mondhatok egyből igent, mert szüleimtől kell függenem.

- Miért? Hány éves vagy, 10? - gúnyosan mosolygott Nándi.

- Fogd vissza magad. - szólt rá Ákos.

- Nem, csak eléggé féltenek, néha túlságosan is. - forgattam meg szemeimet. - Viszont nem érdekel, ha igent mondanak, ha nem, akkor is elmegyek. - húztam ki magam magabiztosan. Most egyébként lehet nagyobb volt a szám, mint az eszem...

Ezután a csodás beszélgetés után becsengettek, és trappoltunk is mindenki a saját órájára. Most ofőink lesz Major tanárnővel. Kíváncsi vagyok, hogy mond-e valami új dolgot, vagy valami érdekeset. Sokat nem kellett várni rá, hamar betoppant a terembe.

- Sziasztok. - sétált a helyére, majd megvárta míg fel állunk és köszönünk mi is.

- Jó napot tanárnő. - állt fel az osztály és mondta szinkronba. Azután persze mindenki vissza ült.

- Sok új információval nem rendelkezek egyébként, de lássunk neki. Az igazgató úr kötelezővé tette, hogy említsük meg, a suli női és a férfi kosár csapata elkezdett készülni a tanév első meccsére, ami szeptember végén lesz. Aki még legkésőbb jövőhéten belép a csapatba, annak esélye van erre a versenyre menni, persze ha ügyes. - kezdte el mondani az infókat.

- És ha valaki nem ügyes? - tette fel a hülye kérdést azt hiszem Dávid (?).

- Azt persze nem engedjük még versenyre. - szemét forgatva válaszolt a tanárnő a hülye kérdésre.

- Roland miatt erős a fiúk csapata, miatta tuti nyerni fognak. - szólalt fel egy ombre hajú lány (barna, szőke) az ajkát harapdálva.

- Réka, téged is megfertőzött ez a Roland betegség? - nevetett fel egy másik fiu az osztályból. Neki a nevét nem tudtam.

- Fogd be Dani. - dugta ki rá a nyelvét, mint egy kis gyerek. - Nem tehetek róla, hogy te nem jössz he annyira a lányoknak, mint Roland. - vágott oda a fiúnak.

- Na elég legyen. - csapott egyet az asztalra a tanárnő. - Nem is értem miért beszélünk Rolandról, ő nem is ebbe az osztályba jár. Attól, hogy még a kosár csapat kapitánya... - rázta a fejét.

Jó akkor ezekszerint még a mi osztályunk lányai is teljesen bele vannak zúgva Rolandba. Rájuk miért nem akadt Ramóna? Engem miért szemezett ki?
Mondjuk lehet nem akarom tudni.

- Ezen kívül ami még fontosabb, hogy miénk lesz az október 23.-ai ünnepség, de erre majd októberbe vissza térünk. - ezután részletesebben kifejtette, hogy mit szeretne ezen az ünnepen, hogy milyen előadás legyen. 

Utána már csak apró dolgokról beszélgettünk, meg mondta, hogy ezt az évet ügyesebben vigyük végig, mert elvileg tavaly ez az osztály több rossz jeggyel zárták az első évüket. Csengetéskor kimentünk a szünetbe, ezúttal már a másik két fiú is mellénk keveredett. Vártuk, hogy Roland meghívjon minket abba az évnyító buliba, amit lassan meg is tett.

- Nektek is van kedvetek jönni hétvégén? - nézett Annára, Ákosra, majd végül rám. 

- Persze hogy van. Ott leszünk mindenképp. - nyilatkozta fülig érő szájjal Anna.

- Ja. - adott rövid és egyértelmű választ Ákos is. Na ő nem tűnik olyan tipikus bulizósfajtának, aki leissza magat, majd minden lányt megszédít. 

- Én is megyek, ha minden igaz. - utaltam megint szüleimre, de ezt már nekik nem akartam említeni. 

- Na az fasza, akkor sokan leszünk. - mondta izgatottan, mégis tökre nyugodtan.

- Hát ha a te bulid akkor biztos vagyok benne, hogy az egész iskola ott lesz. -ismerte el Anna.

- Hát azért nem, a stréberek és a csúnyák nem lesznek ott. - mondta gyúnyosan nevetve. - Az ilyenek amúgy sem akarnak eljönni, főleg nem az én bulimra.

- Lehet jól teszik. - szólt be neki Ármin.

Csengetéskor mindenki ment órára, kivéve Roland. És én ezt honnan tudom? Onnan, hogy az ablak mellett ülök közvetlen, ami a suli udvarára néz le. Innen pedig rá láttam, hogy a fiú a cigiző résznél szíva a cigarettáját a haverjaival együtt, aki most nem Áron, vagy Nándi volt. Addig néztem, míg nem szerintem megérezte és felnézett rám egyenesen a szemembe. mondjuk annyira nem kellett felnéznie, mert csak az első emeleten voltunk, szerencsére nem a másodikon. Én gyorsan elkaptam a tekintetemet, amit inkább Pataki tanár úrra szegeztem, aki hevesen tartotta a matek órát. A tegnap átismételt feladatokból csináltunk egy kettőt és meglehetősen jól ment, szóval ez a korrepetálás nem hülyeség. 

Órák után úgy döntöttünk, hogy nem megyünk haza. Én is gyors dobtam egy üzenetet anyámnak, hogy ne várjon egy ideig nem törődve azzal, hogy mi a véleménye. A többiek kitalálták, hogy a közelben van egy nagy, igényes kocsma menjünk el oda, mert ottlehet billiárdozni, meg minden félét. Most a kocsma alatt ne olyat értsetek, hogy tele van koszos, büdös, idős alkoholistákkal, mert nem. Ez tényleg egy kúlturált hely volt, ahol nem mellesleg rohadt jó zenék szóltak. Tudni kell rólam én régen billiárdoztam, szóval nem értek már annyira hozzá. Ebben Áron gyorsan segített is, mivel én vele voltam, Roland és Anna ellen. Nándi most csak szúrkolt igazából mindannyiunknak. Áron mögém lépett és úgy segített célozni. Kicsit érdekes volt hirtelen közeledése, mert eléggé közel simult hozzám, amire a többiek is felkapták a fejüket. 

- Köszönöm. - mosollyal a számon köszöntem meg a fiúnak, hogy segített. 

- Ez alap, nyernünk kell. - mosolygott rám, ezúttal egy kicsit máshogy. Közben végig mélyen a szemeimbe nézett. Hirtelen nagyon furi lett Áron. 

Egész délután kedvesen viselkedett, és érdekesen közeledett felém. Anna azt mondta, hogy lehet csak kanos volt, de jobb esetben bejövök a fiúnak. Habár elvileg ha Áron komolyan szokta venni a lányokat, és nem szokott random lányokra nyomulni szimplán szórakozásból. Nem tudom most mi van, de nem is akarom tudni. MIndegy igazából egy jó pár billiárd meccs után hazament mindenki, ahogyan én is. Otthon lezuhanyoztam, ettem, fogat mostam és lefeküdtem aludni.

Bᴀᴊᴏs Gɪᴍɪシ︎Onde histórias criam vida. Descubra agora