Bᴀᴊᴏs Gɪᴍɪシ︎

𝚝𝚒𝚣𝚎𝚗𝚎𝚐𝚐𝚢𝚎𝚍𝚒𝚔シ︎

___féltékenység___

👽👽👽

2020. szeptember 13.
Péntek
14:15

A reggeli eset, nem történt meg többször, legalábbis azóta. Áron keresi a társaságomat, és én is az övét, de mostmár kicsit vissza fogottabban viselkedik, mintha félne a többiek véleményétől.

- Hello. - éreztem meg egy kart a tarkómnál. Áron karolt át egyik kezével.

- Szia. - mosolyra húztam számat, a fiú láttán.

- Figyelj, van a pláza mellett egy nagy zöled rét, ahol vannak padok. Oda szoktam a kutyámat vinni sétáltatni, na de most nem ez a lényeg. A többiek is ott lesznek délután négykor. Jössz? - kérdezte meg.

- Persze, ott leszek. Csak így hatan leszünk? - érdeklődtem.

- Nem, az évfolyamtársunk Dávid is jön, tudod akit megvertek, meg jön Ramóna is. - az utolsó névnek egyáltalán nem örültem, és ki is mutattam.

- Ne, neki miért kell jönni? - hisztis hangon kérdeztem meg.

- Hidd el jó fej, ha éppen nem szekál. Akár még jóba is lehettek. - hát az lehetetlen, hogy mi össze barátkottunk Ramival, de mindegy, elmegyek délután.

Áron nem kísért haza, pedig reménykedtem, hogy legalább megkérdezi, hogy haza kísérjen-e. Így jártam. Otthon fáradtan levágtam magam a kanapára. Vége a második hétnek is.

- Szia Odett. - hallottam meg apám hangját.

- Hello. - köszöntem neki fújtatva, nem igazán volt most kedvem, a szülői szigorhoz.

- Mesélj, milyen eddig a suli. Nem is meséltél, mióta oda jársz. - meglepetésemre, nem le akart csak cseszni, hanem csak érdekelte mi van velem.

- Jó ez a gimi, kicsit titokzatos, de jó. Lettek barátaim, olyanok, mintha már évek óta ismerném őket. - mosolyogva beszéltem a többiekről. Tényleg jól jártam velük.

- Annak örülök, és a tanulás hogy megy? - na ezt a kérdést nem vártam.

- Megyeget. Közepes az átlagom. - vontam vállat, nekem a hármas is éppen elég. Még magyarból is annyi vagyok...

- És a magyar? Abból pedig jó voltál. - lepődött meg apa.

- Hát ezekszerint mégsem vagyok jó benne. - vállat vontam. - Na de megyek fel készülődni, mert megyek el itthonról. - nyomtam egy random puszit apa arcára, majd felrohantam a szobámba.

A fekete deréknál hosszabított farmeromat hagytam, inkább a felsőmet cseréltem le, egy hosszú ujjú fehér, kissé kivágott felsőre. Feléje pedig vettem egy kicsivel vastagabb kabátot, mint a farmer dzsekim. Ez a kabát pedig egy fekete buggyosabb kabi, ami a derekamig ér. Napról napra hűvősebb van, és érezni lehet az őszies időt. Be kellettem írni google maps-ba a helyet, különben el se jutottam volna odáig. Már a távolból megláttam őket, aztán oda trappoltam hozzájuk.

- Hali. - öleltem meg mindenkit, kívéle Dávidot, és Ramit.

- Én nem kapok ölelést? - hallottam meg egy félig ismeretlen hangot, ez valószínűleg Dávid. Amikor rá néztem, láttam, hogy huncut mosolyra húzza ajkait.