Bᴀᴊᴏs Gɪᴍɪシ︎

𝚝𝚒𝚣𝚎𝚗𝚗𝚢𝚘𝚕𝚌𝚊𝚍𝚒𝚔

November 11
Hétfő

Valahogy nem volt kedvem iskolába menni múlt hét óta. Nem akartam túl dramatizálni, őszintén eleinte úgy volt, hogy megjátszom anyuméknak, hogy beteg vagyok, alap esetben múlthét szerdáig írt ki az orvos, de aztán úgy alakult, hogy beteg lettem igazából is tehát még csak ma megyek azóta vissza a suliba. Már az iskolába menet gyomorgörcsöm volt, féltem mit mondanak majd a többiek és Márkot is jó messzire elakartam kerülni, hál isten még nem keresett az újabb ügy miatt.
A teremhez érve a szokásos helyen álltak a folyosón a többiek, akik hamar oda is hívtak magukhoz. Megöleltem sorba mindenkit és kicsit visszafogottabban megálltam közöttük.

- Már hiányoltunk. - szorosan újra átölelt Anna.

- Igaza van, és szeretnénk bocsánatot kérni. - szólalt fel Áron is.

- Elhisszük, hogy semmit se akarsz Márkkal, de amint tudod kerüld őt.- Roland is felszólalt, aki egyébként lószart se akart még mindig kezdeni az üvegasztalos üggyel. Egyik nap hallottam, hogy anyám veszekedik valószínűleg az övével, hogy amúgy a kicsi fia hazudik és nem én törtem el azt a dohányzóasztalt.

- Köszi srácok, igyekszem elkerülni. - megkönnyebbülten maradtam a barátaim társaságába. Hiányoztak ők is nekem több mint egy hét után, de míg otthon voltam nem is beszéltem velük, csak a tananyagot kértem el. Tehát most azt se tudom Áron hogy áll hozzám, hisz oda se lépett egy puszira. Úgy gondoltam hamar tisztázni akarom az ügyet, szóval egyik szünetben félre hívtam.

- Haragszol? - aggodalmas tekintettel néztem a fiút, féltem a válaszától.

- Nem haragszom, de kereshettél volna míg beteg voltál. - látszott rajta, hogy rosszul esett neki, bár azon a tényen se sikoljunk át, hogy ő se nagyon keresett.

- Sajnálom, nagyon nem voltam jól. - elhúztam a számat, amire ő csak legyintett.

- Hiányzott a csókod. - tenyerét arcomra helyezte és szépen lassan közelebb lépett hozzám.

- Akkor mire vársz? - mosolyogva néztem a fiú szemébe és az ajkaira felváltva, amire ő hamar az ajkaimra tapadt.

Ezután elmentem órára ahogyan ő is. Csak egy hetet hiányoztam, de úgy éreztem magam az órákon, mintha egy hónapja nem jártam volna suliba.

Suliból hazamenet valaki hátulról mondogatta a nevemet, sajnos hamar felismertem a hangot.

- Hagyj békén faszfej. - hirtelen hátra fordulva bemutattam neki és tovább haladtam az utamon.

- Még jössz eggyel rondaság. - hirtelen mellém futott és a karomnál fogva megállított. Legszívesebben orrba vágtam volna.

- Utolsóval! Mond mit akarsz és tudjuk le egymást. Már most sok galibát okoztál.  - hadartam el kedvetlenül.

- Most nagyon szépnek kell lenned, nem mint múltkor. - fintorgott sértegetve engem. - Pénteken kell a segítséget. Suli után elviszlek fodrászhoz, hogy csináljon valamit a kócos fejeddel, utána kapsz ruhát. Ez a fizetséged, pénzt nem kapsz a segítségedért. - elmondta és hamar ott is hagyott. Körülnéztem, hogy nem e látott minket senki, de az utcában egy idős nőn kívűl senki sem volt.

Idegesen trappoltam haza és otthon csak fel alá járkáltam a szobámba. Mi van akkor ha esetleg elkapnak a rendőrök? Múltkor is simán lebukhattunk volna és Márk nyugodt szívvel hagyott volna ott engem, ahogyan a másik bűnöző faszi is.