Ők nem tudnak rólunk - Larry Stylinson Fanfiction (befejezett)

11. Rész

Ahogy Louis azelőtt megígérte, az egész napot együtt töltöttük.
Én keltem korábban, így reggelire melegszendvicset készítettem neki, aztán vártam, hogy ébredezzen. 9 óra után botorkált ki a hálóból és a megterített asztal látván hálásan elmosolyodott.
- Istenem, de szeretlek - mondta, majd szorosan magához húzva megölelt.
Többszáz kérdés kavargott a fejemben a tegnapi műsorral kapcsolatosan, azonban nem szerettem volna már korán reggel letámadni ezekkel, így csendben reggeliztünk.
Evés után elmosogattam, ő pedig ez idő alatt felöltözött, majd egyszerre huppantunk le a kanapéra.
- Hé Lou - szólítottam, mire kérdőn nézett rám - Tegnap a műsorban....lett volna valami olyan a végén, amit nem szabadott volna látnom, de végül elmaradt? - kérdeztem, mire egy pillanatra elakadt a lélegzete és már attól féltem, hazudni fog nekem.
- Haz....először is kérlek szépen ne hara- kezdte, de közbeszóltam.
- Nincs semmi ezen a Földön, ami miatt haragudni tudnék rád Lou...és ezt te is nagyon jól tudod. - mondtam, mire ő halvány mosollyal az arcán, kedvesen megsimogatta az arcomat.
- Simon azt akarta, hogy James direktbe megkérdezzen engem kettőnkről én pedig tagadjak mindent. Tudtam, hogyha meghallod nagyon összetörnél főleg úgy, hogy nem lehettem melletted. Az adás előtt igyekeztem lebeszélni Jamessel, hpgy maradjon ki az a jelenet és biztosított róla, hogy semmi pénzért nem hozna ilyen helyzetbe. Én azonban féltem, hogy Simon megneszeli a dolgot így megkértem a fiúkat, hogy a végén kapcsolják el a műsort. - fejezte be.
- Lou...végül úgyis megtudtam volna, miért akartad elrejteni előlem?
- Dehogy elrejteni akartam Haz! Szerettem volna, ha akkor látod mikor én is ott vagyok melletted. Tudom, hogy milyen hatással lett volna rád, nem akartalak kitenni ennek - mondta.
- És James? Mit fog mondani Simonnak?
- Elfelejtette. Vagyis, gondolom. Azt mondta ezen ne görcsöljünk.
- Gyűlölöm ezt a helyzetet - mondtam, mire Lou egyetértően bólogatott.
- Én is babám, mindennél jobban. - mondta, majd derekamnál fogva az ölébe húzott és lágyan megcsókolt.
A nap nagy részét otthon töltöttük kettesben, többnyire filmeztünk és együtt sütöttünk, majd csak este 7 óra tájékán mozdultunk ki, hogy sétáljunk egyet a városban. Olyan romantikus volt az egész. Sötétedés lévén alig járt valaki az utcákon, így zavartalanul sétáltunk a naplementés égbolt alatt. Időnként hallatszott egy-egy madárcsicsergés, de alapvetően olyan nyugalom és csend vett minket körül, amilyenben már rég volt részünk. Igen, egy ideig tényleg el is hittük, hogy ez így teljesen normális és csak tettünk egy nyugodt sétát, mint egy átlagos pár. Hát tévedtünk.