Ők nem tudnak rólunk - Larry Stylinson Fanfiction (befejezett)

10. Rész

Az interjút követően, ahogy azt már előre sejtettük James félrehívott minket beszélni, mi pedig őszintén elmondtunk neki mindent. Az egész helyzet elszörnyülködtette és ezerszer bocsánatot kért, hogy felhozta a témát, mi pedig ezerszer biztosítottuk, hogy erre előbb - utóbb sor került volna. Arra viszont nem számított egyikünk sem, hogy eddig fajul a dolog.

<<<<<<<<<<<<

Az interjú után kerek egy héttel, a fiúkkal együtt feszengve ültem a tv előtt James műsorára várva.
- Minden oké, Harry? - kérdezte aggódva Niall.
- Hogyne, persze, jól vagyok. - válaszoltam nem túl őszintén, mire bátorítóan megszorította a vállam. Valójában szörnyen éreztem magam, az interjú után ugyanis kiderült, Simon nem viccelt, és tényleg szerzett egy álbarátnőt Louisnak. Ő Eleanor Calder, és ahogy Simon azt már jó előre beígérte, ma este héttől a James megkérdezi! - ben jelentek meg, mint egy pár. Ez pedig borzasztóan érintett.
- Ne idegeskedj ezen, jó? Nálad jobban Louis senkit nem szeret. Legjobb barátjaként pedig kicsit még féltékeny is vagyok ezért - mondta Zayn nevetve, mire én is elmosolyodtam.
Pillanatokon belül megszólalt a műsor főcímdala, majd James jelent meg a képernyőn.
- Köszöntök mindenkit a mai adásunkban! Én James Corden vagyok, és ez itt a James megkérdezi! - kezdte James, és félő volt, hogy mindjárt ott ájulok el. - Ez alkalommal nem is akárki, hanem Louis Tomlinson látogat el hozzánk a barátnőjével! Nagy tapsot nekik! - mondta James hamis mosollyal az arcán, mire Louis és Eleanor kézenfogva sétáltak be a terembe majd leültek a kanapéra. Tökéletesen néztek ki, akárcsak egy pár, és nekem ez szörnyen betett.
- Szóval, Louis...mióta is tart a románcotok? - kérdezte James, mire Lou és Eleanor összemosolyogtak, pont úgy, ahogy a modest azt megparancsolta nekik.
Az elejétől a végéig ilyen és ehhez hasonló alapkérdésekkel bombázták őket. Időnként Louis feltűnően feszengve mocorgott a lány mellett, néha pedig még számomra is egy átlagos párnak tűntek. Borzasztóan haragudtam magamra, amiért egyáltalán felmerült bennem a gondolat, hogy Lou miatta elhagyna engem, de nem tehettem róla. Egyszerűen elöntött a féltékenység.
- Oké, mi ezt nem nézzük végig - jelentette ki Liam, és már épp kikapcsolta volna a tv-t, mikor elvettem tőle a távirányítót.
- Liam, egyszer hozzá kellesz szoknom. - mondtam, amit ő szó nélkül is hagyott, de látszott rajta, hogy egyre idegesebb.
- Tényleg hagynunk kellene - szólalt meg Niall, és Zayn is sebesen bólintott egyet.
- Na jó, ti tudtok valamit, ugye? - kérdeztem a srácokat, mire ijedten néztek össze. - Mindjárt gondoltam, ráadásul ha jól sejtem köze van a kapcsolatunkhoz. - mondtam ki, mire mindhárom srác egyre idegesebbé vált.
- Mielőtt bármit gondolnál, amit Louis mondani fog NEM saját akaratából teszi, rendben? - mondta Zayn, én pedig összezavarodva néztem rá, majd a tv képernyőre emeltem tekintetem.
Feszülten vártuk, hogy történjen valami, azonban a műsor mindenféle dráma nélkül befejeződött, még csak említve sem voltam benne. A srácok összezavarodva nézték egymást, én pedig egyszerűen nem értettem a szituációt így kérdőn pillantottam a rájuk.
- Ezt a részt már Louisra bíznánk, ha nem probléma - mondta Liam, mire egyetértően bólintottam egyet.
A műsor végetértével a srácok elmentek aludni, én viszont Louisra várva ébren maradtam.
Este 10 múlt mikor hazaért. Amint megláttam, szemeim könnybelábadtak és nem tudtam másra gondolni, csak hogy mennyire vártam már, hogy újra mellettem legyen.
- Louis!! - kiáltottam és szorosan magamhoz öleltem miközben úgy sírtam, mint ahogy már nagyon rég.
- Hé, hé semmi baj picibabám, itt vagyok - mondta, miközben apró puszikat nyomott csupasz vállamra.
- El se-hm hi-hiszed me-eh-nyire hi-hiányo-oztál - mondtam hikegve, mire még szorosabban magához húzott.
- Te is nekem Hazz, eszméletlenül.
Perceken keresztül álltunk ölelkezve a lakrészem közepén, mire végre sikerült abbahagynom a sírást.
- Hé, angyalkám - szólt Louis, majd óvatosan eltolt magától - Muszáj lecuccolnom és még lezuhanyoznom is, de kérlek, te pihenj le, nagyon késő van már.
- De annyira hiányoztál és - kezdtem, mire óvatos mosollyal az arcán félbeszakított.
- Holnap egész nap a tiéd vagyok, ráadásul egy pár percről van szó és megyek aludni én is. Rendben? - mondta, én pedig beláttam, hogy igaza van, másrészt nem lehetek ennyire önző. Ő egész nap a menedzsment irányítgatása alatt robotolt, nem tehettem meg vele, hogy hazaér és még én is követelőzöm.
- Köszönöm, hogy vagy nekem - mondtam, majd jó éjszakát kívánva mentem be a hálószobába.
Már szunyókáltam, mikor Lou megérkezett, viszont éreztem ahogy befekszik mellém az ágyba, óvatosan átölel, odafigyelve rá, nehogy felkeljek. Éreztem lágy csókjait a nyakamon, kedves simogatását, majd pár percen belül már ő is békésen aludt.