Ők nem tudnak rólunk - Larry Stylinson Fanfiction (befejezett)

21. Rész

- Köszöntsék nagy szeretettel a One Directiont!! - mondta a műsorvezető, mire a srácokkal együtt felszaladtunk a színpadra.
- Szép estét mindenkinek! - kiáltotta el magát Liam, mire a nézőtér hangos sikítozásban tört ki. - Köszönjük a lehetőséget, hogy itt énekelhetünk ma nektek!
- Biztos vagyok benne, hogy a mai egy felejthetetlen élmény lesz számunkra! - mondta Louis miközben óvatosan rám pillantott. Sikerült elkapnom a tekintetét, és tudtam, hogy nem véletlenül mondta amit mondott, de ötletem sem volt, mire akart célozni.
- Az első dal amit ma előadunk nem más......mint az End of the day!!- mondta Zayn, mire megszólalt a dalhoz tartozó zenei alap, én pedig énekelni kezdtem.
- I told her that I loved her, was not sure if she heard...- énekeltem, mire a közönség egy emberként sikított fel. A dal közben számtalanszor vettem fel a szemkontaktust a közönségben ülő directionerekkel, sokaknak odaintegettem vagy ha épp nem énekeltem, dobtam egy-egy puszit. Elképesztő volt látni, hogy néhány jelentéktelen kis mozzanatommal milyen örömet tudok okozni másoknak.
Összesen 5 dalt adtunk elő, a hatodik, egyben az utolsó, ahogy Simon azt előre leszögezte egy közönség választotta dal lett volna. Igen, eredetileg tényleg az lett volna, Lou azonban gondoskodott arról, hogy ez ne így történjen.
- Köszönjük, hogy velünk tartottatok ma este! Az utolsó dal következik, ami Simon tervei szerint egy általatok választott dal lett volna, de ha nem haragszotok meg, most ideje nekem választanom. - kezdte, majd elindult egyenesen felém és megállt velem szemben. A srácok vigyorogva, Simon értetlenül, a directionerek pedig lélegzetvisszafojtva figyelték a jelenetet. - Ő itt Harry. - jelentette ki, mire az egész teremben hangos nevetés tört ki. - Haz, Hazza, felesleges bemutatnom, mindenki ismeri őt. Ő az a srác, aki egy éjszaka alatt megszerezte a bizalmatokat. Egy éjszaka alatt bandataggá vált. Egy éjszaka alatt megváltozott az élete, és ugyanazon éjszaka megváltoztatta az enyémet is....hisz Ő az a srác, akinek egy éjszakába telt, hogy ellopja a szivem. - ahogy Louis mindezt kimondta a teremben síri csönd lett, erre senki nem számított. A hirtelen sokkból feleszmélve zokogva borultam karjai közé, mire a közönségben ülő directionerek nagy tömege pillanatokon belül egy emberként visított fel, majd megszólalt egy ismerős dallam, Lou pedig ujjait rákulcsolva az enyémekre nézett végig a közönségen. - Ez a dal rengeteget jelent számomra, és szeretném, hogy még azelőtt halljátok, hogy kirúgnak a kurvaéletbe - mondta mire mindannyian felnevettünk. Pillanatokon belül Niall sétált mellénk a gitárjával, a vállamat fél kézzel Zayn karolta át, Liam pedig Lou vállát veregette bátorítóan, aki máris énekelni kezdett. - People say we shouldn't be together, too young to know about forever. But I say they don't know what they're talk-talk-talkin' about... - kezdte, majd én folytattam.
- 'Cause this love is only getting stronger, so I don't wanna wait any longer. I just wanna tell the world that you're mine, boy... - az eddig csendben figyelő nézőtérről mostmár hatalmas sikolyok hallatszódtak, a kezekben pedig telefonok vakui világítottak.
A dal végetértével szinte felrobbant a közönség. Láthattuk, hogy őszintén örülnek a boldogságunknak és az, hogy így mellettünk álltak mindennél többet ért.
Louis könnyes szemekkel szorosan húzott magához.
- Látod, mostmár tudnak rólunk. -súgta a fülembe én pedig még jobban sírva fakadtam.