Ők nem tudnak rólunk - Larry Stylinson Fanfiction (befejezett)

3. Rész

A színpadbejárást követően Simon rájuk erőltetett még egy jó hosszú mikrofonpróbát, amit mi már nem nézhettünk végig, így egyenesen a backstagebe mentünk.
-Csak szeretném megjegyezni, hogy láttam ám, de nincs harag, az én férjem úgyis Niall lesz - mondta nekem Gemma, mire hitetlenkedve néztem rá.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - rántottam meg a vállam, mint aki azt sem tudja miről van szó, majd hozzá tettem - És tessék? Milyen férj? - mondtam, mire Gemma hangosan felnevetett.
- Haz, előttem nyitott könyv vagy, nem mellesleg Louis random magába nevetett a színpadon, és mivel fogyatékosnak nem fogyatékos, csak a zavarában földet bámuló bátyám miatt lehetett- felelte figyelmen kívül hagyva a második mondatomat, majd a beszélgetésünket megszakította a bandatagok érkezése. - Ezt most megúsztad bátyókám - és otthagyva engem rögtön le is rohanták a srácokat. Na igen, ezt most tényleg megúsztam.
A négy fiú egyébként tiszteletre méltóan viselte a lányok támadását. Csináltak velük képeket, adtak nekik aláírást, megölelték őket és beszélgettek is velük. Én csak egy pillantást vetettem rájuk, Louis épp akkor ölelte meg a hugomat, minek láttán kicsit talán el is mosolyodtam, majd folytattam az utamat egyenesen apához. Nem volt kedvem társalogni és a koncertet sem szándékoztam a közönség soraiban végigülni, így gondoltam megkérdem, nem e tudok valamit a backstageben segíteni, ha már úgyis itt vagyok.

<<<<<<<<<<

Még mindig apával beszéltem, mikor a nézőtér már teljesen megtelt rajongókkal, a hugomék is ott villogtak az első sorban, a bandatagok pedig elméletileg már készen kellett hogy álljanak fellépni, mivel 20 perc volt a kezdésig.
Egyszerre csak ordítozásra lettünk figyelmesek. Mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket, szaladni kezdtünk majd odaérve láttuk ahogy Simon ordibál a a fiúkkal.
- Ez a szép koncertkezdés! A nézőtér tele, nem mehettek ki eggyel kevesebben! Mégis ki fogja énekelni a részeidet, ha? - kiáltozott a fekete hajú srácra, akinek szemei már csillogtak a könnyektől.
- Mi történt? - kérdezte apa idegesen, mire aztán Simon rákezdett, és csak mondta, mondta, veszettül hadonászott és mindent és mindenkit is elküldött a rohadt életbe.
-Most komolyan így ordít vele, mert elment a hangja? Egyáltalán minek erőltetett rájuk ennyi próbát? - szólaltam meg végül, mire a fekete hajú srác hálásan nézett rám. Eleget beszélt róluk a hugom ahhoz, hogy tudjam, Simon a hogylétükkel mit sem törődve, nyugodt szívvel túlhatja őket.
- Nem tehet róla mi? Te meg mi- kezdte, de Louis félbeszakította.
- Rá egy szót se. - mondta kimért hangon Simonnak, mire nemhogy én, a menedzser is meglepődött.
- Jó, megvan mit csinálunk - szólalt meg apa, aki a vitát tökéletesen ignorálva egészen eddig csendben gondolkodott. - Harry helyettesíti Zaynt. - mondta ki hirtelen, mire mindannyiunk szeme elkerekedett.