Ők nem tudnak rólunk - Larry Stylinson Fanfiction (befejezett)

17. Rész

Louis távozását követően hosszú időn keresztül csak ültem és néztem magam elé. Egyszerre cikáztak a fejemben a pillanatok, amikor nevetve csikizett, ugyanakkor előttem volt a csalódott arca, és ahogy kisétált az ajtón.
Valahogy 23:00 óra körül nyomhatott el az álom, addig megállás nélkül kavarogtak a gondolataim.
Másnap reggel kilenckor a telefonom ébresztőjének idegtépő hangjára riadtam fel. Még este állítottam be, nehogy ismét átaludjam az egész délelőttöt. Nem mintha egyébként bármi említésre méltót is csináltam volna. Zayn tetoválóhoz ment, hogy egyeztessék a mintát a következő tetoválásához amit nem mellesleg saját magának tervezett. Niallnek eszébe jutott, hogy nincs elég kaja estére így elugrott, hogy vegyen ezt azt, Liam pedig fodrásznál volt. Egyedül Louis és én voltunk a házban, ennek ellenére egész nap úgy érződött, mintha teljesen egyedül lennék. Sosem vesztünk össze úgy igazán és semmiért nem tudtunk 2 percnél tovább haragudni a másikra, ez viszont most más volt. Ő haragudott, mert nem mondtam el neki és én is haragudtam, mert így reagált. És egyikünk sem tudta, hogy kell ezt kezelni.
Igyekeztem egész nap elterelni a gondolataimat, így folyamatosan sorozatot néztem, zenét hallgattam, még egy 20 perces aerobic videót is elindítottam, végül mégis a dalszerzős füzetem fölött kötöttem ki. Hosszú időn keresztül csak ültem, folyamatosan a félkész dalt vizslattam és könnycseppek kíséretében tökéletesítgettem a szöveget. Fel sem tűnt, milyen gyorsan eltelt az idő, így meglepetten néztem fel a füzetemből mikor Niall csörtetett be az ajtómon hatalmas táskával a vállán.
- Ahh ez nagyon nehéz, muszáj segítened Haz! - mondta, lelökte magáról a nagy szatyrot, majd látva a könnyes tekintetem ijedten nézett rám.-Úristen, mi történt? Szóljak Louisnak?
- NE! Csak neki ne...- mondtam, mire Niall láthatóan teljesen összezavarodott. Nem csodáltam, neki az utolsó emléke az volt rólunk mikor Louis csikizett én pedig nevetés közepette visítoztam. Nem tudhatta, mi történt 5 perccel később.
Továbbra is aggódó tekintettel nézett rám, azonban nem mondott semmit, félt, hogy érzékeny témába nyúl bele a kérdéseivel így egyszerűen leült mellém és várta, hogy kezdeményezzek, ha szeretnék róla beszélni
- Tegnap összevesztünk. Vagy valami olyasmi.. - mondtam ki hirtelen, Niall pedig szomorúan lesütötte a szemét. Elmeséltem neki elejétől végéig a tegnap történteket. Néha mindketten nevettünk, időnként pedig a sírás határán voltunk. Figyelmesen végighallgatta az egészet, a végén pedig nem kezdte véleményezni a szituációt és nem kezdett hibáztatni amiért nem mondtam semmit Louisnak, egyszerűen magához húzott és szorosan megölelt.