Ők nem tudnak rólunk - Larry Stylinson Fanfiction (befejezett)

20. Rész

Louisval végre ismét összejöttünk, én pedig mérhetetlenül boldog voltam. Csak pár napot töltöttünk külön mégis olyan volt, mintha éveken keresztül magányos lettem volna. Hihetetlen érzés volt visszakapni Őt.
Miután a srácok kiugrálták körülöttünk magukat arra jutottunk, befejezzük az ötös esténket. Először megmutattuk a dalunkat, amit akaratunkon kívül is együtt írtunk meg. A címe "They don't know about us" lett, vagyis "Ők nem tudnak rólunk". Liam és Zayn elképedve hallgatták, Niall pedig, mivel már jóval előtte olvasta a szöveget, büszkén pillantott rám.
Utána zenélgettünk még kicsit, majd xboxoztunk, dartsoztunk, ahogy azelőtt is, végül pedig leültünk csak úgy iszogatni és beszélgetni. Mire észbekaptumk már hajnali 2t ütött az óra. Niall, Liam és Zayn már mind felmentek aludni, egyedül én és Louis vitatkozunk azon, hogy nem vagyok hajlandó még egy estét egyedül tölteni így kénytelen lesz az éjszaka közepén átpakolászni az én lakrészembe.
- De Harry, annyira fáradt vagyook! - nyöszörgött.
- Akkor sem alszok egyedül!
- Akkor gyere át te de én biztos nem cuccolok most! - mondta, mire végül beadtam a derekam.
- Fu, jó - fujtattam - De az ágyat vesd meg mire odaérek! - mondtam és elindultam a cuccaimért, Louis pedig a saját lakrészébe ágyat vetni.
Mire megérkeztem hozzá a cókmókjaimmal ő már félpucéron feküdt az ágyában és mosolyogva pillantott fel rám. Levettem én is a ruháimat, egyedül az alvós mackónadrágom kaptam magamra majd végre bebújhattam a Szerelmem mellé az ágyba. Szorosan magamhoz öleltem, és ekkor éreztem csak igazán, hogy mekkora űrt hagyott bennem, hogy távozott a mindennapjaimból, még ha csak pár nap erejéig is.

<<<<<<<<<<<

A közös estét követő napon mindannyian reggeltől estig csak lustultunk, majd jöhetett a tv-s szereplésünk napja.
Végre ismét Louis simogatására ébredtem, és ahogy megláttam mosolygó arcát, rögtön bearanyozta a reggelem.
- Jó reggelt picibabám, már épp ideje ébredezni - mondta, majd megsimogatta az arcom és nyomott egy puszit a homlokomra. - Jól aludtál?
- Persze - mosolyodtam el - Annyira hiányoztál, Lou!
- Mostmár itt vagyok, és egy pillanatra sem hagylak el soha többet! - mondta, én pedig hozzábújtam és majd szétvetett a boldogság.
Miután sikerült felébredeznem, megreggeliztünk, majd készülődni kezdtünk. Mivel egy szimpla fellépésről volt szó, nem vittük túlzásba az öltözködést. Lou egy szürke atlétát vett fel a szűk fekete farmerjával, én pedig a hasonló gatyámhoz egy fekete pólót kaptam elő.
Mikor elkészültünk már épp delet ütött az óra, így sietősen trappoltunk le a lépcsőn, mivel Zayn, Niall és Liam már a lakás bejáratánál vártak ránk. Niall egy fehér pólóban, Liam szürke pólóban és egy cipzáros melegítőfelsőben, Zayn pedig hosszú ujjú pólóban álldogált az ajtóban, majd miután megérkeztünk, együtt indultunk el a szomszéd utcai mekibe. Mindenkinek van valami bevált szokása vagy hagyománya fellépések előtt, nekünk ez a mekizés. Egy utolsó nyugis óra hambik és minden jó társaságában, mielőtt elkezdenénk hallgatni Simon idegesítő agymenéseit.
- Ki kéri ki? - kérdezte Louis, mire mind a négyen szinte egyszerre vágtuk rá, hogy "én biztos nem". - Maradjatok már, múltkor is nekem kellett kérni! - mondta, majd látván, hogy egyikőnk sem moccan, beadta a derekát. - Jó, most utoljára. Mit kértek?
- Mc menü, csak a szokásos - mondta Zayn.
- Jó lesz nekem is. - mondta Liam
- Aha nekem is - szólaltam meg én is, majd mindannyian a még mindig az étlapot vizslató Niallre pillantottunk.
- Niall? Te mit kérsz?
- Hm. Egy Mc Menü pluszra gondoltam, mellé jöhet még néhány halrudacska, esetleg chicken nuggets és ha már itt tartunk....nagyon rég szeretném már megkóstolni az M&M's-es McFlurryt úgyhogy még azt is melléírhatod. A forró almáspitéről mi a véleményetek?
- Hanyagold - válaszoltam, mire Zayn egyetértően bólintott.
- Akkor csak ennyi.
- CSAK ennyi? - kérdezte röhögve Louis, majd Liammel egyenest a pénztárhoz mentek, hogy kikérjék a kajánkat ami nem mellesleg egy egész hadseregnek is bőven megfelelt volna, mi pedig fogtuk magunkat és leültünk egy asztalhoz.

Épphogy befejeztük az ebédünket, Simon már fél kettőkor telefonált, hogy szedjük össze magunkat és 2 órakor indulás a helyszínre. Így hát hazamentünk, összeszedtük a cuccainkat és kereken 14:00kor a bejárati ajtóban álldogáltunk a menedzserre várva, aki pillanatokon belül meg is érkezett. Mihelyst beszálltunk a kocsiba nekikezdett a szokásos agymosásnak, amin konkrétan minden fellépés előtt átesünk.
- A dallistát tudjátok, az utolsó dal a közönség által lesz megszavazva. Színpadbejárás ezúttal nem lesz, felesleges. Tv-s adásról van szó, álldogáljatok csak a mikrofonok mögött. Ti ketten! - mutatott rám és Louisra - Legújabb infóim szerint hála az égnek már nem vagytok együtt, ez maradjon is így, azonban ajánlom, hogy ne csesszetek át! - mondta, és az út hátralévő részében lényegében végig arról papolt, hogy mennyire megszívjuk, ha megpróbálunk kitolni vele.
Negyed három volt már, mikor megérkeztünk a fellépés helyszínére. Belépve az épületbe a biztonsági őrök eligazítottak minket egyenesen az öltözőinkhez, mivel azonban nem volt mit átvennünk, egészen fél négyig csak ültünk és beszélgettünk, aztán Niall elkezdte behangolni a gitárját, próbálgattuk a dalokat, röviden: készültünk az előadásra, ami 4 órakor el is kezdődött.