A vonat lassan elhagyta Londont; a szürke városi épületeket tágas, zöldellő mezők, és égen úszó bárányfelhők váltották fel. A kupéban csend volt, csak mi hárman tartózkodtunk benne, szerencsére, és csupán a kerekek zötykölődése hallatszott. Fáradtak voltunk, nem igazán tudtunk mit mondani, a feszültség, majd a lassú megkönnyebbülés elvette a szavunkat. A kislány az út első 15 percében még lelkesen magyarázott, az ülésen térdelt, azt mondta, olyan, mintha a Harry Potterben lennénk, és bárcsak ez a vonat Roxfortba tartana. Én is ezt kívántam, és maximum remélni mertem, hogy nem állják majd az utunkat dementorok. A gyomrom görcsben volt, s egyre azon töprengtem, miként is keveredtem bele ebbe az egészbe. A pillantásom a gyermekről a velem szemben ülő sötét hajú, tetovált lányra esett; összeszorított szemmel ült, lábait maga alá húzva, fejét az ablaküvegnek támasztva. Lerítt róla, hogy napok óta nem aludt, az arca sápadt, beesett volt, ugyanakkor őrizte a kemény vonásokat, látszott rajta, hogy sosem adná fel. Pontosan ezért szerettem belé, ő volt az, aki bármit megtenne a szeretteiért, tűzön-vízen át óvta őket. S most már én is, felelősséggel tartoztam mindkettőjükért, meg kellett védenem magunkat. Nem volt visszaút.
A lány váratlanul felnyitotta a szemét, megerezte, hogy figyelem. Hosszú másodpercig élesen meredt rám, aztán elmosolyodott. A szívem azonnal vad vágtázásra váltott, ugyanis ritka ajándék volt a mosolya. És csak nekem szólt.
YOU ARE READING
Ciklus 2. - Nagy-látószög
RomanceEz a történet Ciklus című regényemhez készült, amolyan kiegészítő novella. Önmagában is élvezhető, de azért azt ajánlom, olvassátok el az előzményt! Zsófi, miután összeveszett legjobb barátnőjével Adéllal, Londonba utazik a nagybátyjához, hogy kicsi...
