Inkább csókolj meg! /YoonMin+18/

2. Nem lesz ebből baj?

Jimin:
Elszundítottam.
Valahol csapódott egy ajtó.
Felriadtam az éles hangra. Az ágyamon feküdtem még mindig ugyanabban a ruhában. Még arra sem vettem a fáradságot, hogy levetkőzzek és megfürödjek. Nem emlékszem rá, mikor jöttem be a szobába. Hobira sem emlékszem.
Bent volt egyáltalán amikor eldőltem a fáradságtól?
A gerincem megroppant ahogy felültem. Megráztam a fejem, hogy az álmot kiűzzem a fejemből. Megroppantottam a nyakam, a jobb térdem megfájdult amikor fel akartam állni.
Inkább visszaültem. Megdörzsöltem az arcom, az álom visszafelé húzott.
– Te miért pakolsz ilyen korán? – kérdeztem Hobit –, csak holnap este megyünk.
Az ágya úgy nézett ki, mintha nagybevásárlásból jött volna a plázából. A bőröndje nyitva hevert az ágy előtt, már félig be volt pakolva. Éppen a gardróbból jött vissza. Megtorpant két marék ruhával a kezében amikor meglátott.
– Nem baj! Legalább nem rám kell várni – mondta szemrehányón, és fél szemmel rám sandított, hogy értem-e a célzást. Értettem.
Felhorkantam, elfeküdtem az ágyon, még nem ébredtem fel teljesen. Kicsit aggasztott a dolog. Hogy fogunk így kényelmesen filmet nézni?
Nem kérhetem meg Hoseokot arra, hogy az én kedvemért pakoljon vissza a szekrénybe.
Az ágyam túl kicsi, hogy két ember komfortosan elférjen rajta. Sugát pedig nem ültethetem a földre, hiszen ő is ugyanolyan fáradt mint én, ha nem jobban, és egy székre sem kényszeríthetem órákra.  Az se kizárt, hogy bealszunk a filmen. De akkor mi lesz, és Hope hol fog aludni?
Nem akartam, hogy Sugával egy ágyban találjon amikor hazajön. Ezt hallgatnám életem végégig, Suga pedig megfojtana mindkettőnket.
– Mennyi az idő? – kérdeztem.
Hobi matatott még egy darabig a ruháival, majd megszólalt.
– Majdnem öt, szóval én lassan indulok – felemeltem a kezem és integettem.
– Üdvözlöm a nővéred.
– Átadom. Neked van valami terved mára? – kérdezte.
Miközben még mindig a plafont bámultam, összeszorítottam a számat. Valamiért nem akartam kinyögni a terveimet senkinek. Úgy éreztem, a többiek minden tudnak, mármint azt, én hogy viszonyulok Sugához. Jungkook és Tae tudják, ők tudom, hogy nem mondták el a többieknek pontosan azért, mert én kértem rá őket. De a többiek sem voltak hülyék, magam is tisztában vagyok azzal, milyen szemeket meresztek Yoongira. Vannak pillanatok, amikor pusztán a szemeimmel képes lennék felfalni. A kezemen tudok uralkodni, de a pillantásomon nem mindig.
Viszont nem volt szívem hazudni, Hobi nem érdemli meg.
– Suga átjön filmet nézni – suttogtam.
Hoseok csak hümmögött valamit, de nem méltatta figyelemre a mondandómat, amiért baromi hálás voltam. Ezek szerint biztonságban van a kis titkom.
– Mit néztek?
– Még nem tudom. – Felültem az ágyon és hátratúrtam a hajamat a szememből.
Hoseok ágyán még több ruha termet a semmiből. Döbbenten néztem rá. Az ágynemű minden egyes négyzet centiméterét pólók, nadrágok, kabátok borították.
– Minek ennyi gönc? – kérdeztem ingerülten. – Három napra megyünk, nem hónapokra!
– Ne szólj bele! Nem te fogod cipelni őket – torkolt le. Összecsukta a bőröndjét, de nem zárta be. Felkapta a táskáját a földről.
– Jók legyetek Jiminie. Későn jövök!– mondta mosolyogva, majd rám kacsintott. Cinkos mosolyt villantva kilejtett a szobából.

J-Hope, Jungkook, Taehyung - T/3:
– Sikerült? – kérdezte Tae a bejárati ajtóban. Hoseok a cipőjét erőltette magára, halkan válaszolt ez előtte szobrozó Jungkooknak és Taehyungnak.
– Persze, telepakoltam az ágyam. Ha kényelmesen akarnak feküdni, kénytelenek lesznek Jimin ágyán összebújni vagy a földön héderelni. Sugához meg nem mehetnek, mert bekrepált a TV-je.
Tae izgatott mosolyától Hoseok megborzongott.
– Kookie, biztos jó ötlet ez? Nem lesz ebből baj? – kérdezte Hoseok a mosolygó maknaet. Egyetértett Kookal és Taeval, hogy ideje lenne Jimin és Suga kis színjátékát komolyabb vizekre hajtani, de ez egy kicsit gyors volt. Nem pont erre gondolt, amikor rábólintott Kook tervére, amit még nem is hallott igazából. A kocsiban mindegy volt, mert amikor Jimin le se vette a szemét Sugáról, még az ki nem szállt a kocsiból, a frusztráltság és a tehetetlenség elemi erővel csapott le Hoseokra.
Évek óta nézték ezt a cirkuszt, és már mindenki aggódott értük. Egyikőjük sem ellenezte a kapcsolatukat, ha végre kapcsolatnak lehetne nevezni. Látták mennyire összeillenek, és mennyire jól kiegészítik egymást. A barátaik voltak és nagyon szerették őket. Suga egyre ingerültebb lett az elmúlt hetek alatt, Jimin pedig rosszul aludt. A kapcsolatuk is mintha megromlott volna. Eddig simán húzták egymás agyát minden kétértelmű célzás nélkül, de mostanában pusztán egymás jelenlététől zavarba jönnek. Hoseok el sem tudta képzelni, mi történhetett közöttük, amiért felborult az eddig jól megszokott egyensúly. Persze a csapatból senki nem volt olyan naiv, hogy azt higgye, örökre nyugi lesz kettőjük között. Csak nem egy fontos díjátadó felkészülési idejében csinálják ezt a drámát.
Hoseok valamiért nyugtalan volt, valami rossz előérzett kezdett gyökeret verni a mellkasában.
Jungkook túl nyugodt volt, ő értette a legjobban Jimint, de akkor is... Aggódott.
A maknae nyugodtan bólintott.
– Ez csak egy lehetőség. Teret engedünk nekik, hátha lépnek egymás felé.
– Nem lenne egyszerűbb, ha szembesítenénk őket? – kérdezte Hobi felvéve a kabátját.
– Letagadnák! Valószínű, soha többé nem állnának szóba velünk és talán egymással se. – Tae olyan komolyan ejtette ki ezeket a szavakat, hogy Hobi beleborzongott.
– Remélem ez nem fog bekövetkezni. Ha rájönnek, hogy az egész „Mindenki húzzon el otthonról" dolog a ti ötletetek volt...
Tae megvonta a vállát.
– Elég sokáig tartott összehozni, de megérte. Legalább nekünk is lesz egy kis nyugtunk tőletek – mondta JK. Átkarolta Tae derekát és magához húzta.
Hobi tettetett fontorral intett feléjük.
– Akkor jó szórakozást! Későn jövök, ahogy Nam és Jin is. Ne szedjétek szét a házat. És ha valami zavar támad az erőben – gesztikulált ujjaival Hoseok a szobája felé –, akkor avatkozzatok közbe.
JK és Tae beleegyezően bólintott. Hoseok sejtette, hogy amint ezek ketten bezárkóznak, nemhogy hallgatózni, de a saját világukról sem fognak tudni.
Nagyot sóhajtva kilépett a lakásból, és meg se állt a kocsijáig. Rá fog férni egy jó süti és egy is vásárlás.
Túl sok volt neki ez az izgalom.

JK és Tae elégedetten nézte a távozó Hobit.
Tae átkarolta az énekes nyakát és hozzásimult. JK elégedettem ölelte magához a karcsú testet.
Tae szeme csillogott, amikor megcsókolta. JK hangosan sóhajtva viszonozta a csókot. Tae csókja ismét megrengette a világát, akárcsak a legelső, pontosan egy évvel ezelőtt Jimin születésnapján.
A másik szája finoman simogatta az ajkait, még azon utat nem engedtek a nyelvének.
A szájuk összesimult és mindketten felnyögtek. JK görcsösen markolta a másik vékony derekát. Amíg ködös gondolatai engedték, Tae szobája fel navigálta magukat.
– Azt hiszem, ezt ne itt folytassuk – morogta a másik szájába, amikor lehajolt. Az énekes Tae combjaira simította a tenyerét és felkapta. A hosszú lábak átkulcsolták a derekát, a puha száj pedig áttért a nyakára. JK lába megremegett, ahogy a bizsergető érzés keresztülszaladt a testén, és megállapodott a nadrágjában. A farka teljes készenlétben állt, és alig várta, hogy a másikba temethesse magát még az kegyelemért, esetleg folytatásért nem könyörög.
Amikor elérte az ajtót, lábbal rontott be rajta.
Lefektette terhét az ágyra, és már vetkőzött is.
Taehyung szeme éhesen pásztázta a széles felsőtestet, ami évről-évre izmosabb és erősebb lett. Jungkook arca olyan sötét volt és a szeme annyi mindent ígért, hogy a férfi beleborzongott.
Valamiért elöntötte a nyugtalanság, aggódott Jiminért. Úgy érezte, túl messzire mentek, pedig Tae tudta, hogy nem tettek túl nagy dolgot az ügyükben, csak kettesben hagyták őket.
Mégis... Félt.
Jungkook észrevette a másik hangulatváltozását, megtorpant a slicce lehúzása közben.
– Mi a baj Bébi? – kérdezte halkan, belecsókolva a másik nyakába.
– Aggódom, mint Hobi. Ha valamit rosszul sül el, Jimin...
Nem tudta végigmondani, ahogy belegondolt a következményekbe, megborzongott. Az ő lelkén fog száradni Jimin összetört szíve, ha végleg összevesznek Sugával. A gondolatra elfogta a remegés.
– Na, nyugi! Nem lesz semmi baj. Jimin sose vallaná be az érzéseit Yoonginak, amíg Suga nem lép. Te is tudod, minden rendben lesz – suttogta JK beletúrva Tae sötétszőke hajába.
A másiknak jól esett a vigasztalás és az érintés, de nem volt ez olyan egyszerű, mint JK hitte.
– Az én hibám lesz, ha Jimin szíve összetörik – suttogta rekedten. Megkörnyékezte a sírás.
JK átölelte és eldőlt vele az ágyon. Taehyung a szerelme mellkasára hajtotta a fejét. Próbált az arca alatt lévő forró bőrre, és a másik erős szívdobogására koncentrálni.
– Az én hibám lesz, nem csak a tied. Én eszeltem ki az egészet – suttogta Jungkook tovább simogatva a szőkét. – Boldognak akarom látni a hyungjaimat. Csak szenvednek... Nem lesz vége, ha nem teszünk semmit az érdekükben.
Tae teljesen egyetértett az utóbbival, de a kétségeit akkor is nehézére esett legyűrnie.
Jungkook elengedte és felkönyökölt. Jóképű arcán ábrándos mosoly terült el. Tae szíve hevesen kezdett verni.
Annyira szerette ezt a fiút, hogy arra nem voltak szavak. Az élete akkor vett száznyolcvan fokos fordulatot, amikor a sötétben megcsókolták egymást azon a bizonyos szülinapon. Azóta a fellegek között járt. És minden egyes kőkeményen nehéz, és boldog pillanatát élvezte.
Nem volt egyszerű az Idolok szerelmi élete, főleg ha az illető nem hetero, és a bandatársát szereti.
Rengeteg odafigyelés és önuralom kontrollálta minden egyes lépésüket, az életük minden pillanatát. Jungkook és Tae sosem panaszkodott emiatt, minden vágyuk az volt, hogy egymás mellett lehessenek. Ha ezért meg kell küzdeniük az egész világgal, akkor ők mosolyogva rohannak a csatamezőre.
Tae felemelte a kezét és magához húzta a másikat, mélyen csókolta, szíve össze szerelmét beleadta. Pár pillanat múlva már minden forró volt és nedves. Egy kemény merevedés szorult az övének és minden ruha eltűnt a testéről.
– Szeretlek! – suttogta Jungkook a másik nyakába, miközben felemelkedett és végre levette a nadrágját.
Tae izgatottan várt a folytatást. Remek napnak néznek elébe.
Kicsit enyhül a szorongása a barátaival kapcsolatban, de nem múlt el. Egy pillanatra félrelökte az aggályait, ki akarta használni az idejét, ami Jungkookal kapott.
Ma nem lesz hangzavar és káromkodás. Nyugi lesz és szex.
Mosollyal az arcán nyúlt a komódjába.
JK ragadozó mosollyal vette el tőle a síkosítót.
Tae csak hátradőlt, és hagyta Jungkooknak, hogy a mennyekbe repítse.

Ui: Sziasztok! Remélem tetszett ez a fejezet is. 
Azért írtam Tae, Kook és Hobi szerepét többes szám harmadikba, mert nem akarok külön fejezetet írni mindenkinek. Így egyszerűbb, ha tömörítem a mondandójukat és egyszerre kapunk infót a történet folytatásával kapcsolatban. 

Köszi, hogy olvastok! :)