Inkább csókolj meg! /YoonMin+18/

13. Örökre így akarok maradni /+18/

Jimin:
Valaki el akart szakítani az álomvilágomtól. Egy olyan érzésből akartak kiragadni, amire már nagyon régóta nem volt példa. Világi nyugalom és biztonságérzet határolta az elmém falait. De most jött valaki, aki bontógolyóval esett neki az egésznek. Keményen rázták a vállam. Egy pillanatra kinyílt a szemem, de nem láttam semmit csak egy ablakot, és a rajta beszökő fénycsíkot. Háttal feküdtem a betolakodónak. Amikor az agyam tisztulni kezdett, és a testem megérezte a hozzá simuló forró bőr érintését, egyből kipattant a szemem.

Yoongi sose érne hozzám ilyen durván.
Felkönyököltem és megfordultam. Egy kócos szőke fej, egy álomittas arc hajolt felénk.
– Végre, az hittem belehaltatok a dugásba – sóhajtott fel rekedt hangon a betolakodó.
Amikor rájöttem hogy Tae a zaklatónk, megkönnyebbülten rogytam vissza az ágyra, a szavaitól pedig elvörösödtem.
– Mi a fene van? – kérdeztem megköszörülve a torkom.
Tae se volt jobban képben, mint aki ebben a pillanatban szállt ki az ágyból, és csak magára kapta az első kezébe akadó ruhát. Egy agyonig gyűrött fekete póló volt rajta és melegítő, a szemét dörzsölve rázta Yoongi fehér vállát, miközben a szőke haja a gravitációt meghazudtolva állt égnek. Amikor megláttam Yoongi hófehér testét a rá vetülő napfényben, nagyon gyorsan felébredtem.Tényleg csorog a nyálam, igaza van JK-nek.
Az arca földöntúli alkotás volt. A pici orr tökéletesen helyezkedett el a cicásan kunkorodó ajkak felett, amik most elnyílva piroslottak a tegnapi igénybevételtől. Az állkapcsa vonala élesen kirajzolódott, és én mindennél jobban meg akartam csókolni a kis hegyes állat. Yoonignak gyönyörű profilja volt, oldalról igazi macsó állvonallal és állkapoccsal rendelkezett, de ha szemből nézte az ember, tényleg úgy nézett ki, mint egy Gyűrűk Urából szalajtott tündefiú. Hiszen széltében nem voltak vastagok a csontjai, hegyes álla pedig teljesen beleolvadt az arccsontja törékeny ívével. Rájöttem, hogy imádom nézni az arcát. A megrebbenő fekete szempillákat, a szépen szedet szemöldököt, egyszóval mindent. Imádtam az undorodó arckifejezést az arcán, akárhányszor nem fűlik a foga valamihez, szerettem az elnyíló ajkakat, az elbambult tekintettett, olyankor kíváncsi voltam, vajon mi járhat a fejében.

A finom vonások mégsem egy törékeny embert rejtettek, hanem egy buldózert, aki bárkin és bármin átgázol, ha a szeretteiről van szó, vagy a bandánkról, a rajongókról.
A bőre alól domborodó finom hasizmok nagyon csábították a kezem, a széles mellkas hívta a fejem, hogy feküdjek rá, és hallgassam a mögötte dobogó erős szívverést. A karjai a feje alatt nyugodtak, és látni engedték a kis fekete szőrpamacsokat a hónaljában. A vállain megfeszültek az izmok, amiért ismét beléjük akartam mélyeszteni a fogaimat.
A bőréről a Twilight vámpírjai jutottak az eszembe, egy pillanatra úgy tűnt, Yoongi bőre is ugyanúgy csillog a napfényben. A birtoklási vágy egyből felgyulladt a bennem amikor tudatosult, hogy csak a derekáig van betakarózva, felrántottam az anyagot a nyakáig. Tae felhúzott szemöldökkel nézett rám még mindig kómásan, és elvette a kezét szerelmem válláról.
– Ez most komoly? – kérdezte szemrehányón.
Röhejesnek éreztem a szitut, de nem tudtam ellene tenni. Tudom hogy számtalanszor láttuk már egymást félmeztelen, de most Yoongi az enyém, és ez újfajta megközelítésbe helyzete a meglátásom, akármennyire is szégyelltem magamat miatta.
– Taehyung mi az istent csinálsz itt? – Suga váratlan morgására megugrottam, amikor megmozdult, és az izmai remegő játékban kezdtek, begerjedtem.
– Egyikőtök se vette fel a telefonját. Jin most szólt, hogy Sejin már náluk van. Neki jobban örültél volna?
– Isten ments – sóhajtotta, majd értem nyúlt. Még mindig nem nyitotta ki a szemeit, de a keze öntudatlanul tudta merre kell keresnie, megfogta a vállam és a mellkasára húzott. Fülig érő szájjal, hangosan sóhajtva fúrtam a fejemet a nyakhajlatába és feküdtem félig a testére.
– Jó reggel angyalom – suttogta a hajamba, majd belecsókolt a tincseim közé. Sírni támadt kedvem a lelkemben érzett teljeségtől, és a pillangók mennyiségétől a gyomromban. Kamaszkorom óta nem éreztem ennyi szárnyas jószágot repdesni a hasamban, mint ma reggel, Suga rekedt hangjától, álomittas mozdulataitól.
– Szia bébi – suttogtam vissza érzésektől remegő hangon.
– Hogy jöttél be? – kérdezte Taet.
– Jungkook tegnap elkérte a pótkulcsot Sejintől – mondta Tae felmutatva egy szürke mágneskártyát –, azt hazudta, Jimin elhagyta a kulcsát és mivel olyan szerencsétlen, el is hitte, így be tudott menni a cuccodért a szobába. Nem vitte vissza tegnap, és milyen jól tette. Szedjétek össze magatokat, addig én feltartom.
– Én is szeretlek – morogtam rá a megjegyzése miatt –, de tök felesleges volt idejönnöd. Az hiszed nem tudja a dolgot? – Tae lesajnálóan nézett végig rajtunk, a szeme élesen csillogott, és minket nézett hülyének.
– Nem, te csökkent értelmű! Lehet hogy kiderült, de a srácok egytől-egyig lojálisak hozzánk, még Sejinnek se árulkodnának.
Bírtam, hogy Tae ennyire naiv és bízik az emberekben. Imádtam a stábot, nekünk volt a legjobb személyzetünk a világon, de a pénz nagy úr és mindenki félti a renoméját.
– Mozduljatok meg! – szólt ránk, majd sarkon fordult, az ajtóban azonban megtorpant.
– Tudjátok, tegnap nem tudtunk beszélni, de nagyon örülünk nektek – mondta Tae mosolyogva. A szívem jóleső melegség járta át a nyílt és őszinte mosoly láttán, még Yoongi szája széle is megrándult.
– Kösz tesó – mondtam zavaromban.
– Ugyan, soulmate-ek vagyunk, megérdemlitek, de ha Suga, megbántod Jimint, kinyírlak.
Tae mosolyogva és csillogó szemmel mondta mindezt, de én láttam a fények másfajta villódzását az íriszében. Félelmetes tudott lenni ha akart. Suga felkapta a fejét, egyenesen a szemébe bámult a szőke terrornak, és sokáig csatáztak némán. Yoongi mosolyodott el előbb.
– Megértettem. Ha megbántom, én magam vágom le a farkam.
– Nem vagy te olyan reménytelen – nevetett fel Tae elégedetten, majd kilejtett az ajtón.

Suga kifordult alólam, oldalára hengeredett majd mindkét karjával átfogta a nyakamat és nagyon szorosan magához ölelt. A beszorultam a puha bőr és az illatok közé. Szabad kezem a derekára téved, és megragadva az oldala kemény ívét, hasonló hévvel vontam magamhoz.
– Nem akarok felkelni – mormolta a hajamba.
– Én se. Örökre így akarok maradni.
Yoongi egyetértően sóhajtozott.
– Jól vagy? – kérdezte váratlanul. Meghatott az aggodalma.
– Persze bébi, semmi bajom. Nem vagyok olyan törékeny, mint amilyennek kinézek.
– Ó, tudom én azt. Aki képes volt tegnap tövig elnyelni, az nem is lehet törékeny – kuncogott a hajamba.
Megint kacérkodott velem. A vágy görögtűzként folyt végig rajtam, erősen megragadtam a derekát és erőnek erejével a hátára fordítottam. Csodálkozva nézett fel rám.
Suga valóban tiszteletre méltó mérettel rendelkezik és nekem is megfordult a fejemben, hogyan is fogunk összepasszolni. Amikor már felé térdelve vártuk az összekapcsolódást, teljesen kitörlődtek ezek a gondolatok. Ő tökéletes volt számomra, a testét mintha nekem szánták volna. Épp hogy ráereszkedtem, már a prosztatámat súrolta, és olyan elemi erővel robogott át rajtam az élvezett, hogy azt hittem menten elélvezek csupán egyetlen apró mozdulattól. Még a kezemet sem kellett használnom, hogy elérjek a megsemmisülésbe.
Örültem, hogy Suga volt olyan belevaló, és nem hagyta magát vezetni, helyette leigázott és teljesen elvette a maradék józanságom. Életemben még csak hasonló orgazmusom se volt, mint amit tegnap átéltem Yoongival. A testem összes izma és idegvégződése, az agyamban randalírozó agysejtek is teljesen kiégtek. Az hittem nem fogom kibírni épp ésszel, mintha lángok nyaldosták volna a belsőmet és valami kiragadta volna belőlem a lelket, semmit nem hallottam és láttam. Csak a vakító tűzijáték ontotta magából a fényeket a szemhéjaim mögött. Sikerült túlélnem az elemi erejű élvezetet, és most sokkal többet akartam belőle.
Megragadva a finom csuklókat tepertem le Sugát az ágyra, a csípőjére ültem és fogva tartottam a pillantásommal.
– Szóval a csajaid nem voltak képesek ilyesmire? – kérdeztem halkan, megnyalva az ajkaim.
Suga szemem elkerekedett, az pupillái kitágultak. Éreztem a mozgást a takaró alatt a fenekemen. Életem legjobb érzése volt, hogy csupán egyetlen mozdulattal, egyelten nyelvjátékkal izgalomba tudom őt hozni. Olyan hatalmon volt ez, amire nagyon gyorsan rá lehet szokni.
– Azt nem mondtam. De egyikük se volt olyan tehetséges mint te, és... – akadt meg a hangja egy pillanatra –, egyiket sem szerettem.
Megfeszültem a hangjából kiérződő szomorúságtól.
– Egész életemben hazudtam magamnak Jimin. Egyik barátnőmet sem szerettem, pótléknak használtam mind. Én csak téged láttalak, amióta beléptél a dorm ajtaján. Nagyon fáj, hogy ennyi időt elvesztegettem – A bennem támad feszültségtől elengedtem Yoongi karját. Én nem tudtam viszonozni a szavait, azaz tudtam, de én nem szerettem bele első látásra.
Vagy igen, csak nem vettem észre, vagy nem akartam észrevenni? Vajon ezért menekültem Jungkookhoz?
Az új kérdések megrengették a nyugodt belső világom, és megfeszítették az elmém. Az agyam racionális része ok és okozat között lavírozott és megállíthatatlanul zakatolt. Suga, mint akinek radarja van hozzám, megfogta a combom és simogatni kezdett.
– Beszélj, mond el. Nem szúrjuk el már az elején – Remegő ajkakkal bólintottam.
– Most tudatosult benne, hogy én is menekültem.
– Mire gondolsz? – kérdezte felvont szemöldökkel, értetlenül.
– Én nem szerettem beléd első látásra – féltem mit váltott ki a reakciómmal. Suga arcán semmi nem tükröződött vissza. Továbbra is feszült pillantással vizslatott.
– Nem haragszol? – kérdeztem félve, amikor nem kaptam reakciót.
– Angyalom, én még azt sem hiszem el, ami tegnap történt – mondta fásultam, erőltetett nevetéssel.
Neki se lehetett egyszerű. Mi rokonlelkek vagyunk, megvan bennünk a kétség mindenre, ami csak körülvesz minket, mint például az érzelmek, emberek, történések. Én az engem ért támadásoktól váltam bizonytalanná, ő a depressziója és a háttere miatt. Ebből pedig nem kis problémánk származott világ életünkben. Nehezen bíztunk és hittük el a velünk történő jó dolgokat. Talán ezért is érzem azt, hogy a lelkem megtalálta a társát, ezért is érzem magamat könnyűnek és szabadnak a közelségétől. Mert mi társak vagyunk az örökkévalóságig. Mi egyek leszünk most és mindig. Csak erre én marha, nagyon későn jöttem rá.
– De ugye most már elhiszed? Én itt leszek neked örökre – mondtam halkan. Nem tudtam megállítani a kibuggyanó könnyeimet. Suga ijedten emelkedett fel és ölelt magához. Belecsúsztam az ölébe és úgy kapaszkodtam belé átkarolva a nyakát, mintha az életem múlna rajta.
– Lehet hogy én is szerettelek, már akkor is, csak féltem a flegmaságod miatt. Talán Jungkooknak is azért hagytam magam, mert én is kibúvót kerestem a fájdalmak alól. Erre csak most jöttem rá – zokogva mondtam mindezt.

Ahogy a szavakat visszahallottam, megvilágosodtam. Minden ott volt, és már nem a megvágott filmet láttam a fejemben, ahol Suga nem törődik velem máshogy a barátságon kívül, hanem az össze filtermentes megmozdulását. Az érintései, a tekintette, a testbeszéde most újonnan csapódott bele a mellkasomban, és fájt, mert nem vettem észre a félelmeimtől és a bizonytalanságomtól. Az sem értem, hogyan hasadhattam ketté, mikor én is állandóan kerestem az alkalmakat az érintésre, szavakat arra, hogy belemarjak várva azt, hogy incselkedve visszavágjon. Szerettem őt, de úgy látszik disszociatív személyiségzavarban szenvedek, mert az az énem, aki az elejétől fogva rajongott Sugáért, csak most kezd ébredezni, és visszaadni az emlékeim.
– Semmi baj – suttogta erősen simogatva a hátamat.
– De, ez baromi nagy baj! – erősködtem. A bennem tomboló érzések máglyakánt égtek, és nem akartak csillapodni. – Elszúrtam!
– Elég volt! – szólt rám erélyesen –, ez nem a te hibád, én se voltam szent. A stílusom miatt sokan nem álltak szóba velem és nem véletlen. Így védekezek, de téged sose akartalak bántani vele. Nem csodálom, hogy mást választottá, és nem is haragszom érte. Akkor nagyon dühített, és egy világ omlott össze bennem, de megértettelek.
– Sajnálom – szipogtam a vállára dőlve.
Suga felnevetett, kibontakozott a szorításomból és a kezeibe vette az arcom. Felsóhajtottam az arcomat körbeölelő meleg tenyér érintésére. Úgy éreztem, ebben az ölelésben öröké biztonságban leszek.
– Tisztáztuk, hibáztunk, zárjuk le. Mostantól boldog akarok lenni, veled, ameddig csak lehet.
– Örökre – mondtam belenézve a szemébe.
– Megígéred? – kérdezte reménykedve.
Annyira bólogattam, hogy majd leesett a fejem a helyéről. Suga hátravetett fejjel nevetett és kilátszott az összes foga. Fantasztikus látványt nyújtott boldogan. Amikor ismét rám nézett, azonnal csókba vontam a száját. Ajkai egyből megnyíltak előttem, így birtokba vehettem a nedves forróságot. A keze erősen markolta a derekam és a testéhez szorított, miközben fáradhatatlanul mutatta meg, mire képes a nyelve a rappelésen kívül, pusztán az én számban játszadozva. Megborzongtam a vágytól, a merevedésem pillanatok alatt kelt életre és követelte a figyelmet.
– Akarom – suttogtam a szájába. Amikor ezek a hangok elhagyták a számat, nagy tenyerei fenekemre vándoroltak és keményen beléjük markolt. Nyögés szaladt fel a torkomon, amikor ez éles fájdalom hirtelen csapott át emésztő vágyba.
– Nem sok időnk van – morogta Yoogni a kulcscsontom bőrét csókolva, miközben a hajába kapaszkodva szorítottam magamhoz.
– Akkor nagyon gyorsan álljunk neki – sürgettem. Nevetést kaptam, de gyorsan elhalt, ugyanis kopogtak.
– Suga, ébresztő! – Megfagytunk, az volt a szerencsénk, hogy a menedzsereink nem tapintatlan barmok, ezért mindig kopognak ébresztés előtt.
– Ébren vagyok! – kiáltott ki Yoongi az ágyból Sejinnek.
– Tényleg? – jött a meglepett hang az ajtó mögül. Való igaz, Suga nagyon korán képes felkelni, de koncert után alig lehet kirugdosni az ágyból.
– Akkor jó, nem láttad Jimint? Senki se tudja hol van – Sejin aggodalma meghatott, így inkább én szólaltam meg.
– Itt vagyok.
– Hála az égnek! Legközelebb szólj, ha másik szobában alszol – kérte burkolt leszúrással.
– Bocsánat, de bealudtam. Annyira dumáltunk, hogy elszaladt az idő, Suga pedig szívesen látott.

Yoongi egyik hosszú ujja végigsimította a fenekem középpontján, a szája pedig az egyik mellbimbómat harapdálta. A nyelvembe kellett harapnom, nehogy felnyögjek.
– Semmi baj. Készüljetek, egy óra múlva indulunk.
Csalódottan sóhajtottam fel, amikor Sejin léptei eltávolodtak az ajtó elől, Suga is csatlakozott hozzám. Mindketten tudtuk, nem eshetünk egymásnak.
– Majd este bepótoljuk – mondta megcsókolva a nyakamat.
Nem akartam lelombozni, de nem tudtam, hol gondolja bepótolni. Mind a ketten szobatárssal rendelkezünk, a lakás egy kibaszott hangyaboly, ahol sosem áll meg az élet, és JK szobájába se mehetünk, mert ott van a hangcucca, a gardróbja, és az még mindig az ő szobája az össze belehordott vackával együtt. Kicsit fájt visszatérni a valóságba. Leszálltam Sugáról és megálltam az ágy mellett. Amikor meglátta kemény férfiasságom, egyből elfeketedett a szeme és megfeszült az arca.
Suga szereti az orált, szereti a szexet és telhetetlen.
Erre nagyon gyorsan rájöttem. A szeme most is éhesen pásztázott és szerintem észre se vette, hogy megnyalja azokat a csábító ajkakat. Amikor ledobta magáról a takarót és kiült az ágy szélére, a félhomályban megláttam a romokat a testén. Rendesen elintéztem. Lila foltok voltak a kulcscsontján, még véletlenül se olyan helyen, ahol el lehetne takarni. A körmöm félhold alakú nyomokat hagyott a bal vállán, mintha egy tűzőgéppel estek volna neki. A bal felkarján négy éles, vörös csík futott végig, és a jobb combja is hasonlóan a körmeim nyomát viselte. Le kell nyesnem őket, vagy tönkreteszem az a porcelán bőrt.
Az izmos vállak megfeszültek, ahogy megmozgatta fájós bal vállát, a mellizmai összeugrottak a mozgástól, összefutott a nyál a számban a látványtól. Ami az egész pasit megkoronázta, az a férfiassága volt.
A vöröses bőrbe öltözött gyönyörűség hosszú, és majdnem elérte Suga köldökét. Kellően vastag volt és erre csak rátette egy lapáttal a bordó, szinte sötétlilán lüktető vastag erek sokasága. Makkja széles volt, bíbor, és teljesen elütött Yoongi fehér hasától. Fekete szőr kunkorodott az ágyékán, lekúszva egészen a combtövéig. Ahogy a vágy átszaladt rajtam, a farkam megugrott és megremegett a térdem. Suga észrevette ezt, a szeme összeszűkült, mint egy támadó vad, olyan gyorsan csapott le rám. Megragadta a csuklómat.
– Gyere ide! – morogta felismerhetetlen hangon. Hason találtam magamat az ágyon, pucér fenékkel felfelé. Suga egyetlen tenyere elég volt ahhoz, hogy lefogja mindkét csuklóm és a matrachoz szögezzen. A karjaim kifeszítve markolták a lepedőt fejem felett, majd egy forró és hatalmas pénisz csúszott be a farpofáim közé. Borzongás szaladt végig a testemen, de úgy, hogy még az ágyékomat borító szőr is égnek állt, pedig ez jelen pillanatban fizikailag lehetetlen. Bizsergett a bőröm, ahogy a nyakamba hajolt és a fülembe suttogott. Az izgalom, és Suga elképesztő dominanciája olyan volt mint a gyújtózsinór és dinamit. Csak itt én voltam a robbanóanyag és Suga okozta a láncreakciót. Szabad keze a gerincem vonalát simogatta, majd áttért a fenekemre.
– Olyan kibaszottul gyönyörű vagy – recsegte a fülembe. Hangosan szűköltem a rám törő remegéstől. A farkam szökőkúttá változott, és a medencémben lévő minden izom feszülten várta a folytatást. A belső izmaim pusztán a hangjától pulzálni kezdtek.
– Szereted ha leigáznak? – suttogta kérdőn a fülembe. A semmiből, és teljesen váratlanul, egy nedves ujj csúszott a testemben, én pedig felkiáltottam az idegeimen átrobogó ingerektől.

Nagyon félreismertem Yoongit.
Ő egy telhetetlen domináns csábító, akinek most én voltam a játszótere. Abban is biztos voltam, hogy csak tetette a tegnapi bizonytalanságot, mert most bátran és célirányosan készült az őrületbe kergetni.
– Szeretem – rebegtem fulladozva. Suga hosszú ujjai tökéletesen készítették elő a testemet. Már két ujj járt bennem és rendületlenül ostromolta a prosztatám. Elképesztő érzés volt alávetnem magamat neki. A gerincen mentén végigfutó csiklandós érzés most forró lávaként gyűlt össze a derekamban. Hogy jobban hozzám férjen, magam alá húztam a térdem amennyire engedte. Szerettem ha ledominálnak, ha valaki felém magasodott és lefogott. Nem voltam BDSM rajongó, a Szürke ötven árnyalatát kifejezetten pocséknak könyveltem el, de egy minimális fájdalmat, és a felettem való uralkodást kifejezetten élveztem az ágyban, amíg én irányítom a durvulást. Ez fordítva is igaz volt, szerettem ezt a partneremre is átfordítani, Sugának viszont még nem kell ettől tudnia, ráérünk még vele, akármennyire is felajánlottam magát tegnap. Nem tudhatta, miket meg nem tettem vele fejben, tizedmásodpercek alatt, a bokájáig belepirult volna ha megtudja.
A fejemet a matracba fúrtam és igyekeztem eltompítani a sikolyaim.
Nem értettem, hogyan élhettem eddig nélküle, hogyan is kezdhettem mással. Senki nem ért fel hozzá azok közül, akikkel valaha voltam, még JK is fényévekre van ettől az aranykezű szexistentől.
– Akkor szexelünk? – kérdeztem fejhangon a lepedőből, amikor hallottam pattanni a síkosító üveg tetejét.
– Azt hittem már azt csináljuk – nevetett halkan.
– Elkésünk! – mondtam húzva az agyát.
– Érdekel? – kérdezte csodálkozva.
– Leszarom – nyögtem, amikor végigcsókolta a gerincem vonalát és beleharapott a lapockámba, majd egyszerre három ujjal hatolt belém. – Yooongi... – kiáltottam a nevét elnyújtva a remegéstől.
Lihegtem mint egy versenyló. Suga csuklójának feszülve sóhajtoztam akár egy rossz ribanc, és imádkoztam, hogy kibírjam legalább addig, még be nem teszi.
Elengedte a kezem, sebes léptekkel az asztalhoz ment.
Felnéztem, élvezte volt látni az a kerek feneket, a horpadásokat a farpofái oldalán, a karcsú, mégis erős combokat. Szemből még nyálcsorgatóbb látványt nyújtott, életem végéig ezt a kilátást akarom nézni. A fehér test olyan volt mintha egy vágyálomból lépett volna ki. A hófehér bőrű szőke herceg, csak nem lovon ült, mert a nehéztüzérségtől a lába között nem is fért volna el a nyeregben. A farka büszkén meredt előre és nagyobbnak tűnt mint valaha. Az arcán elterülő ragadozó kifejezéstől nagyot kellett nyelnem a rám törő forró hullámoktól.
– Bassza meg... – nyögtem a testét bámulva, meglovagolva saját testem önkéntelen izomrángásait. Egy gumival jött vissza és nem tétlenkedett. Hallottam szakadni a fóliát és a nedves cuppogó hangot, ahogy magára görgette.
– Szeretem ha csúnyán beszélsz – nevetett a bőrömbe, ahogy megcsókolta a gerincen alját. Beleharapott a fenekem ívébe, evvel heves remegésre késztetve a testem.
– Akkor dugj meg keményen, és ne finomkodj! – morogtam kitolva felé a fenekem. Az állatias hördüléstől össze kellet szorítanom a combjaim. A hangja csak még jobban feltornázta bennem a vágyat. A kezeimmel belemarkoltam a lepedőbe és összeszorítottam a fogam, amikor megragadta a csípőm, és lentebb húzott az ágy szélére. Lecsúsztam a lepedőn, két lábal megálltam előtte, majd bedőltem. Sokszor voltam már ennyire kitárulkozva életemben, de most zavarban voltam. Suga éles levegővételei, az erős szorítás zavarba hozott. A tekintette égette a fenekem, és annak környékét. Izgató és félelmetes érzés volt, nem csak testileg, de lelkileg is kitárulkozni előtte. Úgy ahogy ő nekem megadta magát tegnap, így én is neki adom mindenem. Ő más volt mint a többi, többet ért nekem bárminél ezen a világon, és azt akartam hogy tudja. Tegnap olyasmit láttam a szemében, amit senkinek se mutatott meg. A sebezhetőséget, a fájdalmat és a bizonytalanságot... El akartam venni tőle ezeket a sötét érzéseket és újakkal megajándékozni.
Először az ujjait éreztem meg, majd a forró húst az ánuszomnál, még a levegő is a tüdőmben ragadt. A könyökömmel támaszkodtam a matrac szélén és vártam a beteljesülést.
– Mehet? – kérdezte felém hajolva. Ahogy a hátamra dőlt és a fülembe sóhajtott, megrázta a testem. Mintha elektromos kisülések járták volna át az ereim, felnyögve bólintottam.
Olyan simán és lassan csúszott belém, hogy egyáltalán nem éreztem fájdalmat. Hangosan sóhajtozunk mindketten, majd megállt és várta.
Könnyek szöktek a szemembe amiért ennyire figyel rám, de ma többet akartam. Én mozdultam elsőnek, hátracsúsztam. A keménység sokkal mélyebbre ért az új szögtől, mint tegnap. Az agyam kisült, én pedig a matracba nyomott fejjel könyörögtem, hogy kezdjen mozogni.

Csillagokat láttam minden egyes mély lökésnél. Az ökleim úgy szorították a fehér lepedőt magam alattam, hogy kifehéredtek a csontjaim. A lábam remegett, és ha Suga nem tart meg a csípőmnél fogva, tuti hogy az ágyra hanyatlok. Keményen csapódott a fenekemnek, a farka mélyen járt bennem és az idegek összesűrűsödött pontját ostromolta. A nyakamba folyt a saját verejtékem és úgy nyögtem, hogy én éreztem magamat kellemetlenül. Összeszorítottam a számat, és beékeltem a térdem az ágy oldalába.
– Keményebben! – nyöszörögtem.
Többre vágytam! Azt akartam, hogy veszítse el a kontrollt és adjon nekem mindent, amit csak lehet. Hallottam a mordulást a hátam mögött, a bőrünk ütemes találkozása azonban megszakadt. Éreztem a hezitálást, nem akartam hogy hezitáljon. Összeszorítottam belső izmaimat, amitől Yoongi körmei a csípőmbe vágtak és fojtottan a nevemet kiáltotta.
A reked és sóhajszerű szavaktól a farkam folyni kezdett és a nagy fehér cseppek a szőnyegre hullottak.
– Dugj meg bébi. Ne félj.
Nem akarom hogy gondolkozzon, az ágyban nem gondolkozunk!
Fojtattam az izmaim játékát, de evvel magamat is kínoztam. A gránitkeménység minden egyes rángásnál mélyre csúszott, és tökéletes szöget ért.
– Nem bírom már sokáig – nyögtem. Mindenem reszketett, a hasam megfeszül és még mindig a saját életemért kapaszkodtam az ágyneműbe. Yoongi torokhangos felmordult, majdnem teljesen kihúzódott belőlem, de utána teljes erőből csapódott a testembe. A kiáltásom olyan hangosra sikeredett, hogy a matrac se tudta eltompítani.
Úgy éreztem magamat, mint akit egy vulkánba dobtak. A fejem elnehezült és a vakító fénypontoktól alig láttam valamit. Az agyam vészleállást hirdetett, és a nyögésen kívül másra nem adott parancsot. Suga aggodalmas hangon megszólalt.
– Fájt? – kérdezte riadtan.
Hogy fájt-e? Eldobtam a gondolataimat a vak vágytól, és a soha nem érzett ingerektől.
Már nem érdekelt semmi és senki. Őt akartam, és a részemet a szenvedélyéből.
– Csináld! Még nem könyörgök azért, hogy állj le. – Nem hittem el, hogy ezek a szavak hagyták el a számat. Egy olyan érzésben lebegtem, amit soha nem akartam elveszíteni.
– Akkor kapaszkodj – recsegte a fülembe, én pedig rájöttem, túl elhamarkodottan szólaltam meg. Yoongi könyörtelenül lökött egyet a csípőjével, amitől teljesen felnyársalt. Éles, szinte zokogó kiáltás szakadt fel belőlem, de a fenekemet sokkal fentebb toltam és még többért könyörögtem.
– Imádom hogy ilyen szűk vagy – morogta állatias hangon, majd tovább folytatta a kíméletlen lökéseket.
Elködösült a látásom és teljesen kikapcsolt az agyam. Úgy játszott rajtam, mintha a saját hangszere lennék, egy hangversenyzongora, amit ő hangolt tökéletesre, és csak ő veheti birtokba a belőle előcsalt akkordokat. A csípőjét tökéletes szögben mozgatta, és a ritmusa olyan volt, mint valami ősi, és elfeledett tánczene. Már nem bírtam kapaszkodni, a térdeim összecsuklottak. Suga a csípőmért kapott és még erősebb tempót diktált.
Hirtelen meg akartam fordulni, látni akartam az arcán az élvezetet, a testén futó izmok feszülését, de már túl késő volt. Elengedte egyik kezével a csípőmet, majd marokra fogta a farkam. Ahogy a gerincen természetellenes szögben meghajlott, és az új élvezett cseppfolyóssá változtatta a testem, elértem a mennyország kapujába.
– Élvezz bogaram! Jó hangosan.
Tettem amire kért.
Magam se tudom mit éltem át, de több volt, mint egy harmadik típusú találkozás. Örökkévalóságnak tűnt, amíg az egekig érő hullámok a teljes megsemmisülés felé dobálták a testem. Megszűntem létezni, miközben az izmaim lüktetve vették el Sugától azt, ami jogosan nekem jár. Egy másik dimenzióba repültem, és nem tudtam, visszatérek-e valaha.