Inkább csókolj meg! /YoonMin+18/

4. Ideje vallani?

Jimin visszaemlékezése:
Nem emlékszem arra, hogyan jutottam el a szobámba. Arra se, miként tudtam elaludni. Rettenetesen ébredtem. Mint akin átment egy úthenger... Kétszer.
A szemeim be voltak dagadva, nyilván álomba zokogtam magamat. Nem voltam elég részeg ahhoz, hogy mindent elfelejtsek, pedig a lelkem eladta volna azért, hogy meg nem történté tehessem a múlt estét.
Zombi módban támolyogtam a fürdőbe és percekig folyattam magamra a forró vizet. Amikor ismét embernek éreztem magamat, kivánszorogtam a konyhába.
Jin éppen főzött. Mosollyal az arcán köszöntött, amit én nagy erőszakkal tudtam csak viszonozni. Remélem, a másnaposság látszik rajtam, és nem a tehetetlenség, amiért nem tudom irányítani a saját életem, az elcseszett érzéseim, és a kételyeimet.
Gépiesen felültem a bárszékre.
– Jó reggelt szülinapos, éhes vagy? – kérdezte. Jin mosolya valamiért nyugalmat keltett bennem. A gondolataim teniszlabdaként pattogtak a fejemben, mintha az agyam egy fallabda terem lenne. A hangzavar kezdett megőrjíteni.
– Nem köszi, de egy kávé jól jönne – suttogtam. A hangom olyan rekedt volt, hogy fájt megszólalnom.
– Nem semmi! – füttyentett Jin –, remélem, rendbe jössz a próbára. Amennyit ordítottatok tegnap, a többieknek se lesz rózsásabb a hangja.
Jin befordult a kávéfőző felé, és pedig benéztem a nappaliba.
Rend volt, a bútorok még nem voltak a helyükön, de az üres poharak és tányérok eltűntek. A padló fel volt mosva, és jó illat terjengett a lakásban.
– Ki csinált rendet? – kérdeztem.
– Nem tudom – mondta Jin. Lerakott elém egy bögre kávét. – Reggel már így keltem. Suga és Namjoon bementek a céghez dolgozni, Hoseok pedig a táncteremben van.
– Tae és JK? – kérdeztem belekortyolva a kávémba.
Jin megvonta a vállát.
– Nem tudom, nem néztem meg őket. Elégé szét voltak csúszva az este, nem valószínű, hogy ma látjuk őket.
Nem-e?
Felkeltem, besétáltam Jin mellett a konyhába. Elővettem két bögrét és tejeskávét csináltam. Sok cukorral, sok tejjel, hogy JK-nek legyen miért fintorognia.
Könyökkel löktem ki Tae szobaajtaját a két bögrével a kezemben.
A szex illata töményen csapódott az arcomba, elfintorodtam, de beléptem a szobába. Tae nem húzta le a sötétítőt, így a szoba nappali világosságban úszott. Letettem a bögréket.
Leültem Tae íróasztalához, megfordultam a gurulós székkel, hogy rálássak az ágyra. A fiúk tegnapi ruhái szerte-szét hevertek a kis szobában, az ágy mellet összegyűrt papírzsebkendő galacsinok és kotonos fóliák eldobálva.
Kirázott a hideg. Nem tudom, miért ültem be hozzájuk.
Amint megláttam, hogy JK karjai miként ölelik magukhoz Taet, elcsitultak egy kicsit az ellenérzéseim. Haragudtam, de nem azért, mert lefeküdtek egymással, igazából, tényleg nem tudom miért haragudtam.
Lehet, hogy csak a saját hibámat vetítem ki rájuk, mikor ők nem tehetnek semmiről. Aki ludas itt, az én vagyok. Tegnap pedig annyira kiszolgáltatott voltam az ingereknek, hogy inkább az ő tetteiket vettem magamra, mint a sajátom. Talán a szívem úgy ítélte meg, hogy Taeval és JK-vel jobban elboldogulok, mint Yoongival.
Jól gondolta.
JK olyan nyugodtan látszott, Tae pedig eltűnt az ölelésében.
Vajon szerelmesek egymásba, vagy csak a tegnapi alkoholt tett be nekik?
Kétlem, akkor JK nem ölelné olyan szorosan.
Elmosolyodtam, hónapok óta nem szexeltünk Jungkookal. Nem kívántam őt és bele voltam zúgva Yoongiba. A fiú sem közeledett hozzám. Amióta elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok Sugába, nem is próbálkozott. JK nagyon tiszteli és szereti Yoongit, így teljesen megértettem. A kapcsolatunk nem változott, ő (is) a legjobb barátom, de az ágytornát elhagytuk.
Annak idején ő tizenhét éves volt, én tizenkilenc. Kétségbeesetten fordul hozzám az érzéseivel, én pedig mindenre válaszoltam, mit csak kérdezni akart. Aztán egyszer csak az ágyban találtuk magukat. Nem voltunk szerelmesek, csak dugtunk. Feszültség levezetés volt csupán.
Az agyam kezdett egyenesbe jönni. A tegnapi öngyilkos merényletemmel nem tudtam mit kezdeni, de hátha a barátaim kisegítenek.
Hangosan megköszörültem a torkomat.
Élvezet volt nézni, ahogy JK összerezzen, és pillanatok alatt kinyitja a szemét. Egyenesen rám nézet.
Elengedte Taet és felkönyökölt. A szemeiben ott volt még az álom, de a mérhetetlen bűntudat szíven ütött.
– Ne néz így rám! Még én érzem magamat hibásnak – szóltam rá. JK lesütötte a szemét. – Ébreszd fel Csipkerózsikát!
Bólintott mint valami jó katona, majd megrázta Tae vállát.
Tae morogva elhúzódott tőle, még jobban belebújva a fekete ágyneműhuzatba.
– Ébresztő! – kiáltottam el magamat egy oktávval lejjebb. A hangomba beleremegett Tae ablaka, és az én torkom se örült neki igazán.
A soulmate-em olyan hevesen ült fel, hogy majdnem lefejelte JK-t, ha annak nem gyorsak a reflexei, még így, másnaposan is.
Döbbenten nézet rám, majd JK-re.
Odaadtam nekik a kávéjuk. Csodálkozva néztek rám.
Megálltam felettük, keresztbe font karral néztem a félmeztelen párost. A szívásnyomokat a nyakukon, a karmolásokat Jungkook mellkasán és vállán.
Tényleg jól szórakoztak. Kétségbeesetten próbálták kerülni velem a szemkontaktust. Hol a kávét, az ágynemű vagy a kezüket nézték. Igazából meghatott a dolog, hogy ennyire aggódnak az én lelkivilágomért. Az meg túl sok volt, hogy Jungkook bűntudatot érez amiért mással fekszik össze rajtam kívül. Az már más, hogy pont a legjobb barátommal tette meg.
Nem bírtam tovább ezt a tettetett haragot, mosolyogva megráztam a fejem.
– Elmondhattátok volna, hogy egymásba szédültetek.
Tae és JK álla koppant volna, ha nem az ágyban ülnek.
– Én nem haragszom. Csak tegnap kicsi sokk volt a látványotok – mondtam. Fél fenékkel felültem a fehér, üveglapos ékszertároló asztalra.
– Ne haragudj! – mondta JK teljes bűnbánatban fürdő arccal. Attól féltem, összeroppantja a kávés bögrét, annyira szorította.
Megráztam a fejem.
– Ugyan Jungkookie, sose voltál belém szerelmes, ahogy én se beléd. A szex az szex, de azt hiszem, nálatok nem ez játszik. Erősítsetek meg benne, hogy helyesen találgatok.
JK és Tae összenéztek, majd Tae kinyújtotta felé a tenyerét. JK habozva, de megfogta a kezét.
– Remek, akkor ezt megbeszéltük. Csak légyszi, kíméljetek meg a féltékenységi jelenetektől, öregek vagyunk már hozzá.
Tae felkuncogott, JK átölelte a vállát és csókot nyomott Tae éppen barna hajába.
Elmosolyodtam, édesek voltak együtt. Annyira lekötött Suga, hogy észre sem vettem a legjobb barátaim románcát. Szégyelltem magamat emiatt. Gyorsan át akartam lendülni ezen a sztorin, és azt akartam, hogy ezt ők is megtegyék. Nem akartam, hogy rosszul érezzék magukat.
– Bocs, hogy kiakadtam tegnap, de történt valami...
– Mond el! – sürgetett Tae. – Amikor meghallottam a zokogásod, majd meghaltam a félelemtől. Jungkook nem engedett ki az ajtón – mondta rosszallóan az énekesnek.
– Azt kérte, hagyjuk békén. Ha odamész, ma valószínűleg nem beszélgetnénk.
JK-nek igaza volt és ezt Tae is belátta.
– Miért nem ülsz ide mellém? – kérte Tae, megpaskolva a matracot maga mellett.
– Majd ha fagy! – mondtam megborzongva. – Amint új ágynemű lesz azon az ágyon, akkor, esetleg, leülök.
JK elröhintette magát, Tae arca pedig elvörösödött.
– Mond már! Megesz a kíváncsiság. Mit csináltál? – sietettet JK legurítva a kávéját. Elfintorodott, én pedig jó nevettem magamban. Nyilván a másnapos gyomra nem igazán örült az édes löttynek. Fél szemmel rám sandított, én pedig tetettet közönnyel megvontam a vállam. Nem szerette a túl édes kávét, de kamuzásért jár egy kis bünti, még ha pitiáner is. Tae sem fog kimaradni a buliból.
Amikor szendén elmosolyodott, megkönnyebbültem. Értette a célzást.
Remélem azt is felfogja, hogy nem éreztem megcsalásnak a tegnap estéjüket.
Nagy levegőt vettem és összeszedtem a maradék bátorságom.
– Kikezdtem Sugával – mondtam összeszorítva a számat.
A barátaim úgy néztek rám, mintha magával az Ördöggel találkoztak volna.
– Várj, mit értesz az alatt, hogy kikezdtél vele? – kérdezte JK.
– Hajnalban egyedül voltunk a nappaliban, én részeg voltam, ő pedig olyan csábító... – megdörzsöltem a szememet és halkan folytattam. – Aztán megöleltem, és valami olyasmit mondtam, hogy imádom az illatát...
Tae felszisszent, JK pedig felhúzta a szemöldökét.
– Ennyi? – kérdezte.
– Nem elég! – fortyantam fel. Dühített, hogy JK ennyire félvállról veszi ezt a dolgot. Ez mindnyájunkra kihat. Ha Suga megharagudott rám, nekem annyi!
Nem tudunk majd rendesen együtt dolgozni, és ha ezt megtörténik, összeférhetetlenség miatt becsődülhetünk.
– Jimin, én magam tettem Suga elé egy egész üveg whiskyt, miután már egyet megittak Jinnel. Semmire nem szabadna emlékeznie a második üveg fele után. És megitta a második üveget – mondta a fiú, de egy kicsit elbizonytalanodott. – Ugye? – kérdezte.
– Azt hiszem. – Valami rémlett, de nem az üvegre figyeltem, hanem az illatára.
A pillanat összes momentuma felvillant előttem Suga illatának emlékére. A kezei a derekamon, a saját szemérmetlenségem...
Nem ittam eleget ahhoz, hogy az öszesett levetkőzzem, de elég volt, hogy elássam magam Yoongi előtt. JK szavai akkor sem adtak okot a nyugalomra. Semmi nem volt biztos, ha a rapperől és alkoholról volt szó. Suga remekül tolerálta a magas véralkohol szintet, de azt nem tudom, mennyi whiskytől veszíti el az emlékeit. Mindenesetre nem voltam nyugodt, továbbra is a félelem fekete férge rágta a gondolataimat.
– Ezen már nem tudsz változtatni – mondta Tae. –, találkoztál már vele?
– Nem, elment dolgozni.
– Akkor van időd kitalálni mit tegyél... – JK nem tudta végigmondani a mondatott, mert nyílt az ajtó.
– Gyertek enni vagy...
Jin ugyanúgy fagyott a szőnyegre, mint én múlt este. A barna szemek kikerekedtek és elnyílt a szája. JK és Tae ijedten kapták maguk elé a takarót, mint valami ijedt tinilányok. Akármilyen szar volt a helyzetem, elröhögtem magam.
JK tekintetét egy tömeggyilkos is megirigyelte volna, amikor rám nézet.
Jin szerencsére megtalálta a hangját.
– Ez mikor történt? – kérdezte kábán, ujjal mutatva az ágyra. Ez egy remek kérdés, én is kíváncsi voltam rá.
– Igen, ezt én is szeretném tudni. Tegnapi volt az első, vagy hamarabb kezdődött?
Tae elnézett mellettünk.
– Tegnap történt – mondta halkan. –, de azt hiszem, hamarabb kezdődött.
– Váó! – mondta Jin, és végre elengedte a kilincset. – Valamiért azt hittem, egyszer Jiminnel jössz össze, nem pedig csak alkalmakra. – Jin JK-re, majd rám nézett.
Tiltakozóan ráztam a fejem. Hálás voltam neki, miért nem akadt ki rajtuk.
– Ha szerettük volna egymást, már rég hivatalossá tettük volna előtettek.
– Miért, ez hivatalos? – kérdezte Jin a barátaink felé mutatva, akik úgy ültek ott, mint az elítéltek.
– Hivatalos? – kérdeztem őket.
– Mi ez a vallatás? Elég lesz! – fortyant fel JK rácsapva a takaróra.
– Válaszolj! – utasította Tae halkan. A tekintette mintha megtört volna. Reménykedve, mégis félelemmel nézet JK-re. Tae teljesen bele volt esve a maknaeba. Ha nem így lenne, nem rettegne ennyire a nyuszi válaszától.
Remélem JK nem szúrod el. Ha igen, kiherélek!
A levegő egy pillanatra megtelt feszültséggel. A mosógép zúgását tisztán hallottuk, pedig az a lakás másik végében volt csukott ajtó mögött. A csend idegtépő volt és zavarba ejtő.
JK megtorpant és áthatóan nézte a baráton jóképű arcát. Hirtelen megragadta a tarkóját és megcsókolta.
Rettenetesen furcsa élmény volt látni azt a csókot. Olyan eleven volt, és tele szerelemmel. Számomra ismeretlen volt az a fajta csók, engem JK sosem érintett ennyi érzelemmel a mozdulataiban.
Bezzeg Yoongi!
Ő úgy ért hozzám, mintha én lennék a világ legértékesebb tárgya, minimum.
A maknae nem az az érzelgős típus, és a mi, csak szex és más semmi kapcsolatunk sem tartalmazott a vágynál több érzelmet. Nem aludtunk el összeölelkezve és nem keltünk csókot váltva, alig aludtunk egy ágyban az együttléteink után.
– Szeretlek! – suttogta Jungkook Tae szájába. – Tegnap elmondtam, és még sokszor el fogom mondani.
A soulmate-emel madarat lehetett volna fogatni. Az én szívem pedig kellemes bizsergésbe kezdett a boldogságuk láttán. Tae hosszú karjaival magához ölelte az izmos testet és eldőltek az ágyon. Megfogtam Jin karját és rákacsintottam. Nekünk ideje menni.
Jin felocsúdott döbbenetéből, amikor húzni kezdtem az ajtó felé.
– Ne kezdjetek neki! – szólt az ágyban fetrengőkre. – Gyertek enni, aztán bemegyünk a céghez.
– Minek? – kérdeztem csodálkozva. Rossz volt hallani. Más se hiányzik nekem. – Szabadnapunk van!
– Csak neked, mi megígértük J-Hope-nak, hogy megnézzük az ötleteit. Neked pedig meg kell köszönöd Yoonginak a takarítást.
– Ő takarított? – döbbentem meg. –, honnan tudod?
– Ahogy pakoltam be a mosógépbe a szennyesem, véletlen a tegnapi nadrágját is összefogtam vele. A szárát kimarta a tisztítószer. Nem értem, miért nem a kukába dobta – morfondírozott Jin kifelé sétálva az ajtón. – Az a gatya menthetetlen – méltatlankodott. A hangja tompán csengett a folyosóról.
Szóhoz se jutottam.
Most már tényleg pánikoltam. JK és Tae is felültek az ágyban, aggodalommal a szemükben néztek rám, és szinte telepatikusan kommunikáltak velem.
Ezt nem úszod meg! Ideje vallani.