Inkább csókolj meg! /YoonMin+18/

7. Jimin meg akar csókolni?

Suga:
Csak a mosdóba indultam, félúton azonban JB megállított és beszédbe kényszerített. Lehúzott maga mellé a szabad ülésre és be nem állt a szája. Igazából, nem volt olyan vészes. Kellemesnek találtam a témát az új énektanáráról, az új albumötletükről. Észre se vettem milyen gyorsan telik az idő. Közben JB széktársa, Mark is megérkezett, ezért el kellett hagynom a helyem. JB még megesketett, hogy folytatjuk a beszélgetést, majd távoztam. A repülő belseje már félhomályban úszott, az utasok nagy része aludt. 
Amikor visszaértem a helyemre, az a látvány fogadott, amire nem készültem fel teljesen.
A féltékenység és a harag egy orkán erejével csapott le rám. A fejemben megszólaltak a vészharangok, és minden vágyam volt törni-zúzni a csalódottságtól.
Jungkook, Jimint magához ölelve aludt el a székben. A szőke fiú úgy feküdt a széles mellkason, mintha világ életében ezt csinálta volna.
Igazából csinálta, majdnem két évig ha jól tippelek.
Eddig nem zavart annyira, de most kihozott a béketűrésemből.
Megálltam felettük, azon voltam, hogy jelenetet rendezve felkeltsem őket, amikor Tae megjelent a szűk folyosón.
– Yoongi, nem láttad Jungkookot? – kérdezte.
Egy vérbeli jógi módjára lélegeztem és próbáltam lenyugtatni magam. Tae érkezése egy kicsit lenyugtatott, és volt időm rendet tenni a lelkemben.
Lassan tudatosult bennem, mit akartam csinálni.
Jelenetet rendezni? Én?
Szánalmasnak éreztem magam, amiért ennyire képes lennék lesüllyedni egy bizonyos szintre, ahonnan már nincs visszaút. Soha többé nem mosnám le magamról a megnyilvánulásom, ami tuti nem lenne se kedves, se aranyos. Inkább durva és alpári.
Semmi jogom nem volt elküldeni őket melegebb éghajlatra azért, mert egymást ölelve aludtak el. Maximum azért akadhattam ki jogosan, hogy Tae erényei megvédjem.
Jimin és JK elmondásai alapján „csak" barátok voltak. Nem volt köztük semmi, mióta Tae és JK összejöttek. Mégis, néha úgy viselkedtek, mint akik azóta is összejárnak. Marhára idegesített a dolog, de mindenki rájuk hagyta, mivel Tae nem rendezett féltékenységi jelenetet miattuk. Azon kívül, mivel az ő ship fandomjuk ment a legjobban, övék volt a fanservice nagyobb része.
Ja! És még én beszélek?
Amióta megláttam Jimint szerelmes vagyok belé, azóta mégis három lány fordult meg nálam, akikből az egyikkel jártam is. Nem sokáig, de akkor is együtt voltunk. Én mégis Jimin szerettem.
Sosem tartottak sokáig a kapcsolataim, mindet elszúrtam. Vagy a munka miatt, vagy a nemtörődömségem győzött, vagy a lustaságom. Nem törtem magamat a kedvükért. Az a minimális érzelmi száll, amit kiváltottak belőlem, elég volt egy két légyotthoz, de többre nem voltam képes.
Alapból egyik sem volt az esetem. Mivel alapjáraton nem a külsőségekre megyek rá. Ugyanúgy érdekeltek egy pasit gondolatai, mint egy lányé. Viszont még soha nem jártam férfival, és nem voltam otthon a témában. A szakirodalom biszexnek mondana, de engem nem nagyon érdekel a másik külseje. Inkább a gondolatai mozgattak meg, az, hogyan látja a világot. Mi érdekli, mitől jön lázba. Jimin ezek közül is kivétel volt, az ő külseje kifogástalan, és imádtam legeltetni rajta a szememet, amikor nem figyel. Jimin a kedvességével és a hatalmas szívével fogott meg. A tánc iránti szenvedélye, a csodálatos hangszíne. A mosolya, a szeme csillogása olyan volt számomra, mint a gyógyír az elfertőződött sebre. Ajándék volt, amit soha nem bonthatok ki. Csak nézhetem, mint Karácsonykor a fa alatt lévő ajándékot, azon gondolkodva, vajon mit rejthet magába.
Hiába beszéltünk rengeteget Jiminnel a közös pályafutásuk kezdődő évei alatt, de még mindig vannak dolog, amikben sötétben tapogatóztam.
Tae megérintette a karomat.
A fejemmel intette a barátaira, amikor magamhoz tértem
Nem vártam, hogy kiakad a látottaktól. Nem is történt meg. 
A meglepett arcon meleg mosoly terült el, a szemeiből szeretett sugárzott amikor lehajolt, és megsimogatta egyik hosszú ujjával Jimin arcát.
– Hát nem édesek? – suttogott Tae.
Elhúztam a száma a nyálas érzelgésre. Mint mindig, most se hittem el Tae szavait, amiért ennyire nem féltékeny a két jómadárra. Én valamiért szent meggyőződéssel hittem abban, hogy Jimin még mindig szerelmes Jungkookba, és csak azért engedte el, mert Tae a legjobb barátja. Voltak jelek és nem vagyok akkora selejt, hogy félreértsem őket. Jimin még mindig ragaszkodik JK-hez, és itt van előttem a bizonyíték.
– Marhára – köptem a szavakat keserűen.
Tae rám kapta a tekintetét, a szeme rosszallóan csillogott.
– Ne legyél bunkó! – suttogta.
– Nem értem, miért nem vagy féltékeny – Magam is meglepődtem, amiért ezek a szavak elhagyták a számat. A meglepetéstől nem is tudtam hozzáfűzni semmit, esetleg kijavítani magamat.
Tae felegyenesedett és kérdőn meredt rám.
– Már miért lennék? Azért, mert régen kavartak? Tudod, ha Jungkookie megcsalna Jiminnel, arról már tudnék – Tae magabiztossága egy kicsit megrendített. Olyan elszántan és ellentmondást nem tűrően mered rám, hogy nem tudtam kifejteni az ellenvéleményem.
– Tudod Yoongi, egy kicsit sajnállak. Mostanában a saját barátaidban sem bízol meg – mondta Tae mellkasa előtt keresztbe fonva hosszú karjait. Dühösen meredt rám és vádlón. Nem tudtam mire vélni a szavait.
Jó, voltak gondjaim. Mintha az utóbbi időben elhagytam volna minden kedves szót a szótáramból. Tae volt az egyetlen bátor személy, ami a pofámba vágta a nyilvánvalót.
Elszégyelltem magam és éreztem, ahogy a szégyen pírja elborítja az arcon. Inkább a cipőmet kezdtem bámulni.
Nagy levegőt vett, mondani akart valamit de nem hagyták.
JK bal karja fellendül és megfogta Tae felé eső combját.
– Miért nem ébresztettél fel? – kérdezte JK álomittas hangon. Tae tekintette elhagyta az előbbi keménységet. Lehajolt Jungkookhoz és beletúrt a fekete tincsekbe.
– Azt se tudtam merre vagy  – mondta Tae finom szemrehányással.
Jk megdörzsölte a szemét, majd amikor eljutott a tudatába, hogy nem bír felkelni, a mellkasára pillantott. Amikor meglátta a szőke kobakot, elmosolyodott.
Mostanában túl sokszor viselkedem úgy mint egy jógi, mert most is hatalmas levegőt kellett vennem, hogy a bennem feltörekvő gyilkolási hajlamot leküzdhessem.
– Elaludtunk – mondta a srác és V-hez fordult. – Segítesz, nem akarom felébreszteni.
JK megragadta a két keskeny vállát, Tae óvatosa megtartotta Jimin fejét, még JK kicsúszott alóla.
Jimin nem ébredt fel, halkan felnyögött, a homlokán összeráncolódtak a barázdák. Elfordult, és a hátát mutatta nekünk. Tae benyúlt Jimin széke alá, és az ott talált – időközben kicsomagolt – puha kék pléddel betakart.
A szívem furcsán nyomni kezdett a kedvességük láttam. Tae és JK olyan finoman, és szeretettel értek Jiminhez, ami bennem féltékenységet keltett. Pedig nem szabadott volna féltékenynek lennem a legjobb barátaira.
JK hatalmasat ásított, hosszú karjaival a gép mennyezet felé nyújtózott. Mielőtt visszaengedhette volna őket, átkarolta Tae vállát.
– Mennyi az idő? – kérdezte.
Tae megnézte az óráját.
– Kilenc, fél óra múlva leszállunk. Olyan tíz körül már a szálláson leszünk.
– Végre! Ágyban akarok aludni – mondta sóhajtva JK és magával húzta az ásító Taehyungot.
Ott maradtam az alvó Jiminnel. Leültem a székembe és legszívesebben a falba vertem volna fejemet. Remekül elintéztem, hogy a barátaim pikkeljenek rám.
Tae szeme mindent elárult, és Jiminhez sem szóltam egész úton, pedig ő kért meg rá, hogy üljek mellé.

Az utazásunk maradék fél órája olyan gyorsan elrepül, hogy észre se vettem. Mintha négy fal közé szorultam volna kergetőző gondolataimmal.
– Kössétek be magatokat! – szólt rám Nam, amikor leült a túloldalon a helyére. A leszállást jelző fények kigyulladtak, a félhomály megélesedett.
Jimin még mindig aludt. Gyorsan felkeltem és hozzá léptem. Összegömbölyödve, a takarót az álláig húzva szuszogott. Rettenetesen édes volt, a szám akaratlanul mosolyra görbült. Akármennyire gyönyörködtem volna még benne, nem lehetett.
– Jimin, ébredj! – suttogtam a fülébe, finoman megráztam a vállát.
Mocorogni kezdett és felnyögött.
A hangtól akaratlanul is a ma reggeli rekedt torokhangja jutott eszembe. Pillanatok alatt kerültem félmerev állapotba és néztem félre, amikor kinyitotta fáradt szemeit és megnyalta kiszáradt ajkait.
– Yoongi? – kérdezte rekedten, majd a hátára fordul és nagyot nyújtózott, miközben még mindig felé voltam hajolva.
A vágy forró sugárkánt vágott végig a mellkasomon. Jimin kitárulkozva, teljesen kinyújtózva nézett rám fél szemmel. Elképesztő látványt nyújtott a feszes test a vékony ing alatt, a fekete szövetnadrágban.
Felegyenesedtem, azaz inkább menekültem.
– Ébredj, leszállunk! – mondtam és leültem a helyemre. Nem tudtam tovább nézi a pirospozsgás arcot, az elnyílt ajkakat, a vékony kék ing alatt domborodó izmokat.
Jimin minden egyes porcikája megroppant miközben kiegyenesedett. Kirázott a hideg a hangokra.
Mindenki lóhalálában sietett vissza a helyére, időközben Hobi is megjelent.
Jimin kábán nézett körbe, majd megállapodott a tekintette rajtam.
– Jól vagy? Olyan ijedtnek tűnsz.
Még jó! Éppen küzdök a késztetéssel, hogy addig csókoljalak, míg bírod lélegzettel!
Kinyújtottam a kezemet felé. El akartam terelni a figyelmét magamról, és persze nem akartam elveszíteni. Nem lehetek ekkora barom. Biztos rosszul esett neki, amiért szarba se vettem, mikor ő kezdeményezte a kapcsolatunk jobbá tételét.
Jimin meglepetten ugyan, de megszorította a kezemet. A kis kéz tökéletesen illat a tenyerembe, mintha direkt számomra készítették volna. Finoman megszorítottam a kicsi, mégis erős ujjakat. Jimin száján boldog mosoly kezdett szélesedni, amitől én is életre kaptam.
– Minden oké! – kacsintottam felé.
– Jó, akkor jó – mondta, mintha csak magát erősítené meg benne.

Hong Kong éjszakai élete egy olyan csillag volt, ami sosem alszik ki. Este tízkor emberek ezrei tébláboltak az utcákon. Ételes standok illatoztak a hideg éjszakában, szórakozóhelyek és boltok szikráztak kivilágítva. Jimin szájtátva nézte a csillogó utcákat, az embertömeget.
Mosolyogva néztem arca összes rezdülését. Minden magamba akartam szívni és elraktározni nehezebb időkre. Talán életem végéig ezekből a pillanatokból fogok táplálkozni.
A hotelünk is egész jó volt.
Kellemes bézs árnyalatok, puha fehér karosszékek, sötét tölgyfa bútorok, puha világos ágynemű.
Jimin féloldalas ölelésbe vont, amikor elváltunk a vörös szőnyeges folyosón. Tae és JK tőlem két szobára voltak, Nam pedig a bal oldalamon. Hobi és Jin egy folyosóval arrébb kaptak szobát Jimin mellett. A csapatunk többi tagja pedig szétszóródva helyezkedtek el a szálláson.
Jimin félmosolyt villantott felém, majd eltűnt a sötétbarna szobaajtó mögött.
Egyedül ballagtam a szobámba és rogytam le az ágyra. A város fényei árnyékot vetettek a negyedik emeleti szobám mennyezetére. Fáradt voltam és nem volt kedvem az egész holnapi cirkuszhoz. Hideg volt, és a stadionban sem lesz melegebb. Sok lesz az ember és akkor is mosolyognom kell, mikor legszívesebben sírnék. Mindenhol kamerák lesznek és minden lépésünket venni fogják. Beleborzongtam.
Kedvetlenül lezuhanyoztam, és bebújtam az ágyamba.
Holnap talán megpróbálok mindenkivel barátságosabb hangnemet megütni. Bár a lelkem romokban hevert... Mégsem akartam elveszíteni a barátaimat.

Reggel finom léptek hangjára ébredtem.
– Hyung, ébredj! – suttogta valaki a fülembe.
Az illatáról egyből megismertem. Jimin hajolt felém és suttogott a fülembe. A sötétben nem láttam az arcát, csak a sziluettjét.
Nem értettem, hogy kerül ide. Általában Sejin szokott minket ébreszteni, vagy Hyunsoo.
Felemeltem a fejem és hirtelen nagyon ébernek éreztem magamat. Biztos baj van, ha Jimin maga ébresztget.
– Történt valami? Jól vagy? – kérdeztem.
– Persze, lassan indulunk reggelizni.
De miért te ébresztesz?
Jimin szokott felkelni a legkésőbb, állandóan rá kellett várni, ő késik a legtöbbet a próbákról is. Most pedig maga simogatja meg a vállam és noszogat.
– Megyek a többiekhez.
Akaratlanul is utána nyúltam. A kezem a vékony jobb csuklóra kulcsolódott.
Ahogy a szemem hozzászokott a félhomályhoz, végre megláttam őt. Szürke kötött pulcsi volt rajta, fekete farmer, kötött sapka, ami alól kilátszódtak szőke tincsei.
A tenyerem lángra kapott finom bőre puhaságától, a testemen mintha elektromos impulzus szaladt volna végig. Kicsit magamhoz húztam, nem ellenkezett. Leült mellém az ágyra miközben ő is megfogta az én csuklómat. Kedves mosollyal az arcán nézett rám.
– Megint nem aludtál? – kérdeztem miközben felültem a párnák közé el se engedve a kezét.
Most nem nézett el mellettem, inkább a szememre koncentrált.
– Aludtam, elég sokat. Már két órája fent vagyok emiatt. Tae és JK már felébredtek, és Jinnél is jártam. Ha már fent voltam, úgy voltam vele, hogy én ébresztek mindenkit! – mondta mosolyogva. 
Kicsit megkönnyebbültem, amiért nem történt baja és nem is próbált eltitkolni előlem semmit. És tényleg sokkal kellemesebb az ő finom érintésére kelni, mint arra, hogy egy lapátkezű szemüveges pasi rázza a vállad. 
Ahogy néztem a lusta mosolyt az arcán, elkapott valami megmagyarázhatatlan nyugalom. Olyan idillien ültünk itt a félhomályban egymás kezét szorongatva, mintha soha nem kerültük volna egymást hónapokon keresztül. Újra embernek éreztem magamat a mosolyától, és mert hozzám ér mindenféle viszolygás nélkül, beszél hozzám elakadó szavak és dadogás nélkül.
– Mi a terv mára? – kérdeztem éberebben mint valaha. Tettre késznek éreztem magam és nem is kívántam a hátam közepére a díjátadót. Megnéztem a telefonom. Senki nem keresett szerencsére, így visszadobtam az éjjeliszekrényre.
– Gyorsan reggelizünk. Utána irány az Expo. Elvileg mi leszünk az utolsók a műsorban. A színpad bejárásunk hamar van, mert a legtöbb előadónak csak hajnalban szállt le a gépe, így őket hagyják pihenni. Kaiék vannak előttünk, aztán a Wanna One, most a Twice van fent a színpadon. Azt hiszem, a MonstaX-es fiúkat fogjuk váltani, utánunk pedig Jacksonék jönnek.
Nem volt vészes. Igazából egyszerűen hangzott, százszor csináltunk már ilyet.
– Felöltözök és megyek – mondtam Jiminnek, ő pedig hagyott kimászni az ágyból.
– Eljössz várost nézni? – kérdezte váratlanul.
Miközben kikeltem az ágyból a válaszon gondolkodtam.
Jimin felkelt, elhúzta a vastag sötétellőfüggönyöket az ablaktól.
Az éles fénytől felnyögtem és összeszorítottam a szemem. A fejemben mintha fénygránátot robbantottak volna. Megtántorodtam.
Ha Jimin nem kap el, eldőlök, mint egy homokzsák.
Éreztem a karját magam körül, a tenyerét a bal alkaromon. A jobb karja erősen fogta át a hátamat, miközben a bajával a karomat szorította. Megtartott, amíg pislogni nem kezdetem. A szemem elől lassan tűntek el az éles fénypontok.
– Ne haragudj! – jött az ijedt suttogás a fülem mellől. Jimin meleg lehelete végigsimított az orcámon, a lélegzette a fülemet csiklandozta.
Amikor felé fordítottam a fejemet, közvetlen közelről nézhettem a szemébe. A szánkat csupán öt centi választotta el egymástól. Már nem is érdekelt az előbbi pillanatnyi és fájdalmas látásvesztés.
Magamról nem tudva vesztem el a sötét tekintetben.
A szeme aggodalmasan pásztázta az arcomat, a szája fényes volt és eper illatul az ápolótól, amit rákent.
Édes volt és szívesen megkóstoltam volna. A testem akaratlanul feléje akart fordulni. Magamhoz akartam ölelné és csókolni eszméletvesztésig.
Jimin tekintett hirtelen változott meg. A sötét szempillák leereszkedtek, a pupillái a szemem láttára emésztették fel a szemszínét. A csillogó szemek lefelé pillantottak, nem tudtam eldönteni, a számat vagy csak az államat nézni, mert a szememet biztos nem. Éreztem a karján a remegés, hogy még erősebben markolja az enyémet.
Nem tudtam tiltakozni ellene. A világ megállt körülöttem és nem akartam, hogy újra elinduljon. Örökké így akartam maradni Jimin karjában.
Amikor a fiú rózsaszín nyelve előbukkant a telt ajkak közül, megnedvesítve azokat, nagyon vissza kellett fognom a domináns énemet.
Erőnek erejével akartam elfekteti az ágyon, és addig hajszolni a gyönyör felé, míg könyörögni nem kezd a végállomásért. Olyan forró volt minden, a lélegzetem szaporán hagyta el a számat és az arcomon forróság lüktetett.
Nem hittem a szememnek, amikor Jimin feje megbillent. Úgy érzékeltem, mintha közeledne hozzám, mintha a szeme jobban elsötétült volna, és jobban szédülök az illatától, mint valaha.
Álmodom! Ez biztos csak egy kicseszett álom.
Jimin meg akar csókolni?
Megrémültem, akikor lecsapódott bennem a gondolat. A testem megrándul és idegesen elköhintettem magam a frusztráltságtól.
Jiminnek riadtan kerekedtek el a szemei, az előbbi – számomra hihetetlen vágy – elpárolgott, majd olyan gyorsan engedett el, hogy megint megtántorodtam. Hátramenetben sétált el tőlem és közben riadtan bámult rám, teljesen elfehéredve.
Nem tudtam mit érzek, és ezt az egészet nem tudtam hová tenni. Az agyam zakatolt és a szíven fájdalmasan dobogott.
– Akkor lent találkozunk! – Elhadarta a szavakat és már itt sem volt. Magamra hagyott a kétségeimmel és az álló farkammal. A vággyal és a tehetetlenséggel. Jimin ezt már mesterfokon űzte az irányomban. 
Tántorogva léptem vissza az ágyhoz és dőltem el rajta.
Mi volt ez az egész? Tényleg meg akart csókolni?
Az lehetetlen, Jimin nem akarhat tőlem semmit!
Nem vagyok az esete, nem hasonlítok azokra a pasikra, akikkel eddig együtt volt. Ha csak JK-t veszem is, fényévnyi különbségek vannak közöttünk.
És ő Jungkookot szereti!
Mégis, az előbb történtek valóságosak voltak, én pedig teljesen elvesztem.
A farkam lüktetett a laza melegítőm alatt. Nem akartam róla tudomást venni, de a kezem önkéntelenül mozdult. A késztetést nem tudtam levakarni magamról. Hónapok óta szenvedtem a Jimin keltette vágyaktól. Eddig könnyű volt uralni őket, mert mindig volt egy csaj a közelemben. De amióta a testem és a lelkem sem lát a fiú kívül mást, nagyon nehéz megtartóztatni magamat.
Görcsösen simítottam végig a mellkasomon, majd a gyomromon és a hasfalamon. A hideg rázott a gondolatra, hogy éppen Jiminnel a gondolataim között készülök maszturbálni most először. Eddig nem voltam rá képes. Túlságosan tisztelem őt, hogy bemocskoljam a gondolataimat róla pár másodperces gyönyör kedvéért.
Jobb kezem végül utat talál a nadrágomba, nem bírtam magammal. A tekintette kísértett, a vágyakozó és éhes szempár a számat nézte, én pedig hagytam volna hogy megcsókoljon. De valami a belsőmben mégsem engedte.
Amikor marokra fogtam a farkam, felnyögtem a gerincembe hasító gyönyörtől. Az agyamban tűzijáték robbant, a jobb combom önállóan emelkedett fel, hogy jobban magamhoz férjek. Sarkamat a matracba ékeltem és próbáltam nem széthullani.
A markom nagyon lassan mozdult fel és le. Minden egyes húzásnál kövér cseppek buggyantak elő a makkom tetejéről. A selymes nedvesség minden alkalommal simábbá tették az utat a mozgáshoz. Egyre görcsösebben, egyre keményebben mozgattam a karom. Az izmaim begörcsöltek, az alkarom égett, a combom megfeszül és kivert a víz. A fejemben Jimin ajkai, a sötét tekintett, a dereka karcsú íve rendezett diavetítést, és minden megfeszült mozdulatomnál újabb képek jelentek meg.
Karcsú nyak, feszes izmok, kerek fenék, kiálló kulcscsont...
Soha nem elégítettem még ki magamat férfi ábrándképre, de Jimin ebben is újat mutatott nekem. Mindenki mást eltörölt a fejemből, akivel valaha kapcsolatom volt. Mint egy lakástűz, úgy perzselt fel mindent, hogy aztán újra renoválhassa a falakat, és másik berendezést vásároljon bele a saját kénye-kedve szerint alakítva.
Hangos nyögés szakadt fel a torkomból, amikor egy forró hullám átcsapott a fejem felett. Jimin uralta az életem, a gondolataim és a vágyaim. Ez az elegy olyan erős volt, hogy lángolt a vérem, a gerincem minden egyes csigolyáját éreztem a testembe hasító túlságosan valódi és intenzív érzésektől. A hasizmaim megfeszültek, a combom görcsbe rándult az utolsó keserves rántásomnál, majd Jimin nevével a számon élveztem a tenyerembe.
Puhán lebegtem az öntudatlan lüktetésben. A testem egyetlen impulzussá változott, ami most finoman lüktetve hagyott alább.
Fáradtan nyitottam ki a szememet. A plafont bámulva tértem vissza a rideg valóságba.
Pillanatok alatt minden olyan hideg lett. A kellemes érzések mintha hátraarcot csináltak volna a lelkemben és magamra hagytak. Üresnek éreztem magamat, üresnek, mint amilyen a szívem volt abban a pillanatban. A mellkasom fájt a zihálásomtól, és visszhangzott a magánytól, az ürességtől.
Keserű volt a levegő, amit a sóhajom kísért. A kezem ragacsos állapotáról tudomást se akartam venni, miközben kisétáltam a fürdőbe és magamra csaptam az ajtót, úgy, ahogyan Jiimin magamra hagyott percekkel ezelőtt.


U.i:
Köszi, hogy olvastok.
Remélem tetszik az írásom?
Szeretnélek titeket megkérni arra, hogy ha tudtok és szeretnétek, kommenteljetek.
Szükségem van megerősítésre, hogy tudjam, van miért csinálnom, hogy tetszik nektek a sztori. 
A komment épít és segítség nekem. 
Köszönöm! :)