Inkább csókolj meg! /YoonMin+18/

16. Ne haragudj rá.

Jimin:
– Srácok, indulok!
Nam kiáltása behallatszott Suga és Jin szobájába. Az ágytámlához dőlve hajoltunk egy lakberendezési katalógus felé, és az új kanapénk színén vitatkoztunk.
Élveztem ezeket a csípős vitákat. Suga sötétkék bársonyborítású, mindenhol téglalap alakú szörnyűséget akart, míg én egy szürke felhőt, amiben kényelmesen el lehet terülni.
Január volt, megkezdődött a várva várt szabadságunk, Jin és Hobi már tegnap elmentek, Nam ebben a pillanatban készült elhagyni a lakást. Én és Suga a Taekook párossal holnap indulunk Buszanba. Ott eltöltünk három napot, majd onnan Daeguba megyünk Suga szüleihez, Jungkookék pedig Taehoz.
Már alig vártam.
A szüleimnek semmit sem mondtam Yoongiról, és a tesómmal is hanyagoltam a témát amikor felhívott és megkérdezte, mitől van ilyen fene nagy jókedvem. Meglepetést akartam nekik okozni, hogy végre nem a fancsali képemet dugom be a lakásajtón, hanem a mosolygó fejem amin fülig ér a szám, és közben Yoongi kezét szorongatom. Anyáék padlót fognak majd.
Alig bírtam türtőztetni magam. A boldogság majd szétfeszítette a mellkasom, tíz centivel a talaj felett jártam amióta hazajöttünk az első lakásnézőmből.
Aznap este, amikor öt orgazmust tudhattam a magaménak, átaludtuk az egész napot. Szombat este ébredtünk fel és alig akartunk tudomást venni a külvilágról. Az egész testem sajgott, és a fenekemre is nehezemre esett leülni. Egész éjjel fent voltunk, beszélgettünk, rendeltünk kaját és Suga laptopján néztünk valami szörnyűséget, amin mindketten csak röhögtünk.
Vasárnap javában belecsaptunk a közepébe, ki akartuk használni a napot. Suga a nappali közepén tepert le, miután megitta az életmentő kávéját. Minden csókjának kávé és szerelem íze volt. Kiterülve, a meleg fapadlón szeretkeztünk, miközben a reggeli napfény a bőrünkön táncolt.
Azóta a közös lakásunk volt a menedékünk. Összeszereltük az ágykeretet és az éjjeli szekrényem, Suga íróasztala, meg pár ruhánk is a lakásban volt már. A papírmunka nagyon lassan haladt, pedig készek voltunk fizetni. Amikor Suga megmondta mennyibe kerül a kis fészkünk, majdnem padlót fogtam szó szerint, ugyanis az egyedi tervezésű mahagóni parketta vitte az árat. A lakás előző tulaja csináltatta, de valamiért a beköltözésig már nem jutott el, inkább eladásra kínálta, a mi legnagyobb szerencsénkre.
Decemberben szinte csak aludtunk és dolgoztunk, de végre volt hová elbújnunk pár alkalomra. Kemény munkával és rengeteg fellépéssel telt el az idő, alig éltünk már január első hetében.
– Gyertek már! Lekésem a gépet – kiáltott fel Nam a nappaliból.
– Megyünk már! – kiáltottam vissza. Letettem az újságot, Yoongi éppen lecsúszott az ágy széléről, amikor csörögni kezdett a telefonom.
Amikor kivettem a zsebemből, Jungkook mosolygó feje jelent meg a képernyőmön.
Értetlenül megráztam a fejemet, az hittem itthon van. Még egy sziáig se jutottam el, mert egyből letámadta a dobhártyám.
– Jimin, mi a fasz folyik itt? – kérdezte fojtottan a telefonba, de éreztem, hogy remeg a dühtől. Olyan hirtelen ért a kirohanás, hogy felfogni se volt időm a szavait, nem még azt, hogy meg is értsem miről beszél. Nem tudtam mire vélni a felém irányuló haragját.
– Miről beszél egyáltalán?
Suga nem túl kedves arckifejezéssel nézett rám. Nyilván meghallotta JK megnyilvánulását.
– Most kaptam egy képet... – kezdte. Először fel se fogtam. Kép? Milyen kép? Értetlenül húztam fel a szemöldököm és néztem Yoongira, aki keresztbe tett karokkal szobrozott előttem, ugyan olyan kérdő tekintettel, mint amit én mereszthetek JK miatt.
A telefonom váratlanul üzenetet jelzett, aztán rögtön Sugáé, majd a nappaliban is csörgött valaki, Tae sipító üzenetjelzője is behallatszott.
A vérnyomásom egyből a plafonon volt, és nem tudom miért. A félelem elemi erővel áradsz szét bennem. Azonnal megnyitottam a levelezőm, és azt hittem, ott helyben szörnyethalok.
– Ne... – csak ennyit hallottam Suga felől. A térdem megremegett, és vissza kellett ülnöm az ágyra. Kaptam egy képet, amin mi voltunk az Expon, a mosdóban lefolyt heves csókolózásunk emlékével.
– Itt vagy! Hallasz? – ordított JK a telefonba, de én már képtelen voltam a dührohamával foglalkozni. Éppen a világom készült összezuhanni.
– Ez mi az isten? – Nam berobogott az ajtón, a feje majd lerobbant a helyéről. Tae teljes tanácstalansággal és ijedséggel az arcán követte. A rettegés szóval nem tudom leírni azt, amit abba a pillanatban éreztem, mintha kihúztak volna lábaim alól a talajt.
– Kérdeztem valamit? – mordult ránk Nam.
Képtelen voltam Sugára és Namra nézni, majd amikor megláttam ki küldte a képet, a dühöm vette át felettem az uralmat. Eldobtam a telefonom, áthajoltam az ágy túloldalára, hogy elérjem Suga telefonját. Nem akartam, hogy JK elhagyja az étert köreinkből.
Amint megkaparintottam, egyből tárcsáztam. Nem sokáig kellett várnom és mintha tudta volna, hogy én vagyok, beleszólt.
– Látom megkaptad az üzenetem.
– Miért csináltad ezt? – kérdeztem fogcsikorgatva. Suga közben leült mellém és megkocogtatta a vállam. Jól érthetően, artikulálva, mégis teljesen hang nélkül kért meg, hogy hangosítsam ki a telefont.
– Csak szórakozásból – nevetett Taemin a telefonba.
– Ez rohadtul nem vicces.
– Nem is, most is szórakozom. Az egészet komolyan gondolom.
– Mit akarsz? – mordultam. A torkomat marta a keserűség és a csalódás, amiért Taemin, akit a barátomnak gondoltam, akivel rengeteget beszéltünk és közel állt hozzám, így elárul.
– Ó, Jiminie, egyszerű. Le akarlak járatni.
Elnevettem magam a dolog abszurditásán.
– Te rohadék! Azt hiszed, érdekel ha kitudódik?
– Valóban, téged nem érdekel. De a barátaidra vajon milyen fényt fog vetni a dolog?
Megfogott.
– Bazd meg! – szűrtem a fogaim között. Az agyam teljes kapacitáson üzemelt, és a probléma megoldását kattogott.
– Arról már letettem, amikor nem engem választottál. – Az hittem menten agybajt kapok, amikor felfogtam a nevetségek indokot. Szerelemféltés?
Ez szórakozik velem! Nem lehetettet szerelmes belém. Taeminnek csupán trófeái vannak, és engem is közéjük szánt. Nem voltam naiv, afelől kétségem se volt, hogy nem a lelkemért, vagy a két szép szememért, hanem a testemért érdeklem. Nyilván a mosdóban történtekben a saját egója ellen vétett támadást látta, amiért a tudtára adtam, mennyire nem érdekel, mint partner. Csinálhattam volna finomabban is, de akkor csak Suga érdekelt és minden más háttérbe szorult.
– Most komolyan? Mi ez az óvodai stíl, azt hittem felnőtt ember vagy.
– Az vagyok, aki túl sok időt pazarolt el rád – Taemin hangja megvetően és keserűen csengett.
– És mit akarsz? Engem? – Magam se gondoltam komolyan, amikor kimondtam ezeket a szavakat.
– Ne nevettess, használt cikket nem veszek.
Ökölbe szorult a kezem, Suga telefonja tiltakozóan megreccsent a markomban. Ha addig azt hittem, Taemin a barátom volt valaha is, most végleg eltörölte az álomvilágom, hiszen ebben a pillanatban burkoltan lekurvázott.
– Ajánlom ne kerülj a szemem élé te görény, vagy széttéplek! – mondta Suga fojtottam.
– A kis szerelmed is ott van, az ő telefonjáról hívsz? Remek, legalább nem kell kétszer elmondanom mit akarok.
– Neked nincs jogod követelőzni! – kiáltottam a telefonba. Úgy éreztem, abban a percben veszítek el mindent és mindenkit. Tönkre fogja tenni az életem.
– De van. Szeretnél még több képet?
Megkaptam és elfehéredtem, a telefonomra nagyon is egyértelmű és terhelő képek érkeztek. Suga előttem térdelt, és éppen a torkáig engedi a farkam. Minden vér kiszaladt az arcomból, és ahelyett, hogy jóleső érzések töltöttek volna el a képek láttán, hányingerem támadt.
– Azt akarom, hogy befuccsoljatok, hogy eltűnjetek az iparból, örökre. Hagyjatok mást is érvényesülni.
Milyen gyerekes bosszú. Forrt a vérem és lüktetett a fejem a haragtól és az árulástól. A mellkasom vadul emelkedett és süllyedt, ahogy próbáltam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a telefonba. Nem akartam még jobban felnyomni a többiek vérnyomását, hiszen Nam feje úgy lüktetett, mint akinek komoly szüksége van pár szem jófajta nyugtatóra, esetleg vérnyomás csökkentőre.
– Miért vártál eddig? – kérdezte Suga.
– Nemsoká aláírjátok az új szerződéseteket.
– Ezt honnan tudod? – Suga tekintette halálra rémített. Nem volt elég Taemin, de most Suga is ki fog kitérni a hitéből.
– Ezt mindenki tudja. Azt akarom, hogy te magad jelentsd be egy sajtótájékoztatón a barátaid gyűrűjében, és vállald magadra az egészet. Hogy miattad mentek szét, minden a te hibád. Ha nem teszed meg, az egész net veled lesz tele és avval, ahogy a rettegett swag Suga a lábaid előtt térdel. Gondolj bele, ez mennyire vágná meg a karrierjét? – nevetett a fülembe kárörvendően.
Megfagytam, mintha vattát nyeltem volna, képtelen voltan megszólalni. A tudat, hogy egyetlen képpel keresztülhúzhatják Yoongi karrierjét, megrémített. Jobban, mint az, hogy szétmegy a csapat. Nem tudtam mit tegyek, az agyam alig forgott és csak a miértek körül járt minden agysejtem. Nem tehetem tönkre Suga karrierjét, abba belehalna. A fiúknak is ez az élete, nem tehetem tönkre őket.
– Minden elmondtam, két heted van mindenre. Várom a válaszod.

Bontotta a vonalat, én pedig ott ültem teljesen megsemmisülve.
Mintha víz alá szorultam volna, valaki beszélt mellettem, hozzám is ért, de nem fogtam fel semmit, se a szavakból, se az érintésből. Időközben Jungkook berontott az ajtón, a telefonját a füléhez szorítva.
– Mi a faszt képzel magáról? – harsant fel. A feje égett és elég csapzottan nézett ki a kócos hajával és a testéről félig lecsúszni készülő kabáttal.
Nam a haját tépte és gyilkolni tudott volna az arckifejezésével. Tae elveszetten lépett Jungkookhoz, a nyuszi egyből magához ölelte a másikat.
– Most mi lesz? – kérdezte Tae –, szólnunk kell PD-nimnek.
– Nincs itthon – sziszegte Rap Mon.
– Attól még fel lehet hívni! – csattant JK.
– És mit tudna tenni? – kérdezte Nam indulatosan, de aztán hatalmas sóhaj hagyta el a száját és megdörzsölte az arcát. – Most nyugodjunk meg, gondolkozom.
– Angyalom – Suga hangja térített magamhoz. Mosoly volt az arcán, a szeme aggodalomtól csillogott, de mosolygott, az előbbi kemény és dühös fények eltűntek. Egy pillanatra elengedtem magam és hagytam megremegni a testem. Annyi mindent éreztem egyszerre. Nem tartott sokáig a felhőtlen és nyugodt boldogságom. Biztos valami átok ül rajtam, vagy valami szörnyűséget tehettem előző életemben, amiért ver a sors a boldogtalansággal. Mert Suga nélkül, és a srácok nélkül, boldogtalan vagyok és leszek.
Yoonig nem érdemli meg, hogy keresztülhúzzam a karrierjét, a srácoknak ez az élete, nem vehetem el tőlük mindezt. Annyit dolgoztunk és hajtottunk mindenért. Az ARMY-nak össze fog törni a szíve ha szétmegyünk, és nem csak az övék. A mellkason összeszorult és a szívem furcsa és idegen ritmusban kezdett dobogni. Meg kellett dörzsölnöm a mellkasom, mert minden szürke lett és élettelen.
– Meg kell találnunk! – szólalt meg JK megtörve a feszült csendet.
Sóhajtva emeltem fel most már az én telefonom. Újra tárcsáztam.
– Szia Jimin, mi újság? – Lee hangja mindig mosolyt csalt az arcomra. Az SHINee vezetője remek ember volt, és mindig jóban voltunk. Ezt Taeminre is igaz volt, de ő most elárult engem. Volt az idol világban egy ki nem mondott, mégis létező bajtársiasság. Sok előadó tartozott LMBTQ+ csoportokhoz, mindenkinek a magánélete volt az egyelten kincse, amit foggal körömmel megvédett bármi áron. A rendszerünk olyan volt, mintha vérszerződéssel kötöttünk volna alkut, hogy soha nem áruljuk el a másik ügyes bajos dolgait, ha véletlen kitudódik valami szaftos pletyka. A helyzet néha meghazudtolta a nyilvánvalót, de az esetek többségében az emberek tartják a szájukat, a barátok meg főleg. De Taemin nagy csorbát ejtett ezen az eszmén avval, hogy ki akarja teregetni a kapcsolatunk ország-világ előtt, holott ez számít a legnagyobb bűnnek a mi kis szövetségünkben. Furcsa, félre tudjuk tenni a kicsinyes nagyravágyásunkat és a kapzsiságot, az egót, ha a barátainkról és a munkánkról van szó. Úgy látszik, Taemin erre képtelen.
– Hol van Taemin? – Jinki meglepetten hallgatott a telefonba, ahogy a rekedt szavaim elértek hozzá.
– Külföldön, szabadságon vagyunk – jött a meglepett és habozó válasz.
– Köszönöm – mondtam röviden és bontottam a vonalat, majd Kait tárcsáztam.
– Most kit hívsz? – kérdezte Yoongi.
– Kait.
– Mert szerinted ő tudja hol van? – kérdezte JK.
– Kai bele van zúgva abba a dögbe – recsegtem a fogaimat csikorgatva.
– Szia öcsi! – Kai vidám hangja fájdalommal érintett. Ha tudná, hogy a srác akiért úgy odavan, egy érzéketlen szemétláda – aki csak saját magába, és a megsértett egójába szerelmes – nem lenne ilyen jókedvű.
– Szia, te tudod hol van Taemin? – hadartam el a kérdést. Nem akartam húzni az időt.
– Szüneten van... Azt hiszem. Valahol Amerikába lehet, nem mondta meg, szó nélkül lelépett – A hangjából kiérződött a megbántottság, amiért a kis szerelme faképnél hagyta, de most engem Kai lelke teljesen hidegen hagyott.
– Kösz – bontottam a vonalat. – Taemin nincs az országba.
– A nyomorult patkány – recsegte Suga. – Erre készült egész végig!
Ismét megszólalt a Serendipity, Hope képe jelent meg a kijelzőmön, majd Nam telefonja is Jin hívását jelezte.
Fájdalmas sóhaj szakadt fel mindenkiből.
– Ugye ez most valami vicc? – kiáltott a telefonba Hobi és Jin egyszerre.
– Nem – mondta Nam.
– Basszus, most mit fogunk csinálni? Egyáltalán, Taemin mit akar evvel elérni?
Nam tőmondatokban felvázolta a helyzetet. Döbbent csend követte a szavait.
Hobi, aki a jóakaratáról és az optimizmusáról volt híres, most kifakadt.
– Mit képzel magáról? Azt hiszi, beskatulyázhat minket? Nem tudja, kinek a szárnyai alatt vagyunk? Nagyon meg fogja ütni a bokáját, ha PD-nim megtudja!
– És mit tudna tenni? – Nam hangja olyan fáradtam és elveszetten csengett, hogy beleborzongtam. Lemondó volt, mint aki végérvényesen lemondott rólunk, és ezt a többiek is észrevették. Az arcomból minden vér kiszaladt, ahogy megláttam Nam tekintetében a ki nem mondott szavakat.
Ez a ti hibátok! Ez az egész miattatok történt!
Nam megdörzsölte az arcát, nekem pedig sírhatnékom támadt. A halántékom lüktetni kezdett, és elszorult a torkom, még jobban mint eddig. Alig bírtam nyelni a mellkasomban érzett sajnálattól és bűntudattól. Minden az én hibám, ez egész csakis az én felelősségem, mert nem tudtam parancsolni a szívemnek se a farkamnak, és képtelen voltam befogni a pofám.
– Ismétlem, nyugodjunk meg. Most hazamegyünk, mindenki pihenjen, és ha visszajövünk minden megbeszélünk. Taemin nem fog tönkretenni minket, azt garantálom. Most semmit nem tehetünk az ügy érdekében. Sejinnek hiába szólunk, neki nincs befolyása az ilyesmire. Amint PD-nim hazaér, felhívom, nem hagyhatjuk, hogy Taemin szétszakítson minket. Ez nem történhet meg!
Mindenki egyetértően bólintott Nam eltökélt szavaira, de nekem már semmilyen reményem nem maradt.
Kikísértük Namot az ajtóig, ott erősen megölelt mindenkit. Amikor hozzám ért, a fülembe suttogott.
– Ne ostorozd magad, és ne csinálj semmi hülyeséget – Próbáltam meggyőzően bólogatni, de inkább zokogtam volna. Összeszorítottam a szám és a mellkasába bólogattam. Erősen megveregette a hátam és addig szorított, amíg összeszedtem magam. Hiába próbálta elvenni a tekintette élét, engem nem vert át. Haragudott, és abban a döbbent másodpercben, amikor meglátta a rólunk készült képet, még a gyűlölet is átsuhant a szíve felett, a nyakamat tettem volna rá.
Nam elment, hazament, mi pedig itt maradtunk a kételyeinkkel és a félelmeinkkel.
– Pihenjetek le, holnap korán kelünk – mosolygott ránk Tae erőltetetten, majd berángatta a még midig zabos JK-t a szobájukba.
Amikor visszavánszorogtunk Suga szobájába, mint aki elvesztette mindenét, úgy rogytam le rá. Még most se mertem ránézni, ott állt előttem életem szerelme, és én képtelen voltam a szemébe nézni. Hiszen a karrierje egyenes úton száguld a fejtő felé minden egyes másodperccel, amit elütött az óra. Csak néztem a fekete zokniba bujtatott hosszú lábfejet, a kék farmer szárát. Pánikroham kezdett szárba szökkenni a testemben, alig kaptam levegőt és elhomályosodott a látásom, a remegés és a testem felett eluralkodó furcsa félelemszerűség összehúzta a belső szerveim és fájdalommal terítette be az egész belsőmet. Fázni kezdtem és érezem, hogy izzadság gyöngyözik a homlokomon.
– Angyalom – A kedves és szívszorító hangra felkaptam a fejem. Ez kihasználva, hogy még véletlenül se tudjam visszaereszteni a fejem, megragadta az állam és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Az ott látott érzésektől sírva fakadtam.
A sötét szemek nem vádaktól és dühtől voltak viharosak, hanem valami egészen mástól. Valami zsigeri és ősi varázsalt remegett a tekintettében, amitől nekem a pánikrohamom elcsitulni látszott, mint az óceán egy hurrikán után, a szürke felhők feloldódtak a napfényben, amit Suga szemeiben láttam. A gyönyörű arc mosolygott, pedig most tört ránk az évszázad vihara, ő mégis mosolygott. Átkaroltam a derekát és a lábam közé húztam, a mellkasába rejtettem a lefolyni készülő könnyeim és hagytam, hogy a fehér pulóver megcirógassa az arcom.
Yoongi átkarolta a fejem és csókot nyomott rá, ugyan úgy, ahogy novemberben a lakásunk fürdőjében. A szeretetteljes és gondoskodó mozdulatoktól bőgtem mint egy gyerek.
Az árulás nagyon fáj.
Lehet, jobban, mint a kitörni készülő botrány. A barátság számomra egy szent és sérthetetlen kötelék. Nekem a barátok testvéreknek számítottak, és bármit kész voltam megtenni értük. Sugával is ezért nem mertem kikezdeni, házi nyúlra nem lövünk, de ő számomra mindennél nagyobb csábítást jelentett. És itt a végeredmény, ezt kaptam cserébe, amiért felrúgtam a magam alkotta szánalmas kis dogmámat, már nem először, hiszen JK is a barátom volt.
Megkaptam a böjtjét, és most éhen fogok halni a végén.
Suga csak ölelt, én pedig folyattam a könnyeim a hófehér pulóverbe.
– Miért sírsz angyalom? – A váratlan kérdésre fel kellett kapnom a fejem. Suga úgy tesz, mintha nem kaptunk volna az élettől egy bazi nagy pofont.
– Mindennek vége... – suttogtam erőtlenül letörölve az arcom.
– Miért? El akarsz hagyni? – kérdezte meglepetten, és pedig a döbbenettől megszólalni se tudtam. Suga felsóhajtott, beleszántott szőke tincseibe.
– Nem lesz vége semminek. Ne legyén pesszimista! Ha te itt vagy nekem, semminek nem lesz vége. Taemin túl sokat gondol magáról és alábecsül minket, alábecsüli az ARMY-kat. Nekünk nem lesz végünk, csak mert annak a fasznak kisebbségi komplexusa van és egy szúnyog intelligenciájával rendelkezik.
Csodálkozva és megdöbbentve hallgattam a szavait. Suga tényleg ezt gondolja? Vagy csak az én kedvemért próbál lazának és nyugodtnak maradni?
– Nem is aggódsz?
– Érted aggódok. Magadra veszed ezt az egészet, holott én csókoltalak meg és én szoptalak le egy nyilvános WC-ben. Nem tehetsz semmiről, inkább én, amiért nem gondolkoztam – mondta lemondóan sóhajtozva. A profilja egy pillanatra megfeszült.
El akartam neki mondani az érzéseim, hogy nem az ő hibája. Minden az én bűnöm, amiért nem tartottam a szám és kikotyogtam az érzéseim. Ha nem jövünk össze, ez az egész meg se történik, és élhette volna mindenki az életét tovább békében. Suga talált volna magának egy lányt, akivel leélheti az életét és gyereket nevelhet. Sikerese lenne és világhírű a zsenialitásával és az ötleteivel, a zenei sokszínűségével, az érzelmes és szókimondó dalszövegeivel, a gyors nyelvével. Ehelyett a nyakába kapott egy balekot, aki most szúrta el az életét, mert van egy seggfej „volt" barátja, aki nem bírja, ha elutasítják.
Szánalmas vagy Jimin.Amikor Suga látta, hogy még jobban sírok, lehajolt értem és ugyan úgy vett a karjába, mint amikor először megcsókolóztunk. A testünk összesimult és az ágyékunk összeért, nem tudtam elharapni a sóhajt, amit a közelsége okozott. A háború a lelkemben tovább dühöngött, de Yoongi forró közelsége képes elnyomni a hülye hangokat a fejemben. Térdelve araszolt fel a franciaágy közepére, miközben kapaszkodtam belé, és a nyakába rejtettem az arcom. Finoman lefektetett az ágyra, a testét az enyémre eresztette, és most minden szégyenlősség és tapasztalatlanság hiányzott a mozdulataiból. Felettem könyökölt, én pedig nem tudtam betelni a látvánnyal. A szeme csillogása megbabonázott, a homlokába hulló haj árnyékolta a fényeket, ezért odanyúltam és elsimítottam a tincseket. Ujjbegyeim a homlokán simítottak végig, amitől Suga lehunyta a szemeit és megborzongott.
– Szeretlek bogaram – suttogta újra nyitott szemekkel és a tekintette a lelkem legmélyebb pontjaira égetett billogot. – Ne hagyd, hogy elvegyen tőlem. Nem engedem!
Mély és birtokló csókkal fojtotta belém a szavakat.
Helyettem a testem és a szám beszél egész este. Minden a tudtára adtam a csókjaimmal és a kezemmel, a szememmel. A szerelmem, a félelmem, a szorongásom és a bánatom.
Olyan hevesen és vadult szerettem őt, mint még soha. A sóhajoktól és sikolyoktól volt hangosa a szoba, és az sem érdekelt, hogy nem vagyunk egyedül. Pár perce összezúzták a világom, porrá alakult át és szétfújta a keserű vihar. Suga rekedt szerelemes szavai, a testéből áradó forróság és a lankadatlan lendülete elolvasztotta a porszemeket, akárcsak a homokot a forró katlan. Átitatott a szerelme és a ragaszkodása. Az elolvadt homokszemek lassan megszilárdultak, ahogy elcsitult a kínzó vágy. Törékeny és átlátszó üveggé hűlt, ami leheletvékonnyá nyúlt, és a legkisebb nyomásra ezer darabra törhet.