Inkább csókolj meg! /YoonMin+18/

9. Ez minden vágyam!

Suga:
– Elég volt, lenyugodtál? Vagy kérsz egy vödör jeget is a nyakadba?
JK kemény kiáltása egy pillanatra magamhoz térített. Jéghideg víz csurgott végig rajtam, teljesen eláztatva a ruhám. A fejem kezdett tisztulni, és az arcom már nem égett a dühtől. Lassan fogtam fel, mekkora cirkuszt csináltam a semmiért. Egy pillanatra elszégyelltem magam, és nem néztem a felém tornyosuló JK-re. A zuhanyzóban kuporogtam, mint valami rossz gyerek. Ha nem lenne 15 kilóval nehezebb nálam, nem lenne ekkora szája. Mégis kussban maradtam, ebben most én voltam a hibás. JK olyan gyorsan kapott fel a pulcsimnál fogva, hogy nyikkani se volt időm. A whiskys üveg leesett az asztalról és a szék is feldőlt. A kölyök olyan hévvel lökött be a fürdőszobába és nyomott le a csempére a zuhanyzó tövébe, hogy fájdalmamban felnyögtem. Bevágta az ajtót és kulcsra zárta. Valaki bedörömbölt rajta, de JK pár durva morranással elvágta a dübörgő hangokat, majd rám nyitotta a hideg vizet.

– Úgy viselkedsz, mint egy gyerek, mint egy hisztis óvodás Yoongi!
– Te csak ne prédikálj nekem! – csattantam fel. Semmi joga nem volt ítélkezni felettem.
– Játszod itt a mártírt. Szánalmas vagy. – A szavai és a tekintette is tele voltak szánalommal, és mind rám irányult.
Fel akartam kelni és megtanítani ezt a taknyost az idősebbek tiszteletére. Azonban nem voltam teljesen józan, ezért visszaestem a helyemre. A fejem megfájdult és szédültem. Egy is elég volt Jungkookból, de hirtelen kettőt láttam belőle. A fejemet a hideg csempének szorítottam, hogy enyhüljön az éles fájdalom és koncentrálni tudjak. A maknae lehajtotta a WC tetejét és ráült, onnan nézett engem. A tekintete csupa szánalom, harag és sajnálat.
Az egész gyerek idegesített. A tekintete, a hanglejtése, a testtartása,  mintha bármelyik percben rám akarna ugrani, hogy észt verjen belém, vagy esetleg kiverje pár fogam. Csodálkozom, miért nem tette még meg. Magam is rájöttem, mennyire túlreagáltam a dolgot odakint. JK csak szórakozott, de Jimin annyira zavarba jött, hogy engem húzott fel vele. Az is betett amit az ajtóban mondott nekem, hogy biztos ribancnak gondolom, mert kavart a maknaeval.

Soha, meg se fordult a fejemben ilyesmi. Nem értem, hogy gondolhat ilyesmit.
De mit várok? Nyilván vérig sértettem a reggelinél. Nem szépen néztem rá és a hangsúlyom se volt barátságos. Nem véletlen hogy azt hiszi, lenézem és megvetem a szexualitása, vagy az előélete miatt.
– Húzz el! Nincs szükségem rád – mondtam JK-nek olyan rekedten, hogy magam is meglepődtem rajta. Érzések fojtogatták a torkomat, és minden vágyam volt bocsánatot kérni Jimintől, amiért elrontottam nem csak az estélyét, de a napját is. Nyilván bánja, hogy miattam kihagyta a városnézést. Imádott menni, mindegy hova, csak mennyen és lásson. Sajnálom, hogy elvettem tőle a lehetőséget, hogy megnézze ezt a színes, illatoktól és fényektől terhes várost.
– Tudom, hogy nem rám van szükséged, de most be kell érned velem.
– Mi a francról beszélsz? – mordultam rá –, nekem nincs szükségem senkire. Maximum két fájdalomcsillapítóra és egy kiadós alvásra.
JK fáradtan megdörzsölte az arcát. Amikor lehúzta a fejéről a kapucnit, belém fagytak a csúnya szavak. Rettenetesen nézett ki. Hatalmas karikák voltak a szeme alatt, és mintha 6 évet öregedett volna. Nyúzott volt és kialvatlan.
Ennyire el lennék foglalva a saját nyomorommal, hogy észre sem veszem a többiek problémáit?
– Mi van veled? – kérdeztem tompán. Jungkook szeme elkerekedett, dühösen köpte felém a szavakat.
– Mi van velem? Az van, hogy végig kell néznem, ahogy tönkreteszed magad és Jimint.
– Akkor nem a pasiddal van baj. – Nem tehetek róla, a bunkóság ebben a kiszolgáltatott helyzetben csak úgy kicsúszott belőlem. A keserű mosolyomat sem tudtam visszatartani.
– Suga ne háríts! – kiáltott rám újra indulattal –, Taenak semmi köze ehhez! Boldog vagyok, szeretem őt, de azt nem bírom, ahogy szenvedtek Jiminnel.
– Nem szenvedünk, nincs köztünk semmi.
Miért hangzott ez ennyire szánalmasan? Talán... Mert az volt.