♛ 𝐴 𝐷𝑎𝑟𝑘 𝐿𝑖𝑓𝑒 | 𝐽𝑖𝑘𝑜𝑜𝑘

𝘾𝙨𝙤́𝙠

-Most komolyan, esetleg velem aludni nem akarsz?-kérdezte erélyesen Jimin.

Kezdett hozzászokni, a jelenlétéhez, na meg aztán, nem sok mindent tudott tenni ellene.
Azon is elgondolkozott, lehet csak álmodja ezeket, és valójában Jungkook nem létezik.
Bement a szobába ahová Jungkook is hűségesen követte, mintha régi barátok lennének.

-Jó ötlet, remélem résen leszel este, ha véletlenül megfojtalak álmodban, tudod néha rám jön a folythatnék.- huppant le a szoba közepén elhelyezkedő egyetlen ágyra.

-Ha ennyire ki akarsz nyírni akkor tessék, tedd meg. -pakolta egy stócba a ruháit.
Szeme sem rebbent, át sem gondolta miket mond a valójában idegen embernek.
Aki valami csoda folytán nem tűnik sem embernek, nem normálisnak.

-Nem vagyok híve a gyors halálnak, előtte szeretem megdolgoztatni az áldozatul esetteket, de az sem biztos hogy ki akarnálak nyírni. -vette félvállról a gondolatot, Jungkook-nak ez mindig is olyan lazán ment, beszélni mások gyilkolászásáról.

Jimin hisztérikus nevetésbe kezdett, aztán levágta magát az ágyra majd betakarózott, lekapcsolta a kis lámpát maga mellett, abban a tudatban élve, végre valahára aludhat békében.

-Csak hagyj aludni.- morogta az orra alatt.

A démon huncut mosollyal befeküdt mellé, és a mellkasához húzza a kisebbet. Nem állt szándékában békén hagyni az aludni készülő fiút, hanem inkább benyúlt a pólója alá és körkörös mozdulatokkal simogatta.
Tudta hogy a teste valószínűleg forró egy emberhez képest, és az emberek többsége nagyon is szereti a forrót.
Jimin visszafojtott lélegzettel kísérte végig, hogy hova ér el a démon keze, szíve már nem azt a megszokott ütemes tempót vette fel, hanem mint akit megcsapott volna az áram.

-Holnap nehéz napom lesz, muszáj aludnom.-intézte szavait a démonhoz aki még mindig mosolyogva, odahajolt a fiú nyakhajlatához.

-Fel akarlak falni, végig szopogatni mint egy cukorkát.-nedves ajkait, Jimin fülkagylójába dugta.

-Hagyj, mint mondtam holnap
nehéz napom lesz.- ismételte el, könyörgő hangszín volt ez, mert ezt a fajta élvezetet már nehezen viselte.

-A gondolataid ordítanak, nem tudod letagadni. Nem baj ha holnap fáradt leszel.-akaratosan szájon csókolta a kicsit.

Ebben a pillanatban az anyja először résnyire majd kitárta az ajtót és bedugta a fejét rajta.

-Alszol szívem?-úgy tűnt a nő semmit nem látott meg.

Jimin nagyokat lélegezve ült fel hogy jobban lássa anyját, majd gyorsan bele túrt a félig száraz hajába.

-Igen, vagyis aludtam.- javította ki magát.

-Ohh, rendben csak annyit akartam, hogy holnap később érek haza, kaját rendelhetsz, de kérlek utána mosogass el.

-Oké. -bólintott.

-Akkor jó éjt!-csukta be maga után az ajtót.
A kilincs lassan ki fog esni a helyéről, muszáj lesz egyszer megszerelni.

Jimin rögtön maga mellé nézett, de JeonGuk hűlt helye ott kongott.

-Jungkook, itt vagy?

Semmi válasz. Reménytelenül szuszogott egyet.
Még egyszer el ismételte amikor valami, vagy valaki az ajkainak csapódott.
Öntudatlanul tekerte a lábait a felette tornyosuló démon csípője köré, hogy közelebb tudhassa magához.
Jungkook észrevétlenül szívta ki a fiúból az energiáját, Jungkook míg erősebb lett, úgy Jimin egyre gyengébb és álmosabb.
A kedve szomorúvá változott, viszonylag ez már azért nem érzékelte, ehhez túlságosan fáradt volt.

-Kicsit telhetetlen vagy, de nem panaszkodom.-adott egy utolsó csókot, karjával a pici fiú háta alá nyúlva, megemelte és lefektette az ágy jobb oldalára.
Jimin minden erő nélkül hullott a párnák közé, duzzadt ajkakkal és a hasában lévő görccsel, álomba szenderült.