Soulmate

Farkas

*visszaemlékezés*

-Sziasztok! – köszönünk mosolyogva a megérkező farkasoknak. Hobival feléjük sietünk, hogy öleléssel köszöntsük őket, de én félúton megtorpanok.
-Kooksie? – kérdezem meglepődve. Jimin rögtön elém lép és írni kezd.
-Nagyon leterhelték a vének ezért ma inkább nem jött el.
-De nincs baj ugye? – megrázza a fejét – Rendben. Remélem kipiheni magát szerdára – reménykedek hiszen általában akkor szoktunk csak ketten találkozni, de arcát látva rossz érzésem lesz – Mi a baj Jimin?

-Egy ideig nem fog tudni találkozni sem veled sem a többiekkel.
-Miért, mi történt?
-Mint előbb azt írtam, leterhelik a vének. Ez egy kemény időszak lesz számára, nagyon hajtani fogják.
-Azt mondta, hogy a nagy hajtás húsz éves kora előtt lesz pár hónappal. Még csak tizennyolc miért hajták túl? – eddig sem voltak szimpatikusak a vének és a szokásaik, de ez után még inkább nem fogom sohasem kedvelni őket.
-Be kell hozniuk a lemaradást.
-Kooksi egy szóval sem említette, hogy le lenne maradva – ráncolom a szemöldökeim.
-Nem számol be neked mindenről – írja gyorsan. Idegesnek tűnik, úgy érzem mintha hazudna. Nagyon leakarja zárni ezt a beszélgetést a mozgolódásából ítélve.
-Mindent elmondunk egymásnak.
-Úgy tűnik Jungkook mégsem. Ne haragudj, beszélnem kell valamiről Hoseokal – néz rám bocsánat kérően és kikerülve engem felé siet.
-Jimin mit nem mondasz el nekem? – fordulok utána, de nem válaszol pedig tudom, hogy hallotta.

Vagy tényleg az igazat mondta miközben valamit eltitkolt vagy hazudott mert nem mondhatja el az igazat. Eddig soha nem hazudott nekem. Sem ő, sem más a csapatunkból. Tudomásom szerint eddig mindig az igazat mondtuk a másiknak. Most miért nem? Milyen dolog történhetett Jungkookal amiről nem tudhatok? Kérdőn az engem figyelő Yoongira nézek, de csak megrázza a fejét és visszafordul Jinhez és Namjoonhoz aki még csak felém sem pillant. Idegesen sóhajtok egyet és a nagy fa alá sétálok, hogy lefeküdjek a Kooksival közös részünkre a csapat beszélgetős köréből. Bár jelenleg egyedül én vagyok itt, hisz Jiminék a barlangba mentek Yoongiék pedig a fa túloldalán beszélgetnek. Remélem, hogy jól vagy és nem csináltál semmi hülyeséget Jungkook.

*visszamlékezés vége*

Egy hónapja nem láttam. Tudom, hogy baj van, de hiába faggatom a farkasokat semmit nem mondanak. Jimin egyszer majdnem megtört. Már elkezdett volna írni mikor hevesen megrázta a fejét és morogva Hobiékhoz ment engem egyedül hagyva a kételyeimmel és a rengeteg kérdésemmel. Ettől a pillanattól fogva kerül és Namjoon is alig beszélget velem. Yoongi a legnormálisabb a farkasok közül, de ha Kooksiról akár csak egy szót is szólok ő annyit mond, hogy fáradt és hátat fordítva nekem elmegy máshoz.

Aggódom, rettentően aggódom mert még csak ötletem sincs, hogy mi történhetett. Elakarok menni hozzá, hogy megnézzem jól van-e és, hogy megkérdezzem tőle, hogy mi a fene történt, de nem tehetem és ezzel ő is tisztában van. Aljas dolog tőle ezzel a tudattal nem eljönni ide és megbeszélni velem a gondjait. Lehet, hogy én vagyok a baj? Már nem akar találkozni velünk, vagy csak velem? Lebuktunk az apja előtt? Nem, akkor a többiek sem jönnének el hozzánk. Megsebesült? A fiúk ezt nem titkolnák, nem lenne okuk ilyen dolgot elhallgatni. Tettünk valamit ellene? Ő és Namjoon ijesztett meg minket a viselkedésükkel, nem pedig fordítva. Beszélni akart Jinnel, biztosítani őt arról, hogy soha többé nem fog előfordulni újra, de nem jött el. Azóta a nap óta nem láttuk. Ha tartana Jintől is eljönne, hogy tisztázzák a helyzetet, de ha másért nem akkor miattam. Ehelyett ő… ő csak nem volt a kis tisztásunkon tegnap sem.