Soulmate

Tanulás

-Jeon nyughass már! - szól rám újra Yoongi mire abbahagyom a földön való fetrengést és felülve, szenvedve a fiúk felé fordulok - Mióta idejöttünk ezt csinálod! Nem kicsit vagy már idegesítő! - morogja.
-De hyung! Már nagyon menni szeretnék! - nyöszörgöm.
-Kook, Taehyung megmondta, hogy csak sötétedés előtt tudtok találkozni. Addig még van idő szóval próbálj meg lehiggadni és nem idegesíteni a hyungjaidat - sétál mellém Jimin.

-Nem értem miért viselkedik így miatta - suttogja Namjoon engem figyelve.
-Én sem, de nem is akarom tudni - fordul felém Yoongi.
-Lehet, hogy ez csak ideiglenes. Egy idő után biztos egymásra fognak unni - gondolkodik hangosan Nam.
-Remélem Joon. Az lenne a legjobb mindenkinek - bólogat Yoongi.
-Hallak titeket - motyogom.
-Tudjuk - válaszukra szemet forgatok és elindulok a borostyánok felé.
-Hová mész? - kérdezi Jimin.
-El innen - lépek ki a barlangból és utamat a folyó irányába veszem.

-Attól, hogy te most mész ő nem lesz ott - követ.
-Lassan megyek.
-Akkor is hamar fogsz odaérni.
-Nem érdekel.
-Kook mi bajod? - úgy teszek mintha meg sem hallottam volna kérdését, mire sóhajt egyet - Csak féltenek. Nem szeretnék, hogy bántódásod essen. Fontos vagy nekik ahogy nekem is. Ezzel mi a baj?
-Csak... - sóhajtva lehajtom a fejem-Én sem értem magam. Ahelyett, hogy segítenének ellenem vannak. Megértem, hogy féltenek, de tőle tényleg nem kell. Érzem, hogy ő más mint, a többiek.
-Nem is ismersz több embert.

-Jimin hyung! - szólok rá mire nevetve távolabb lépdel tőlem - Nem tudom mi ez... csak szeretnék vele lenni.
-Nem mondom azt, hogy nincs semmi baj, mert ez nem az a helyzet, de... megoldjuk. Rendben Kook?
-Rendben - nemsokára megérkezünk a folyóhoz. A tegnapi búvóhelyünkhöz sétálva lefekszünk a fűbe és várunk.

-Jimin?
-Mondd.
-Anyáék kérdeztek rólam valamit? - egy ideig nem válaszol csak mered a távolba. Fejemet szomorúan a lábaimra hajtom, hogy így figyeljem tovább a tisztást várva Tae érkezését.
-Nem - töri meg a csendet - Hallottam őket beszélni miután elmentél aludni. Halványan éreztek rajtad egy idegen szagot. Feltételezték, hogy visszamentél az emberhez. De ezt elvetették tekintve, amit kaptál azért. Mit fogsz nekik mondani, ha rákérdeznek?

-Hogy megismertem egy másik farkast.
-Az embereknek más illatuk van mint, nekünk. Szerencséd van, hogy nem buktál le.
-Akkor majd minden találkozás után a földbe hempergek, hogy ne érezzék rajtam az illatát.
-Az nem fogja teljesen elnyomni.
-Akkor nem tudom! - kiáltom, mire kikerekedett szemekkel néz rám. Reakcióját látva, észbekapok, hogy nem viselkedhetek így a bátyámmal. Megrázom a fejem és lassan közelebb kúszok hozzá. Testemmel neki dőlök és fejemet a mellette fekvő lába alá dugva, orromat a nyakának nyomom - Ne haragudj Jimin. Nem akartam így beszélni veled. Ideges és szomorú vagyok a szüleink miatt, de ezt nem rajtad kellene levezetnem. Sajnálom.

-Tudom Kook. Nem haragszom, de máskor ne kiabálj rám. Mégiscsak a bátyád vagyok, nem? - bólintok, már amennyire tudok ebben a testhelyzetben - Óvatosabbnak kell lennünk. Nagyon nagy balhé lesz, ha megtudják ezt az egészet. Nem csak minket, hanem Yoongiékat is bajba sodorhatjuk ezzel. Nem találkozhatsz vele minden nap és nem érintkezhetsz vele. Még ha ezt betartod akkor is átfogod venni az illatát valamennyire.
-Nem bírnám ki, ha nem bújhatnék hozzá. Finom illata van és nagyon jó érzés amikor simogat - hunyom be a szemem visszaemlékezve ezekre a pillanatokra.

-Akkor is meg kell próbálnod. A biztonságod érdekében - ebben a pillanatban meghallom, hogy valaki felénk lépked. Fejemet elemelem Jimintől és a tisztás felé nézek. Szívem gyorsabban kezd dobogni ahogy meglátom Tae felénk közeledő, mosolygós arcát. Rögtön kitörök a bokrok takarásából pont, mint tegnap.