Soulmate

Az igazság

-Kooksi.
-Mondd – szemei újra felcsillannak és vigyorogva beharapva az alsó ajkát fejét a mellkasomba fúrja.
-Ezt nem lehet megszokni – motyogja én pedig elmosolyodom. Már éjszaka van, ha jól érzem akkor hajnal négy óra lehet az emberek időszámítása szerint. Órák óta fekszünk a barlangunkban a matracunkon összebújva. Taenek mesélek az elmúlt egy hónapomról, amit külön töltöttünk csak mert féltem szembenézni vele. Nem egyszer mondta, hogy egy cseppet sem haragszik rám ez miatt, sőt megért engem, a reakciómat, a félelmemet, de én nem vagyok képes megbocsájtani magamnak. Megfogadtam, hogy mindig boldoggá teszem, mégis én szenvedtettem heteken keresztül. Próbálom tanulságként felfogni a hibámat, megbocsájtani saját magamnak, de még nem megy. Most már történjék bármi is, mindig őt fogom előtérbe helyezni, az ő érdekeit nézni. Nem akarok még egyszer csalódást okozni neki hiába mondja azt, hogy csak félt és aggódott értem a hiányom mellett.

-Nem kell megszoknod Tae. Csak élvezd – tudom, hogy ő is szeretne mesélni nekem a vele történtekről, de nem teszi. Most az én élményeimet akarja hallani először, de ehhez erősen hozzá járul a hangom. Akárhányszor megszólalok mindig felcsillan a szeme, elmosolyodik, a szíve pár ütemmel gyorsabban ver és libabőrös lesz az egész karja. Hihetetlen, hogy ilyen reakciókat váltok ki belőle.

-Ne mondd ezt. Én bízom benne, hogy most már mindig hallani foglak. Egész életemben – néz fel rám. A barlang bejáratán keresztül pont minket világít meg a hold így tudom, hogy jól lát engem hisz ő az égitestnek háttal fekszik. Ha ember lennék én csak egy fekete foltot látnék belőle, de farkas mivoltomnak hála tökéletesen látom az arca összes rezdülését – Te is bízz ebben és akkor biztos úgy fog történni. Így kell lennie.
-Nem akarom, hogy csalódj.
-Nem miattad lennék csalódott – simít az arcomra – Nem a te hibád lenne. Csalódott lennék mert többet nem hallhatnám ezt a szép hangot, a te hangod. Az égiektől ez a szülinapi ajándékom – mosolyodik el – A hangod és illatod, amiket érzékelhetek. Ennél jobbat soha nem kaphattam volna és soha nem is kaphatok. Ha már két külön fajként születtünk igazán megérdemeljük, hogy nem veszik el ezt a képességemet.
-Így legyen – én is szeretném, ha többet nem írásban kellene kommunikálnom vele hisz így sokkal könnyebb, kényelmesebb és imádom Tae reakcióját hangomra. Boldog, most tényleg az és szeretném, ha ez így is maradna.

-Mesélj még nekem – kéri.
-Aludnunk kellene – megrázza a fejét – Holnap mindketten nagyon fáradtak leszünk.
-Majd alszok délután – von vállat.
-Én nem aludhatok, órám lesz Park vénnel.
-Akkor te álmos maradsz – nyújtja rám a nyelvét mire morogva a nyakába hajolok, hogy a puszijaimmal és bundámmal csiklandozzam érzékeny bőrét. Nevetve hajtja le a fejét, hogy ne férjek hozzá, de ekkor a szabad területét támadom meg. Kezeivel fejemet fogva próbál meg eltolni magától, amit kis idő múlva hagyok neki - Nem ér kihasználni az erőfölényed a nálad gyengébbel szemben – szuszogja.
-Én csak megnevettettem a páromat – ajkát beharapva próbálja elfojtani mosolyját, de végül kuncogva közelebb hajol hozzám és egy hosszú puszit nyom az orromra – Mit meséljek még neked kicsim? Már mindent elmondtam.

-Mondd el részletesebben a lelkitársi kapcsolatot. Úgy érzem vannak dolgok, amiket még nem mondtál el nekem.
-Egy lélek, két test. Park vén szerint nincs szebb érzés az ilyen szerencsés farkasok életében, mint mikor rátalálnak a lelkitársukra és beteljesedhet a sorsuk.
-Egyetértek Park vénnek – mosolyog fel rám, amit boldogan viszonzok.
-A megismerkedésünktől fogva kötődünk a másikhoz pedig két fajba tartozunk, akik ellenségek. A külön töltött időben a másikra gondoltunk, hiányoltuk egymást pedig csak egyszer találkoztunk. Mikor kiszabadultam első dolgom volt a tisztásra menni, hogy lássalak. Te ott voltál és másnap is találkoztunk, megtanítottál írni elkezdtük megismerni egymást. Fogalmam sincs mikor alakult át a kötődésem szerelemmé – gondolkodom el – A lelkitársak közti érzelem sokkal mélyebb és összetetteb mint a sima szerelmeseknél. Mindenkinél jobban bízol abban a személyben és napról-napra egyre jobban szereted. A szülinapomon mondta el Park vén apám hatására a lelkitársi kapcsolatot és a farkasok szerelmi ügyeit. Akkor döbbentem rá, hogy nem csak barátként szeretlek. Rögtön tudtam, hogy te vagy a társam. Egy pillanat alatt értettem meg minden érzelmemet veled kapcsolatban. Hogy miért voltál te olyan más nekem a többi fiúnál.