Soulmate

Mindenki

-Tudjátok mit furcsállok? - kérdezi Seokjin a barátaitól, miközben az erdő felé sétálnak, hogy végre mindenki megismerhessen mindenkit.
-Mit? - néz rá Taehyung.
-Azt, hogy tegnap csak Jeonggukról beszélgettünk.
-Nem értelek.
-Az erdőben voltunk. Fákkal, bokrokkal, virágokkal körülvéve és Hoseok mégsem mondott róluk egy szót sem.
-Nem tudtam megnézni! - kiált fel az említett - Először féltem aztán annyira lefoglalt a beszélgetés, hogy elfelejtettem megnézni a helyet. Pedig Tae elmondása alapján gyönyörű - hadarja - De nem baj mert most már nem félek és így megtudom majd nézni - kezd el vigyorogni izgatottságában.

-Nem félsz? - lepődik meg a legfiatalabb.
-Nem - rázza a fejét - Jungkook nagyon rendes és szeretem, hogy békét szeretne köztünk. Még ígéretet is tett nekem pedig nem is ismer régóta. Ez csak... nagyon jól esik - mosolyog - Bár lehet, hogy a többiektől félni fogok.
-Biztos - nevet fel Seokjin mire Hoseok a karjára csap.
-Te is félős vagy - üt egy újabbat amit Jin ismét felszisszenve fogad. Simogatni kezdi a sértett területet és inkább nem szól többet - De biztos ők is rendesek - folytatja a mondandóját elégedetten előrefordulva, hisz sikerült elhallgattatnia az idősebbet - Most izgatott vagyok.
-A farkasok vagy a növények miatt?
-Mindkettő - Tae csak nevetve a fejét rázza barátja válaszára.

Szépen lassan haladnak az erdőben egyre közeledve a találkozóhely felé. Hoseok egyfolytában arról beszél, hogy mennyire szépnek tartja az erdőt és, hogy mennyire sajnálja amiért nem láthatja ezt minden nap. Néha kijár a patakhoz vízért, de úgy csak az erdő szélét láthatja, pedig az igazán szép fák az erdő sűrűjében vannak. Ezt ő eddig sohasem láthatta hisz az embereknek tilos átmenni a patakon. A sziklákon belül többnyire csak virágok és gyümölcsfák vannak. Itt viszont minden féle fa magasodik az ég felé. Olyanok is amiket eddig még sohasem láthatott. Szeretné megismerni őket, tudni, hogy mi a nevük, hogyan élnek, milyen termésük van. Mindent. Elhatározza, hogy erről ki fogja kérdezni az egyik farkast, ha már eléggé összebarátkoztak hozzá.

-Megérkeztünk - szakítja félbe Tae a még mindig áradozó barátját. Hoseok egy ideje már hátrafelé jött, mert az egyik fa teljesen lenyűgözte őt és szerette volna még tanulmányozni, de a fiúk nem engedték neki. Tudták, hogy ott ragadnának akár órákra is ezért két oldalról megragadták barátjukat és húzni kezdték maguk után. Hoseok először ellenkezett, de végül inkább megfordult, hogy amíg tudja csodálhassa az új kedvenc fafajtáját.

Nagy lendülettel fordul meg és abban a pillanatban el is tátja a száját. Csillogó szemekkel indul el a kis tisztás közepe felé, hogy a tó mellett megállva körbe - körbe fordulva csodálhassa a mostantól második kedvenc helyét. Hatalmas zöldellő fák ölelik körbe a tisztást melynek közepén lágyan fodrozódik a tó a kellemes szellőnek köszönhetően. Eddig is nyitott száját még nagyobbra tátja mikor észreveszi az előbb csodált fáját.

-Ez még szebb mint az előző - motyogja miközben közelebb sétál a növényhez.
Hatalmas törzséből gyönyörűen szétterülnek az ágai. Némelyik szinte a földet éri. Úgy néz ki mintha lépcsősen nőttek volna, Hoseok pedig biztos benne, hogy ennek köszönhetően könnyen feltudna mászni egészen a fa tetejéig. Már épp elindulna, de ekkor szeme sarkából észreveszi a várt személyeket.

A négy farkas jó hallásuknak hála már messziről érzik az emberek jelenlétét. Jungkook kérésére a lehető legcsendesebben haladnak tovább, ugyanis a fiatalabbat érdekli, hogy mit csinálnak a többiek míg rájuk várnak. Először Taet és Seokjint látja meg akik szinte azonnal észreveszik az érkezőket. Seokjin megilletődötten figyeli a két Jeongguknál nagyobb testű, és egy kisebb testű farkasokat. Félelem kúszik végig a gerincén és rögtön az jut az eszébe, hogy mit keresnek ők itt, hogy gondolták ezt, de amikor Jeonggukra néz, ki csillogó szemekkel figyeli a felé igyekező, kitárt karjú barátját fokozatosan kezd megnyugodni. Nincsenek rossz helyen.