Soulmate

Hiányzott

-Megtanultam! - rontok be a törzshelyünkre. Tegnap este a szüleink már aludtak mikor mi hazaértünk Jiminnel. Nem szerettük volna véletlenül is felébreszteni őket ezért mi is nyugovóra tértünk. Másnap reggel apánk keltett minket. Később, mint anya szerette volna, de átvettük a törvényeket. Jiminnel az összeset tudjuk fejből, így időpocsékolás volt, de legalább a szüleink megnyugodtak.

A hyungok egyszerre pattannak fel és helyezkednek támadó pozícióba a váratlan megjelenésem miatt. Kuncogva rajtuk beljebb megyek, hogy Jimin is be tudjon jönni.
-Jeon! Hányszor mondtam, hogy ne kelts fel ha alszom? - morog Yoongi miközben visszafekszik.
-Jeongguk ne ijeszgess minket légyszíves! Szépen is be tudsz jönni - ül le elém Namjoon - Megtanítottuk.
-Ne haragudjatok hyungok, de olyan boldog vagyok - kezdek ugrálni barátom körül.

-Tegnap este óta ilyen - jön közelebb hozzánk Jimin.
-Taehyung megbolondítja az így is bolond fiút - Yoongi kiteszi elém a lábát amit én túl későn veszek észre, ezzel sikeresen felbuktatva engem.
-Hyuuung - tapogatom az orromat mancsaimmal - Ezt most miért kaptam?
-Azért, hogy befejezd az ugrálást. Nem tudok miattad aludni - fordul a másik oldalára.
-Yoongi megtanultam a betűket!
-Nagyon örülök neki Jeon, de most hagyj aludni.
-Menjünk ki - Jimin már azelőtt elindul, hogy Namjoon megszólalna. Egy ideig nézem a nekem háttal fekvő Yoongit aztán sóhajtva a fiúk után indulok.
-Történt vele valami?
-Nem aludt sokat az éjjel.
-Megint rossz előérzete van? -Nam csak bólint Jiminnek aki sóhajtva leül.

Yoongi érzi, ha valami rossz dolog fog történni. Olyankor sosem tudja rendesen kialudni magát. Nem tud elaludni mert fél a rossztól. Addig gondolkozik rajta, hogy mi lehet az amíg be nem következik. Érezte a rossz közeledtét nagyapja és nagyanyja halála előtt. Jimin balesete előtt mikor legurult a szikláról és beütötte a fejét illetve eltörte a lábát. Nem sokon múlott, hogy egy kidőlt fa aljának essen, biztos halált vagy lebénulást okozva neki. Az ellenséges falka támadását akikkel azóta békét kötöttünk, de sosem lehet tudni, hogy mikor támadnak ránk újra. Őket nem érdekli az ígéret csak teszik ami eszükbe jut. Yoongi ezekben az időszakokban álmosabb, fáradékonyabb és lobbanékonyabb mint egyébként. A rossz dolog bekövetkezte után, mikor ő is megtudja azt az agya kikapcsol. Sokkot kap, de a fáradságtól napokig alszik. Amikor pedig felébred minden egyszerre zúdul rá. Nem mutatja ki, hogy mennyire fáj neki, de tudjuk, hogy szenved. Mellette vagyunk míg jobban nem lesz és bár nem köszöni meg szavakkal, de tetteiből tudjuk, hogy hálás nekünk.

-Segítsünk neki.
-Hogyan szeretnél Kook?
-Aludjunk vele.
-Nem hiszem, hogy az sokat segítene rajta.
-De mellette lennénk.
-Egy próbát megér. Hátha most is megnyugtatná őt a közelségünk - indul vissza Nam, de én be előzöm őt miután nyelvet nyújtok Jiminre.
-Kook add meg a tiszteletet a bátyádnak! - siet utánam.
-Megadom! - fekszem le Yoongi elé. Morcosan kinyitja a szemét, de ahogy meglát rögtön visszacsukja.

-Jeon mit mondtam neked?
-Hogy hagyjalak aludni.
-Akkor miért nem hagysz aludni?
-Veled szeretnék aludni.
-Én nem szeretnék veled aludni.
-De én szeretnék veled aludni.
-De én meg nem szeretném, hogy velem aludj Jeon. Menj innen.

-Hyung mi segíteni szeretnénk - fekszik be mögé Jimin.
-Te is menj innen másik Jeon.
-Csak fejezd be a beszédet és aludj. Mi is ezt fogjuk csinálni. Nem zavarni akarunk Yoongi - fekszik el a feje mellett Namjoon.
-Csalódtam benned Joon.
-Jó éjt hyung! - mondjuk egyszerre a fiúkkal, mire Yoongi csak morog egyet.

●●●

Mikor kinyitom a szemem magam előtt látom Yoongi nyugtalan, de alvó arcát. Szomorú és kissé ideges vagyok attól, hogy megint így érzi magát. Eddig még sosem csalt a megérzése éppen ezért félek, hogy most milyen rossz dologgal kell majd szembenéznünk. Sem én sem a többiek nem akarják, hogy akármelyikünknek baja essen. Ez mindannyiunknak nehéz időszak, de főleg Yoonginak. Mi csak tudjuk, de ő érzi is a rosszat. Minél rosszabb annál erősebben érzi. Reménykedem abban, hogy most valami kisebb dolog fog történni tekintve, hogy bár nyugtalanul, de tud aludni.