Soulmate

Elmélkedés

-Jeongguk - szól anyám épp mielőtt elindulnánk Jiminnel a törzshelyünkhöz.
-Igen anyám? - fordulok felé.
-Hol voltál tegnap olyan soká? - kérdez rá arra amit mindenféleképpen szerettem volna elkerülni.

Este miután elmentem Taetől az erdőben a törzselyünknél dörgölőztem a földhöz és a fák törzséhez, hogy emberem illata kimenjen a bundámból. Mindezt Jimin felügyelete alatt, hogy egy kicsi illatfoszlány se maradjon meg bennem belőle. Sajnálatunkra-bár én a szívem mélyén örültem neki-nem sikerült teljesen eltűntetni finom illatát. Szerencsénkre a Holdvirág illata dominált nem az emberi. Csak reménykedtünk abban, hogy a fiatalos, de korilag már idős őseink nem érzik meg ezt rajtam. Nem értem anyámat. Jiminnel egyszerre értünk haza mégis csak engem von kérdőre. Ma reggel, nem pedig tegnap amikor visszaértünk.

-Az erdőben - válaszolom értetlenkedve, leplezve a feszültségem. Nem veheti észre rajtam az idegességet mert azzal biztosítanám a bukásunkat.
-Nem szoktál ilyenkor kint kóborolni - jön közelebb hozzánk.
-Jimin is velem volt.
-Ő már nagy. Tud magára vigyázni.
-Csak két évvel idősebb nálam ráadásul omega. Egy szinten vagyunk erőnlétileg - motyogom.
-Beszélj rendesen! És most mondd el, hogy hol voltál olyan későn! - dörren rám amiért összerezzenek. Ijesztő tud lenni ha ilyen hangnemben beszél és ilyen arccal néz rám.

-Csak az erdőben.
-Kivel?
-Jiminnel.
-Ha csak vele voltál miért éreztem rajtad egy idegen szagot? Kifejezetten belőled jött szóval ne próbálj meg kifogásokat keresni! Csak az igazat akarom hallani! Megint találkoztál azzal? Neki volt ehhez hasonló szaga. Halljam! - kiált rám.
-Nem találkoztam az emberrel, ha róla beszélsz. Ha akarnék se tudnék hisz megtiltottátok, hogy átlépjen a folyót.
-Akkor kinek a szagát éreztem rajtad?
-Nem figyeltünk oda és túlmentünk a határon. Ott találkoztunk egy kedves farkassal. Vele voltunk egy ideig így átvehettem a szagát - hazudok szemrebbenés nélkül a szemébe.

-A határt sem léphetitek át mindketten tudjátok! Uralkodói család utódai vagytok nem eshet bajotok! Főleg neked nem hisz alfa vagy! Te fogod átvenni a falka irányítását, ha elég idős és érett leszel hozzá! Példát kell mutatnotok a falka tagoknak! Nem véthettek ilyen hibát! Szerencsétek, ha senki nem vett észre titeket különben az apátok ellátja a bajotokat. Idegen farkasokkal semmiképpen nem barátkozhattok! Találkoznotok sem szabadna míg be nem töltitek a húsz éves kort tudjátok jól! Fogjátok vissza magatokat míg nagy bajt nem csináltok magatoknak! Este apátok társaságában átvesszük a törvényeket, mert úgy látszik mostanában sokat elfeledtetek. Most pedig eriggyetek! - fordít hátat.

Összenézek Jiminnel és egyszerre kezdünk el szaladni a törzshelyünk felé. Szemeim bekönnyesednek akármennyire nem akarom. Anyánk úgy beszélt rólunk mintha csak tárgyak lennénk. Eddig sem bánt velünk másként sem ő sem az apánk, de most a szemünkbe mondta, hogy csak azért érdekeljük őket mert uralkodói vérvonalúak vagyunk. Nem eshet bajunk-főleg nekem nem-mert akkor nem lesz ki átvegye a falka vezetését. Apánk sosem engedné, hogy ne egy családunkból való farkas legyen a legfőbb alfa. A szülőknek szeretnie kellene a kölyküket. Óvni őket, vigyázni rájuk. Szeretetben felnevelni nem tárgyként kezelve. Csak azért nemzettek minket, hogy legyen kik uralkodjanak ha ők már nem lesznek. Milyen szülő farkasok az ilyenek?

-Kook állj meg! - kiált rám Jimin, de túl későn értelmezem szavai jelentőségét.
Teljes sebességgel rohanok bele a vízesés által létrehozott kis tóba. Egész testemet ellepi a kora reggeli hideg víz, melyet még nem tudott felmelegíteni a nap. Mozgatni kezdem lábaimat előre és hátra, hogy a felszínre jussak. Nagy levegőt veszek amint a fejem a levegőt éri - Kook gyere ki gyorsan! - fut a part szélére testvérem. Hallgatva rá felé kezdek mozogni. Mikor már elég közel vagyok hozzá a nyakamba harap, hogy ott fogva kisegítsen a hidegség vasmarkából. Miután megrázom magam, hogy a nagyja víz kimenjen a bundámból vacogva fekszek el a földön a felénk közeledő barátainkat figyelve.