Get Loki'd 4. - A Végtelenség kövei

Titán

Az út további részében volt egy érdekes beszélgetésem Draxxel, akit jobban megismerve nem is tűnt akkora idiótának mint a csapat többi tagja. Nagyon lényegre törően elmesélte eddigi kalandjaikat, és hogy honnan jött a "Galaxis Őrzői" csapatnév. Úgy hallgattam őt, mint egy kisgyerek a nagyanyja meséit, amik legalább annyira hihetetlenek, mint szórakoztatóak. Végül is, kész csoda hogy valamennyire még épeszűek, azok után amiken keresztülmentek. Amikor a titokzatos Nebuláról kérdeztem őt, többször is elmondta, hogy számtalanszor próbálta megölni őket, Gamorát meg még annál is többször, sőt, Drax eddig is úgy tudta hogy Nebula Thanos egyik  leghűségesebb "szolgája"; és ezt elég aggasztó volt hallani. 

Draxet hallgatva nem tudtam nem észrevenni Loki féltékeny pillantásait a hajó másik végéből. Azt viszont nem tagadom, hogy megkedveltem Draxet, akármilyen fura egy fickó, azzal a sok mellébeszélésével és beteg humorával. Groot néha beleszólt a beszélgetése, fel sem nézve a játékáról, ami egy őskori tetris felújított változatára hasonlított, és látszólag annyiból állt, hogy össze-vissza, logika nélkül nyomkodja azt a négy gombot, ami a játék két oldalán van. 

- Megérkeztünk, csórikáim.- szólt hátra Mordály. A "csórikáim" kifejezést nyilván nekem és Lokinak címezte, de egy frappáns beszólás se jutott eszembe, amit válaszul a fejéhez vághattam volna.  A Titán bolygó romokban állt. A lerombolt Tudástér után nem volt valami szívderítő látvány. A felszíne sziklás, sivatagos volt, lezuhant hajók és szétzilált épületek, amerre a szem ellát. Az egész bolygó haldoklott és egy lelket se lehetett látni. 

Mordály letette a hajót, és elindultunk, hogy a felszínen várjuk be a többieket. Útközben elkaptam Loki karját, és visszahúztam a hajóra, mielőtt a csapattal ő is leszállt volna.

-Mi a baj? - kérdeztem óvatosan. Látszott rajta hogy rossz kedve van, és mintha valami nagy gazságot forgatott volna a fejében. 

- Örülök hogy ilyen jóba lettél velük. - mondta keresztbe tett kézzel. 

- De hát csak beszélgettünk. Vagy baj, ha barátkozom? 

- Nem...de ha nem tűnt volna fel, van valahol egy Thanos nevű titán, akinek legfőbb vágya hogy megöljön minket, és kipusztítsa a fél univerzumot, te pedig hülye meséket hallgatsz a legújabb barátodtól.-majdnem visszaszóltam, hogy nehogy már baj legyen, ha barátkozom, de az utolsó pillanatban meggondoltam magam.

- Mit is mondott neked Thanos?- kérdeztem hirtelen. - Az a legfőbb vágya hogy minket megöljön??

- Pontosan. A Tesseract miatt. Már nem csak a Végtelen kövekre, de ránk is vadászik.- Loki hangja teljesen reménytelen volt. 

- Tudtuk, hogy ez lesz, ha Asgardon hagyjuk a követ...

-Nem. Nem tudtuk, hogy mire vállalkozunk. Egyre inkább azt érzem, hogy nagyon nagy hibát követtünk el. 

-Hidd el, Loki, és is félek. - ismertem be halkan. - De ha ez az ára annak, hogy a többiek élhessenek...

- Engem nem érdekelnek a többiek.- Csend támadt. Pár pillanatig csak néztük egymást, aztán egyedül hagyott a gondolataimmal. Csak percek múlva tudtam összeszedni magam és a többiek után menni. Folyton járt az agyam, szörnyű gondolataim támadtak, elképzeltem, hogy mit tennék, ha választanom kéne Loki vagy a világ között... és megijesztett az, hogy Lokit választanám...

Alig fél órával azután, hogy leszálltunk a Titánra, megérkezett Quill és Mantis is. Mivel Mordály "majd'éhen halt", elindult a hajójukhoz ételért, én pedig vele mentem. Egyrészt mert muszáj volt tennem valamit, ahelyett hogy csak gondolkoznék; másrészt rájöttem, hogy én is éhes vagyok. A hajójuk belülről úgy nézett ki, mint egy lakás, amit pár iszákos egyetemista bérel. Rendetlenség volt mindenütt: fegyverek, üvegek és ruhák hevertek a földön (valószínűleg Quill ruhái), a fal pedig tele volt gombokkal és kijelzőkkel, amiknek a funkcióit megtippelni se tudtam. Amíg Mordály morogva a konyhának nevezett helységben kotorászott, én kicsit körbenéztem a hajón. Hitetlenkedve álltam meg egy régi lejátszó előtt. Egyáltalán nem illett a sci-fi-re hajazó űrhajóba. A nyolcvanas évekből származhatott, legalábbis arra tippeltem. A lejátszó nyitva volt , ezért el tudtam olvasni a benne fekvő kazettán lévő feliratot: Király válogatáskazi 2.. Kíváncsian kapcsoltam be, remélve, hogy nem lesz nagy baj belőle. 

Hát tévedtem. Teljes hangerőn megszólalt a "Southern Nights" Glen Campbelltől. A meglepetéstől és a hangerőtől összerezzentem és rögtön ki is kapcsoltam volna, ha nem lett volna ötszáz gomb a lejátszó körül. A nagy kapkodás miatt rosszat nyomtam be, a zene pedig hihetetlen lassúsággal ment tovább. 

-Kapcsold ki! Kapcsold már ki!- üvöltötte Mordály, mire végre megtaláltam a megfelelő gombot. Addigra Quill is odaért, nyomában a többiekkel.

-Mi a francot művelsz?- kiáltott rám Quill és odaszaladt a lejátszóhoz, majd gyorsan kivette a kazettát, és biztonságba helyezte egy kis kartondobozban. 

-Én csak...

-Te mi? Majdnem tönkretetted!-Quillt látszólag nagyon felhúzta a dolog.

-Sajnálom.- szóltam mentegetőzve.

-Sajnálod?? Ha tönkretetted volna, én...-Quill nem tudta folytatni, mert Loki elém állt védekezően.

-Nem történt semmi, állj le.- mondta neki. 

-Ha még egyszer meglátom, hogy ezt csinálod...- szólt Quill fenyegetően.

-Nem fogom! Sajnálom!- mondtam gyorsan. Mégis ki gondolta volna, hogy ennyire felhúzza, ha valaki hozzányúl a lejátszójához?

Quill végül kiviharzott, Mordály meg a kezembe nyomott egy zacskó csipsz-szerű valamit.

- Ez van, ha piszkálod a cuccát...Nem bírja az ilyesmit.-szólt oda, azzal kisétált ő is. Lokival ketten maradtunk. 

-Köszönöm a segítséget, de meg tudom magam védeni.- próbáltam olyan kedvesen beszélni amennyire tőlem telt.

-Hát persze...- dünnyögte Loki és elindult kifelé.

-Várj...Nem vagy éhes?- emeltem fel a csipszes-zacskót, óvatosan mosolyogva. Amikor végre ő is elmosolyodott, tudtam, hogy egyáltalán nem haragszik rám; és akkor más nem is számított a világon, csak ez.