Get Loki'd 4. - A Végtelenség kövei

Elfogy az Idő

Távolról figyeltem, ahogyan Tony Sark, Quill és Strange próbálnak dűlőre jutni a tervvel kapcsolatban. Páran leültünk a romok közé, Mantis és Peter trambulinnak használták a bolygó felszínét, és látszólag jól szórakoztak. Mordály a lezuhant űrhajó belsejét vizsgálta, alkatrészek után kutatva. Loki keresztbe tett kézzel ült mellettem, szemei csukva voltak, talán így pihent, de azért nyugtalannak tűnt. A mi véleményünkre persze senki nem volt kíváncsi.

Végül fogtam magam, és magamtól mentem oda Tonyékhoz.

- ...nem kell levágnunk a kezét, elég ha a kesztyűt...- Quill valamit nagyon magyarázott, de elhallgatott, amikor a közelbe értem.

-Nem felejtettetek el valamit, zsenikéim? - szóltam nekik. - Ha nem tudnátok, a CSÍNYTEVÉS istene ott szundikál egy kövön. - böktem Loki felé. Strange már a szavamba is vágott volna, de én megelőztem- Az egyértelmű, hogy Thanos piszkosul erős. Erősebb mindannyiunknál. Mondjuk magát annyira nem ismerem. -néztem a férfira. - Csak úgy van esélyünk, ha átvágjuk őt. Csapdát állítunk neki, de olyat, amibe bele is sétál. 

-Mond valamit az amazon- helyeselt Quill. 

-Bizony, nyílt küzdelemben nekünk annyi. - bólogattam. 

-És ezt a "csínyt" hogyan akarod kivitelezni?- kérdezte Tony. Látszott rajta hogy nagyon fáradt.

-Mindent én találjak ki? - mosolyogtam- Kérdezzétek meg őt.- böktem a fejemmel ismét Loki felé.

Amikor hárman körbeálltuk a szunyókáló Lokit, szinte megsajnáltam őt, amiért felébresztjük. De biztos voltam benne, hogy ő a legalkalmasabb arra, hogy kitaláljuk, hogyan győzhetnénk a titán ellen. 

- Nem vártam, hogy hozzám fordultok segítségért. -mondta még csukott szemmel, de a következő pillanatban már felnézett- Felsültél, Fémember?

-Ha még egy ilyen csodás poént tolsz, a vigyorodat fogom lesütni a képedről. - Hű, valaki ideges.

-Ugyan, barátom, azzal meg mire mennél?- Loki felállt a helyéről, és keresztbetett kézzel folytatta.- Na rendezzük meg azt a színdarabot.

Alig fél óránk maradt mindent megtervezni és átbeszélni, ugyanis alig kezdtük el a tervezést, Mordály ordítására mindenki felfigyelt: -Idetart! - rohant elő a lezuhant űrhajóból.- Fogtam egy jelet! Amikor meghibásodott a hajtómű, a hajó automatikusan segélykérő üzenetet küldött az anyahajónak. Kábé tizenöt perc és ideér!- magyarázta hadarva. - De ezúttal kapni fog a bombáimból, az biztos!- tette hozzá mérgesen.

A feszültség érezhető volt, az egész csapat körül. Mint egy csapat kisgyerek, akik focimeccsre készülnek a nagyok ellen. Csakhogy mi az életünkért játszunk...

Miután átbeszéltük, hogy kinek mi a dolga, elfoglaltuk rejtekhelyünket, és kezdetét vette a még feszültebb várakozás. Egy hajóroncs fedezékében húzódtam meg, ahonnan beláttam a tisztást, ahol Loki ült. Próbáltam leplezni, de reszkettem a félelemtől. Tudtam, hogy ezúttal nem kerülhetem el az összecsapást, mint legutóbb. 

Thanos pedig nem késett.

A semmiből tűnt elő, nem messze a tisztástól. Komótos léptekkel haladt Loki felé. 

-Csak azt ne mond, hogy az Idő-kő nálad van- mondta.

-Kitudja.-felelte Loki, miközben felállt.