Get Loki'd 4. - A Végtelenség kövei

Az elbukott küldetés

A nagyjából egy órás út teljes csöndben telt volna, ha nem Mordály ült volna a pilótaülésben. Hangosan káromkodott, amikor bekapcsolta a rádiót, de csak sistergés és recsegés hallatszott belőle. Pedig még el se hagytuk a Naprendszert. 

- Na jó, tisztázzuk.- fordult hátra. - Ki nem járt még az űrben??

Rhodey, Natasha és Steve felemelték a kezüket, mint a gyerekek. Carol felhúzott szemöldökkel pillantott rám, nyilán arra számított, hogy még a bolygóról se tettem ki a lábam. 

- Nehogy összerókázzátok a repülőt. Csak kölcsönbe kaptam. - mondta Mordály, majd pár pillanat után hozzátette:- Mondjuk, mit bánom én, nem az enyém...

Ezután bütykölt valamit a rádión, és halkan megszólalt a Spirit in the Sky. Nyilván lenyúlta Quill zenéit... Ekkor újra eszembe jutott , hogy mi történt az utóbbi pár napban és már nem tudtam a zenére figyelni. Heszen még mindig köddé válhatott bárki körülöttem, és én is. 

A hangulaton a régi slágerek sem tudtak segíteni. Amikor megérkeztünk, mindenki ugyanolyan feszült és komor volt, mint amikor elindultunk. Talán csak Mordálynak lett kicsit jobb kedve. Vagy nagyon jól leplezte az ellenkezőt.

- Felderítem a bolygót.- Carol felpattant az üléséből, és nemes egyszerűséggel felnyitotta a repülő ajtaját, majd kiugrott, maga mögött becsapva az ajtót. 

-Ez normális? - tettem fel a kérdést.

- Ő már csak ilyen.- mondta a kapitány.- Készüljetek fel.

Pár perc múlva visszatért az üstökösként lángoló Carol. Közelebb léptem a szélvédőhöz, mert nem hittem a szememnek. Kint volt az űrben, mindenféle felszerelés nélkül, körülötte valami furcsa tűz égett, még a szeme is világított. Köpni-nyelni nem tudtam. 

- Se műholdak, semmilyen légvédelmi egység, se katonák. Teljesen egyedül van a bolygón. - szűrődött be Carol hangja. 

Alig tette le Mordály a gépet, Thor, Carol és Rhodey már repültek is a kis viskó felé, amiben elvileg Thanos volt. Meglepett a házikó, inkább nézett ki úgy mint Shrek háza a mocsárban, mint az univerzum leghatalmasabb lényének a lakhelye. A többieket futva követte Steve és Nat, Lokival még összenéztünk, aztán a csapat többi tagja felé rohant. Én idegesen ültem le a pilótaülésbe, és próbáltam kitalálni, hogy mi folyik odalent. 

Amint Carol elérte a viskót, annak a teteje teljesen beszakadt. Üvöltözések és csatazaj hallatszódott, majd hirtelen hatalmas csend. Végül valami nagyot koppant, és Thor jelent meg zavart és dühös arccal, és komótos léptekkel közeledett a hajó felé. Aztán előjöttek a többiek is, de mind le voltak sújtva.

- Mégis mi történt?- kérdeztem Thort, aki elsőként ért oda. De ő semmit nem szólt. A Viharttörő éle csupa vér volt.

- Megölted?

Válasz helyett ekkor értek vissza a többiek, akik mintha egyáltalán nem örültek volna Thanos halálának.

- Valaki mondja el mi történt!- sürgettem őket.

- Thanos haldoklott. - mondta Steve. - A csettintések miatt. Nem volt képes elviselni többet még ő sem. Idejött és... és elpusztította a köveket.  

- Mi? Dehát az...

- A saját erejüket használta.- szólt Natasha.

- És én megöltem. - mondta Thor. - Végeztem vele. Thanos nincs többé.

Az utolsó mondta sokáig lebegett a levegőben körülöttünk, ugyanis senki nem tudott megszólalni. De ha nincsenek kövek, az azt jelenti, hogy... Hogy nem csinálhatjuk vissza. 

Elbuktunk.

Annyi erőfeszítés után mégis ő nyert.

Hiába volt Thanos halott, mintha még most is fogságban tartott volna mindenkit.

- Loki!- Thor hangja törte meg a csendet. A következő pillanatban Thor a földre esett, a Vihartörő pedig nagyot koppant a padlón.

- Bátyám! - Loki letérdelt hozzá. Sosem láttam még ennyire aggódni őt. Kétségbeesetten térdeltem én is mellé. 

- Vigyázz rájuk... Vigyázz a népünkre. - mondta Thor erőtlenül Lokinak, majd eltűnt, rémült arcokat hagyva maga után.

Loki mint aki szellemet látott bámulta a földet, ahol az előbb még testvére feküdt. 

Néma csendben ültünk végig a hazaúton. Mordály nem kapcsolt zenét és senki nem volt képes megszólalni. A Vihartörő még mindig ott hevert a földön, Loki meg csak bámulta. Amikor megérkeztünk a Földre, minden még rosszabb volt, mint azelőtt. Bár Thanos halott volt, nem volt ünneplés, csak a mindent lesújtó gyász.

Már alkonyodott, amikor letettek minket Új-Asgardban, Norvégiában, az emberek pedig előjöttek a házaikból, hogy köszöntsék a királyukat. De nem az tért vissza, akire számítottak. Loki érzelemmentes arccal vonult végig a kisvároson a Vihartörővel a kezében, miközben én zavartan  lépkedtem mellette. Minden szempár ránk szegeződött. Végül megtaláltuk Valkűrt, aki elvezetett minket Thor egykori házához. Loki bevonult és szó nélkül magára zárta az ajtót.

Szerencsémre Valkűr megengedte, hogy a kanapéján aludjak, de nem aludtam szinte egy szemhunyásnyit se azon az éjjelen. Folyton járt az agyam, cikáztak a gondolatok, aggódtam, hogy mit hoz a jövő számunkra, és nem tudtam elfogadni azt, hogy vesztettünk. Hiába próbáltam megérteni Loki viselkedését, sehogy sem tudtam. Mióta eljöttünk arról a bolygóról, egy árva szót sem szólt, most meg elzárta magát a külvilágtól. Talán csak egyedüllétre van szüksége- nyugtattam magam. Holnap mindent elrendezünk. Minden rendben lesz. Minden rendben lesz.

Alig egy órával később sikítva riadtam fel, mert álmomban ismét Thanos hajóján voltam a sötét cellában. Hallgatóztam, hogy felébresztettem-e Valkűrt, de ő nyugodtan aludt. Talán az a jó pár sör lehetett az oka, amiknek kiürült üvegei szanaszét hevertek a házban; nem tudom, de nagyon irigyeltem érte.